Soha és az utolsó hajtás utáni sóhaj

A soha

soha ‘a lehető időpontok, alkalmak közül egyikben sem’. - Összetett tagadó határozószó a sem és ha elemekből, az utóbbi itt ‘mikor’ jelentésben áll. Az eredeti semha hangrendi illeszkedéssel előbb somha lett, mint az Ómagyar Mária-siralomban: sumha nym… hyul (soha nem hűl), majd elvesztette orrhangú elemét. Lásd még semmi, senki.

sóhajt ‘mélyen beszívott levegőt hallhatóan kibocsát ‹bánat, vágyakozás, megkönnyebbülés stb. jeléül›’. Származékok és kapcsolt szavak: sóhajtás, sóhajtozik, sóhaj. - Hangutánzó szó, eredetileg sohajt volt, az első szótag magánhangzója a hangsúlyos helyzetben nyúlt meg.

óhaj szbszó: benne az 1. ó és haj, 2. óh és aj(ak)

óhajtó szbszó: benne az 1. ó és hajtó 2. óh és ajtó, 3. ó, haj és tó, 4. óhaj és tó, 5. óhajt és ó (öreg)

óhajt ‘kíván’. Származékai: óhajtás, óhaj. - Az óh indulatszóból ered, az -ít műveltető képző -ajt alakváltozatával (mint pl. taszít–taszajt). Eredeti jelentése ‘sóhajt’ volt, ebből ‘sóhajt utána’ đ ‘vágyik rá’ đ ‘kívánja’ úton fejlődött ki mai értelme.

ó1 ‘régi, ódon’: Fű kizöldül ó sírhanton (Arany), ‘idejétmúlt, ósdi’:…a nadrág, / Úgy megritkult, olyan ó (Petőfi), ‘‹összetételek előtagjaként› régi, ősi’: óbor, ódivatú, óhitű, ókor, óváros. - Nagy valószínűséggel az agg ősmagyar kori ag előzményének alakváltozata ag đ au đ ó vonalon. Kevésbé hihető, hogy egy uráli oma lenne az alapforma: cseremisz üma, finn ammoin (‘régen’), szamojéd umo (‘reggel’). Lásd még avar1, avas1-2, avul, ócska, ódon, ósdi, ószeres.

ó2 lásd óh
ó3 lásd óv> ovum lat. 'tojás, pete' - az élet csíráját/magvát "óvom" - az meg persz csupa(sz, ill. hámozott  és hájatlan v. kopasz v.  tiszta) véletlen, hogy az O betű éppen tojásalakú - tojás "á la Q" (kú betű: a nagyfarkú Ó, letükrözve)!