LUCSOK és MOCSOK

A LK/LCs, LCsK, MCs/MK, MCsK szóváz

csatakos ‘nedves, lucskos, sáros’. - Hangfestő szó, de a hangutánzás eleme is benne van, a sárban járás hangjait érzékelteti. A ritka csatak (‘lucsok’) utólagos elvonás lehet a ~ból, amely összefügghet a latyak, lucsok, csatangol, csetres szavakkal is.

lucskos ‘sáros, esős, nedves, mocskos’. Származéka: lucsok. - Hangutánzó szó a locsog rokonságából.
---megj. - a luk, luča 'fény'  slučiti, slučaj '1. eset, 2. véletlen', čaj 'tea'

mocsár 'növényzettel lepett sekély állóvíz’, ‘az erkölcsi züllöttség állapota’. Származékai: mocsaras, mocsarasodik. - Szláv eredetű szó: szerb-horvát močar, szlovák močiar.

---megj. - a szhv.  močar szóalak téves (hacsak nem régi), helyesen: močvara (e.: mocsvara).- akárhogy is, a mocsok szavunkkal van közvetlen kapcsolatban:

mocsok ‘szenny, piszok’, ‘hitvány, becstelen (személy)’. Származékai: mocskos, mocskol, mocskolódik. - Ismeretlen eredetű szó.

---megj. - a mocsár és a mocsok értelemszerűen összetartozó fogalmakat jelölő szavak, ezért a közös MOCS tő sem véletlen - mindenképpen a LOCS, POCS rokona.

močiti szhv. 'márt, tunkol', umočiti 'belemárt, belemerít', umakati '(többször) belemárt, ~mártogat', umak 'mártás' - a szhv. palatalizáció törvényét figyelembe véve rájöhetünk, h. a močiti moč töve a MOK- szótőre vezethető vissza, annál is inkább, mivel a mokar szhv. 'nedves, vizes'. 

locsol ‘öntöz’, ‘vizet kiönt’, ‘‹húsvétkor› locsolkodik’. Származékai: locsolgat, locsolás, locsolkodik, locsolkodás. - Hangutánzó szó, a locsog közvetlen rokona, igazában fenti első jelentése alapján szigetelődött el annak családjától. > ločiti, lokati ('vedel'), luk szhv. '1. íj, 2. hagyma', lučiti, oluk, olučiti, odluka szhv. 'elhatározás, döntés',  odlučiti szhv. 'elhatároz, dönt', odučiti od sisanja 'leszoktat (a szopásról)', szósz.: 'eltanít'...

lótuszvirág 'tavirózsa' - lacus lat. lago ol., lake an. 'tó', lokva 'tavacska, tócsa', lokvanj szhv. tavirózsa, lótuszvirág', 

liquidus 3. lat 'folyékony', > liquor, locus lat. 'hely', loquor, loqui, locutus sum lat. 'beszél' eloquens lat. 'sokatmondó, beszédes', szósz.: 'kibeszélő' - aki sokat beszél, az 'locsog', mint a locsi-fecsi, fecsegő fecske...

lakom szhv. 'zsugori'

lék 'jégen, hajó víz alatti részén, dinnyén vagy koponyán vágott nyílás’. Származéka: lékel. - Vitatott eredetű szó. Talán ősi uráli örökség: finn leikata (‘vág, arat’), szamojéd lékká (‘hasad, reped’), az ősi szó igenévszó lehetett ‘vág’, illetve ‘vágás, hasadék’ jelentéssel. (...) - a jégen vágott lék olyan, mint a lake an. 'tó' - kiejtve: léjk...

sočiti, sočan, tok, točan, lok, ločiti (krv), krvoločan 'vérengző', lokva 'tavacska, tócsa', lokvanj szhv. tavirózsa, lótuszvirág', lokva, lokvanj, szokva, szokvány(os); meg van szokva, smokva szhv. 'füge'

locsog ‘‹valaminek csapódó folyadék› jellegzetes hangot ad’, ‘sok haszontalanságot beszél’. - Származékok és kapcsolt szavak: loccsan, loccsant, locska, locskol, locspocs. 

locspocs, locsol, saral, pocsolyát csinál.

