Charon Viktor AZ ÚJ EON TUDOMÁNYA, részletek
Copyright: Sinai Magda – 1999, Kiadta: Rockcity Kft., 1242 Budapest Pf. 315, Felelős kiadó: Szűcs, ISSN: 1417-64-59. Charon Viktor hagyatékát a Charon Intézet kezeli.
ELSŐ DIMENZIÓÉLMÉNYEM
Abban a periódusban, mikor ebben a különös élményben részesültem, hosszabb idő óta folytatott okkult gyakorlatok töltötték be az életemet. Nem sokkal előbb a hipertér és a magas fizika problémáival foglalkoztam, azelőtt soha nem ismert irányban élesítve megfigyelő-képességemet, és az okkult érzékszervek, melyek már korábbi gyakorlatok hatása alatt hiperszenzitívekké váltak, váratlanul új fizikai dimenzió nyomára vezettek. Egy nap megszokott meditációsorozatomat bevégezve, a következő látomásom volt.
Fiatal korom egyik lakóhelyén, abban a lakásban tartózkodtam, ahol okkult iskoláztatásom kezdődött. A lakás központi szobájában, a nyitott ablakon keresztül, egy láthatatlan kéz vagy valamilyen erő fehér rózsacsokrot nyújtott be, hogy azt a társaságomban levő hölgyeknek ajándékozzam. A szóban forgó lakás a negyedik emeleten volt, és a rózsacsokrot csakis valamilyen transzcendentális erő nyújthatta be az ablakon, mert ezt a pontot fizikai erővel megközelíteni sehonnan sem lehetett. Mikor az ablakhoz léptem, hogy a csokrot elvegyem, kezemmel kört írtam le a csokor körül, hogy kitapasztaljam, miféle erő tartja lebegésben. Egy ponton kezem akadályba ütközött, de semmi szubsztanciális dolgot nem tudtam megfogni. Ujjaimat és kezemet mégis, mintegy jelzésszerűen, valami erőösszevonás nyomással illette, amiből arra következtettem, hogy a jelenség a dimenziómágnesség bizonyos fajtája. Ugyanakkor az az erős impulzusom támadt, hogy a fehér rózsacsokrot haladéktalanul továbbítsam rendeltetési helyére.
Azután, hogy a gondolati impulzusnak, illetve a láthatatlan forrásból származó szuggeszciónak eleget tettem, ugyanaz a sürgető hang újabb megbízatást adott.
A fürdőszobába kellett mennem, hogy vizet igyak. A fehér fürdőmedencében kékeszöld, kristálytiszta víz állt, melyből korsóval merítve innom kellett. Szomjúságom azonban nem akart megszűnni, noha literszám ittam a folyadékot, úgy, hogy a felvett vízmennyiség megítélésem szerint komoly változást kellett volna, hogy okozzon a medencében lévő víz mennyiségében, azonban sem a víz volumene, sem szomjúságom nem változott. Lassanként azonban úgy vettem észre, hogy a szomjúság impulzusában periodikus mélységek és felületi magasságok keletkeznek. A mélységi változások ritmikus ütemben követték egymást. Egyszerre csak olyan érzésem támadt, hogy az ivást csak a periodikus szomjúsági hullámvölgy stádiumában lehet abbahagyni. Egyszerre biztosan tudtam, hogy azt a szomjúságot végleg eloltani ivással nem lehet. Mikor erre a konzekvenciára jutottam, megszűnt a szomjúságom.
…
A világ új dimenziót kapott. Azt nem tudtam eldönteni, mindez hogyan történt, de annyi bizonyosnak látszott, hogy a szokatlan jelenségek megváltoztatták a régi világ képét. Felismerésemben ezen a ponton újabb meglepetések értek. Úgy látszott, hogy a világ koordináta térkoncepciója is változásokat szenvedett, mert a lokális tér bizonyos pontjainak érintése egyszerre egy más világrendszerbe lendítette át az embert.
Ez a világ már nem volt egységesen fizikai, hanem a pusztán rezgésszámuk által elválasztott két egyenlő nagyságú univerzum ugyanazt a teret töltötte be, s csak élettani rezgéseik ütemváltozása volt más frekvenciájú. A második univerzum éppen olyan fizikai tulajdonságokkal bírt, mint az első. A két világ közötti csereforgalom a fizikai és a szellemi élet sok pontjáról állandóan folyt.
A Tér és Idő dimenziójából átjárók vezettek egyik koordinátából a másikba. Az itt látott embereknek két lakásuk volt, két foglalkozásuk, és gyakran két partnerük is, melyeket periodikusan váltogattak a síkok cseréjével egy időben.
