KAPUZÁRÁS, ZÁRDA, nagy Ó, ZÉRÓ és ZÁRÓjel

A KLZ > KZL, KLVZ szóváz

kalauz, kalóz, kalosz gör. 'szép, klozet, kelevéz, kolovoz,  

close an. 'közeli' - ami zárt, annak nyithatócsukható - tehát mozgó - részei közel vannak egymáshoz. 

---megj. - a close és a közeli is azonos elemekből álló szóvázra épül, csak a 2. és 3. (a véghang) cserél helyet: K + LZ <> ZL

clausus lat., closed an. 'zárt, csukott'

cloud an. 'felhő'

clausus, clausula lat. 'zárt helység, cella', Kloster ném. 'kolostor, zárda' 

clavis lat. 'kulcs'

kilavuz tör. 'kalauz, útmutató, (idegen)vezető'

zéró ‘nulla’. - Nemzetközi szó az olasz zero nyomán, ez összevont alak a korábbi zefiro helyett, amely az arab szifr (‘üres, nulla’) átvétele. Lásd még cifferblatt, cifra, sifríroz.

---megj. - a zefiro ol. (e.: cefiro) valóban összevonható úgy zéró mint cifra v. chifre fr. (e.: sifr) alakba is... 

sifríroz ‘rejtjelez’. - A német chiffrieren átvétele, ennek töve a francia chiffre (‘számjegy’), az arab sifr (‘nulla’) származéka, innen ered a magyar cifra szó is, más ágon pedig a zéró. A fenti jelentés azon alapul, hogy a rejtjelezés egyik kezdeti módja a betűk számjegyekkel való helyettesítése volt.

zár2 ‘szerkezet ablak, ajtó, fedél stb. csukott állapotban való rögzítésére’, ‘fényképezőgép lencsenyílását elfedő szerkezet’: redőnyzár, ‘hatósági zárlat’: zár alá vették ingóságait. Származékai: zárol, záros, zárlat, závár(zat). - Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén zavor, szlovák závor (‘zár’). A magyarban az átvett szó előbb závár lett (ez él még a puska elsütő szerkezetének nevében), majd egyszerejtéssel alakult ki a ~. Lásd még zár1.

csuk ‘‹ajtót› betesz’, ‘‹valakit valahová› bezár’: börtönbe csuk. - Bizonytalan eredetű szó. Az ősi uráli származást csak távoli szamojéd nyelvekből vett gyér példák (például szelkup csagazap, ‘becsuk’) támogatják.

csuka ‘ragadozó édesvízi hal’, ‘cipő’. - Szláv eredetű: horvát, szlovén ščuka. A szóeleji mássalhangzó-torlódást a s hang kivetése oldotta fel, mint pl. a csáva esetében.
zarándok ‘távoli szent helyre, búcsújáró helyre gyalog igyekvő hívő’. Származékai: zarándokol, zarándoklás, zarándoklat. - Szláv eredetű szó: óbolgár, óorosz sztrannik (‘idegen’), orosz sztrannik (‘vándor, búcsújáró’), ezek a sztrana (‘ország, vidék’) szóból erednek. A magyar szóban a szóeleji mássalhangzó-torlódást a t kivetése és ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel, később hangrendi kiegyenlítődés, valamint nn đ nd elhasonulás játszott szerepet, végül a szó elején zöngésedés zajlott le: sztrannik đ szrannik đ szarannik đ szarannok đ szarándok đ zarándok.
zargat ‘hajszol, zaklat’. - A zavar és kerget igék alakjainak keveredéséből jött létre.