Elérkeztünk hát a MOK (kezdő)szótaghoz,amelynek lehetséges fölbontásai: 1. M + OK, 2. MO + K - és mivel a 2. ígéretesnek látszik, most azt vizsgáljuk tovább: 

mo óegyipt. 'víz' (Mózes nevében is ez a Mo- ismerhető fel, jelentése: 'a VÍZ FIA') - ha a MOK végi -k hangot kicsinyítőképzőnek vesszük, akkor a 

mok 'vizecske, kis víz' - nos, a mocsár a tóhoz viszonyítva sekély is, meg csekély is. Másrészt a magy. mos ige is ugyanerről a MO ('víz') tőről fakad, hiszen a mosáshoz víz (folyadék) kell. Harmadrészt pedig a mos, moris lat. 'szokás' - mores lat. 'erkölcs', szósz.: 'szokások', ebből jön a "móresre tanít": megszoktat vkivel vmit. - Itt azt látjuk, h. a szoktatás olyan, mintha a koszos malacot v. a morcos, neveletlen, "piszkos szájú" embert/gyereket megmosnánk, neveléssel szobatisztává, "szalonképessé"  tennénk.

móka ‘tréfa, bohóság’, ‘‹régebben› gúny, csúfolódás, fintor’. Származékai: mókás, mókázik. - Az északolasz nyelvjárások (friuli, trentói, padovai) moca (‘gúny, fintor, szemfényvesztés’) szavából, ez alighanem olasz vándorkomédiások révén került nyelvünkbe. Forrása ismeretlen, de rokonai vannak az újlatin nyelvekben: portugál moca (‘gúny’), spanyol mueca (‘fintor’), francia se moquer (‘gúnyolódik’).

--

cókmók ‘holmi, poggyász’. - Valószínűleg ikerszó a tájnyelvi cók (‘ruhafolt’) főnévből kiindulva, de lehet hangfestő eredetű is a celecula, cucc szavak köréből.

szokik ‘rendszeresen, szokásszerűen tesz ‹múlt idejű alakban›’: hatkor szoktam fölkelni, ‘egyre természetesebbnek, meghittebbnek, ismerősebbnek érez ‹valamit, valakit›’: megszokja, hozzászokik. Származékai: szokás, szokásos, szokott, szokatlan, szokatlanság, szokványos, szokvány. - Ismeretlen eredetű szócsalád.

---megj. - a szokik, szopás lehet a szopik, szopás alakváltozata is, mivel a:

succus lat., sok szhv. 'nedv, lé, folyadék' sočan 'lédús', sočivo 'lencse'

szopik ‘csecsemő, emlős állat kicsinye anyja tejét szívja’: egyéves koráig szopott, ‘ajkával szív’: az ujját szopja. Származékai: szopás, szopogat, szopós, szopóka, szoptat, szoptatós, szopizik. - Hangutánzó eredetű szó, esetleg a cuppog rokonságából, kapcsolatos lehet a szív1 ige szip- tőváltozatával is (lásd szipka, szipog). > sopor lat. 'mély álom' - a szopás után a baba mélyen alszik...

isukati mač (iz korice) szhv. 'kardot kivon/kihúz (hüvelyből)', nasukati se 'zátonyra fut' > szuka 'nőstény kutya' > sok, suk, suh, suv 'száraz' sukati > nukati 'kínál, kéret'

szuka ‘nőstény kutya’, ‘ringyó’. - Északi szláv eredetű szó: szlovák, cseh, lengyel suka (‘nőstény kutya’). Valószínűleg a szlovák volt a forrása, a fenti második jelentés is az átadó nyelvből jöhetett.

szuk magy. 'zsákutca, szűk utca > zug, zeg-zug

siccus 3. lat. secco ol., suh horv. suv szerb 'száraz, szikkadt' > szikár, ha a(z agyagos) SÁR ki-SZÁR-ad, és leadja az ÁR-ját, azaz a benne levő víz APÁLYnak indul, kiszáradva szikkadt lesz és szikla-szilárd. 

suh kao Sahara 'száraz mint a Szahara' Sache ném. 'dolog, tárgy, ügy', suchen ném. 'keres'.

iskati szhv. 'kér', szik(levél), szik(es talaj), szike 'orv. kés, penge' > Iskarióti Júdás, szikarióták, szika, seco 3. lat. 'vág', secedo 3. 'elválik, elkülönül'.

szukcesszió ‘utódlás, örökösödés’, ‘egymásutániság’. – szukcesszíve: ‘lépésről lépésre, fokozatosan’. -

Nemzetközi szócsalád a latin successio (‘soronkövetkezés, más helyébe lépés’) nyomán, a succedere, successum, tkp. sub-cedere (‘következik, felvált’) igéből, a sub- (‘alá, mögé’) és cedere (‘lép’) elemek szerint.

---megj - a sub- igekötő (praefixum) c (azaz k) előtt hasonul hozzá, így lesz a sub+cedo > succedo (e.: szukcedo)...

szopornyica ‘vírus okozta kutyabetegség, takonykór’. - Alighanem szláv eredetű szó: szerb-horvát sopoline, szlovák soplivica (‘takonykór’), szerb-horvát soporina (‘takony’). Szavunk forrása egy feltehető, de ma már ki nem mutatható szláv *szopoljnica alak lehetett.

szoprán --- SzPR sopor lat. 'mély álom', super lat. 'felső, fenti, felül levő', supra lat., szopra ol. soprano 'magas' > szoprán 'magas női énekhang', amely 'szaporán' rezeg.

super, supra lat. > supa szhv. 'leves' - a lé felül van.