AVARság és ZSUGORiság

Könnyen belátható az avar és a zsugori szavak jelentésének logikai kapcsolata, hisz az elhalt, lehullott falevél elszárad és összezsugorodik: ‘össszehúzódás folytán térfogata, kiterjedése csökken’.

avar1‘lehullott száraz lomb’ - Annak az av- tőnek a származéka, amely az avul, avas2, ó szavakban található, az -r deverbális névszóképző, vagy ún. árnyalatképző, mint pl. a tompor szóban. Legkorábbi jelentése ‘száraz fű’, illetve ‘száraz fűvel borított mező’ volt, és idővel a tájnyelvekbe szorult vissza, ma ismert értelmében a nyelvújítás hozta divatba.

avar2 ‘egy nép neve, amely a népvándorlás korában a Kárpát-medencében alapított rövid életű birodalmat.’ - A latin avari talán egy ótörök abar (‘engedetlen, lázongó’) név származékaként lett nemzetközi szóvá.

A magy. Wiki ezt mondja az avarokról:

Az avarok az eurázsiai sztyeppe nomád népe voltak, akik a 6–8. század között Kárpát-medencei központú, erős birodalmat irányítottak. A Kaukázusban elő mai avarokkal való kapcsolatuk vitatott. A 9. században ez a birodalom apró államocskákra hullott szét. Az avar nép eredete, rokonsága, sőt még az etnikai összetétele is vitatott. Ázsiában alakultak ki. A Kína mellett birodalmat létrehozó hiungnukkal, a heftalitákkal és a zsuanzsuanokkal egyaránt kapcsolatba hozzák őket. A krónikák az ázsiai avarok három nagyobb vándorlását örökítették meg. Kárpát-medencei történetük során korai avar kort és késő avar kort különböztethetünk meg. A késő avarok egy részét a kettős honfoglalás elmélete magyaroknak tartja (onogur magyarok).

zsugori 'fösvény 'fukar, szűkmarkú’

zsugorodik‘össszehúzódás folytán térfogata, kiterjedése csökken’. Származékai: zsugorodás, zsugorog, zsugorgat, zsugorít, zsugori, zsugoriság. - A szócsalád valószínű zsugor- alapszava ősi ugor örökség: vogul sunker- (‘zsugorodik’). A -r gyakorító képző ezek szerint már megvolt az ugor alapnyelvi szóban is, a magyar szókezdet aránylag későn zöngésült. A zsugorgat, zsugori éppúgy az összehúzódással jellemzi a fösvénységet, mint a kuporgat ige. 

---megj. 1. - aki kuprgatja pénzét - csuporba rakva -, az "összehúzza magát", visszafogja igényeit, és nem költekezik, élelemmel is csak gyéren töltekezik.

fösvény 'fukar, szűkmarkú’. Származékai: fösvénység, fösvénykedik. - Ismeretlen eredetű.

Savaria, havaria  - szavárd, szabir, szabir-hun: hoi aszphaloi szabartoi gör. - erről a Wiki ezt mondja:

"Megemlítendő még, hogy Plinius említ egy Sardi Scythae népet a Dromos Achilleos elnevezésű földrajzi pontnál (keskeny földsáv a Krím-félsziget és a Dnyeper-torkolat között), és az mondja, hogy ezt az egész területet ezek a "szárdi szkíták" és a szirakénok lakják (IV. 26,83: Totum eum tractum tenent Sardi Scythae et siraceni). Mármost később Ptolemaiosz említ ettől a helytől északra egy Szuardeni népet, ugyanabban a népfelsorolásban, melyben szerepelnek a Szirakéni és a rejtélyes "Materi" (vélhetően a magyar) népnevek (Geogr. V. 9,16-17). Nagyon valószínű, hogy a szuardeni népnév és Plinius "sardi scytha" népe azonos a szavárd néppel, akikkel később számos esetben találkozhatunk a bizánci, örmény forrásokban, s akik valóban a Kaukázustól északra, illetve egy részük attól délebbre is lakott. A szavárdok vagy szabirok (a név kettős, párhuzamos használatára eddig még nincs kielégítő magyarázat) általában hun-szabirok elnevezéssel jelennek meg (plur. nom. Unnoi sabeiroi), és mint köztudott, a 9. században élt bizánci császár, Bíborbanszületett Konstantin leírja (A birodalom kormányzásáról), hogy a magyarok (akiket turkoknak nevez) régi neve valami okból "szavarti aszfali" volt, erős, vagy lovas szabir, illetve szavárd, s hogy elszakadt egymástól a magyar és a szavárd nép a besenyők támadása miatt, majd a szavárdok "Perzsia vidékére" költöztek (Dél-Kaukázus), de a magyarok még mindig küldenek hozzájuk követeket. Pliniusnál tehát valószínűleg a szavárdok vagy szabirok első kelet-európai említésével találkozunk.^[forrás?]

avaritia, ae, nn. 'kapzsiság, pénzvágy, birvágy: a. est injuriosa appetitio alienorum; omnes aa., a birvágy minden fajai; a, gloriae, dicsvágy.'

aridus, mn. kf. és ff. [areo] '1) száraz, aszott, kiszáradt (bensőképp, vesd ö. siccus), campus, folia; fn. -dum, i, kn. száraz (föld): subducere naves in a.; (költ.) a. sitis, febris; sonus a., recsegő, ropogó (mint mikor száraz fát tördelnek). 2) átv. ért. A) sovány, vékony, vézna, hús- és nedv nélküli, crura. B) szűk, szegény, nyomoru, cibus, victus. C) beszédről, üres, száraz, teljesség és szépség nélküli, oratio. D) puer a. faragatlan, tudatlan. E) (Pl.) fösvény, zsugori, fukar, homo. F) (Pl.) argentum a. kész pénz.'
---megj. F). - suvo zlato szhv. 'színarany' - az aranypénz jelzőjeként.  - szóváz: SV/SzV - a szavár 

areo, ui ― 2. k. '(többnyire költ. és újk.) száraz (vagyok stb.), tellus a.; fauces aa. siti, igy is: sitis arens, tikkasztó szomjuság. 

ardeo, rsi, rsum, 2. k. '1) ég (vesd ö. candeo és flagro); domus, a.; lapides aa., izzók a kövek. 2) átv. ért. A) oculi aa., szikráznak, égnek, fauces aa. siti, a szomjuságtól ég a torok, lana a. murice, ragyogó szinű. B) gyakran személyről s heves indulatról: a. amore, ira, dolore, cupiditate; (költ. és újk.) a. in arma, in caedem, hevesen, forró indulattal kiván, ég a vágytól; igy is: a. scire, nagyon vágyik tudni. Küln. (költ.) szerelemtől ég, a. aliqua, in aliqua, v. (ritkán) a. aliquam, szerelmében ég valakiért. C) Africa a. bello, a harczi láng fellobbant Afrikában; Gallia a., G. háborog; conjuratio a., az összeesküvés kitörőben van. D) is a. invidia, heves gyülölség tárgya.' 

ardens, tis, mn. kf. és ff. [r. ardeo] 'égő, lángoló, forró, tüzes, aqua, tempus, forró; átv. ért. heves, indulatos, tüzes, oculi aa., tüzes v. szikrázó szemek; szinről, rikitó, fényes, ragyogó. 
rideo, risi, risum, 2. '1) k. nevet (átalán, l. cachinnor); r. in re aliqua, valamin; ridentem dicere verum, tréfálva; (költ. és ritkán) r. alicui, valakire mosolyog. Innen átv. ért. tárgyakról, A) vidám külseje van, csinos, szép, tempestas, unda r; domus r. argento, tündöklik az ezüsttől: angulus ille mihi r., tetszik nekem. B) mosolyog, kedvez, fortuna mihi r. 2) cs. valakit v. valamit nevet, kinevet, lenevet, lekaczag, kigúnyol, aliquem v. aliquid; ridendus, nevetséges, kaczagni való, bohó; fn. ridenda, orum, kn. nevetséges, nevettető, mulattató dolgok. Innen A) szokatlan, a) r. muneribus alicuius, valakinek ajándékán nevet. b) r. aliquem (Pl.), valakinek barátságosan mosolyog. B) átv. ért. a) nem vesz számba, nem sokat csinál belőle, perjuria, sapiens r. damna, b) haec non rideo, nem tréfából mondom.

Nem zörög az avar, ha a szél nem zavar

avarus, mn. kf. és ff. 'kapzsi, pénzszomjazó, fösvény, zsugori; homo; a. pecuniae publicae, közpénzre vágyó; fn. avarus, i, hn. zsugori, fösvény; (költ.) átalán, vágyó, vágyakodó, laudis a., dicsvágyó: mare, venter a., kielégíthetetlen, telhetetlen, mindig többet s többet kivánó.'
avare tör. 'csavargó, dologkerülő, léhűtő' - a két szóban azonos az avar tag.
zavar ‘háborgat’, ‘kényelmetlenséget okoz’, ‘eltereli a figyelmét’, ‘nehezíti a vételét’: zavarják a rádióadásokat, ‘kerget, hajszol’: kizavarta őket a házából, ‘‹főnévként› szabálytalanság, rendellenesség’: vérkeringési zavarok, ‘elfogódottság’: zavarában a zsebkendőjét gyűrögette. Származékai: zavaró, zavarás, zavarog, zavargás, zavaros, zavartalan. -Ismeretlen eredetű szócsalád, a ~ a mai nyelvállapotban igenévszóként viselkedik.
hazárd ‘nagy kockázattal járó’: hazárd vállalkozás, hazárdjáték (‘szerencsejáték’). – hazardíroz: ‘kockáztat’. - Nemzetközi szócsalád a francia hasard (‘véletlen, szerencse’) nyomán, ennek forrása az arab az-zar (‘a játékkocka’). Nyelvünkbe mindkét szót a német közvetítette, a hasardieren forrása a francia hasarder (‘kockáztat’) ige.
havária 'kár, autóbaleset, hajótörés'