A HALÁL-FOLYAMAT ELTŰNÉSE
Világunkban a halál fizikai oka az, hogy a dolgok az egyik síkon elfogynak, illetve egyik dimenzióból átmennek a másikba. Az ember, élete folyamán, születésétől kezdődően erők áradnak be magasabb dimenziókból, öregkorban pedig visszahúzódnak a fizikai testből. Ez a fizikai halál oka. Az Új Világból hiányzott a halál gondolata. Eltűnt a különbség a túlvilág és a fizikai világ között. Az egyik nem annyira szellemi, a másik nem annyira anyagi felépítésűnek látszott, mint mostani rendszerünkben. A létezés két dimenzióban folyt, és az átlépés ingamozgásszerűen történt.
.
FEJLŐDÉS HELYETT KIBONTAKOZÁS
A jelenségeket szemlélve, hamarosan felfedeztem, hogy a fejlődés fogalma is értelmetlenné vált. Megoldódott számomra egy régi filozófiai probléma, mely a Föld primitív korszakából maradt hátra. Egyszerre világosan megértettem, mik voltak a görög Platon halhatatlan ideái. Ebben a világban, melyben minden dolog mágikus szimbolizmus, az objektumok egész terjedelme, transzcendens múltjukkal és jövőjükkel egyetemben láthatóvá vált. Némi aggodalommal írom le a múlt és jövő szavakat, mert a Dimenziókorszakban ez a két időbeli kiterjedés eltérő értelemmel bírt. A dolog természetéből fakad azonban, hogy másképpen, mint paradoxonokkal, nem érzékeltethetők e koordináta jelenségei. Ezen a helyen ugyanis minden gondolkodó számára láthatóvá vált, hogy a tárgyak nem pusztán azok, amiknek a felületes szemlélés pillanatában látszanak, hanem mindenkor magukkal hordoznak még egész tömeg matériát, emlékképet, működési tendenciát és kombinációs formulát. Az anyag, mely bármely fizikai vagy biológiai formát éltet, már számtalan világrendszer építőköveit képezte a múltban, és így a forma, melyet jelenleg mutat, nem végleges, hanem annak előzményeiből alakult ki. A matéria mindig ellenáll: vannak funkciók, melyek betöltésére a specifikus szubsztanciák nem alkalmasak, mivel belső ideonformulájuk más tevékenység betöltésére predesztinálja őket.
AZ ÚJ ATLANTISZ
Az antik mágikus világkép új formában visszatért. A hermetikus történetkutatás már a mi korunkban ismertetett tradíciókat a Homo Magus agyrendszeréről, melynek kulcskoncepciója az atlanti ember harmadik szeme. Az egykori mágikus emberfajták szintén több dimenzióban éltek: harmadik szemük az asztrálvilág lényeit is eléjük vetítette. A változás, mely a Dimenziókorszakban beállt, némiképp hasonlított ahhoz, amit a harmadik szem működéséről állítottak. A processzus azonban mégis különbözött a régi természetlátástól. Az új ember ugyanis nem rendelkezett harmadik szemmel, hanem agyrendszere különleges érzékszervek egész sorozatával bővült.
DIMENZIÓÖNTUDAT
A Dimenzió Éra emberének szellemi fokozatát akkor közelítjük meg, ha azt mondjuk, hogy ez az emberfajta dimenziószemmel és dimenzióöntudattal bírt. Ezek az érzékszervek szenzitívvé tették a Tér és Idő dimenziócsakráinak működésével szemben. A dimenziócsakra olyan éterkonstrukció vagy inkább olyan erőmező, melynek regeneratív vibrációi az új világban kiküszöbölték a halál jelenségét. Az ikervilágok szubsztanciái a dimenziócsakrák működése következtében sohasem érték el azt a sűrűségi fokot, mely a mi korunkban az élő szervezetek megmerevedéséhez, elmeszesedéséhez és végül teljes pusztulásához vezetett. Az Új Biosz élő plazmája félanyagi maradt, és ezt az állagot a dimenziócsakrák könnyebben dobhatták át egyik síkról a másikra anélkül, hogy az alapszubsztanciában változás állott volna elő.
3. THOTH
Thoth részletesen leírja a világ rezgés (fény) természetét, a párhuzamos világokat, az átjárást a világok között, idő és térugrást, Atlantiszt, annak működését, struktúráját. Azonban tudni kell, hogy Thoth egy magas tudatú „történész”, akit megérteni csak akkor lehet, ha tudjuk azt amit ő tud, vagy elfogadunk bizonyos igazságokat. Sokan megkérdőjelezik Thoth igazságait. Történik mindez azért, mert a jelen civilizáció mélyen beleragadt az anyagi világ mocsarába és hallani sem akar semmi másról. Azonban már itt van a változás szele…
4. Atlantisz
A minket körülvevő világ, éppen úgy, mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik a legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az, rezgés, állóhullám. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.
Az állóhullám paraméterei meghatározzák a rezgés jellegét, megnyilvánulási formáját. Adott paramétertartományon belül az állóhullám anyagi megjelenést tesz lehetővé. Ha kis mértékben változnak a paraméterek, de még az anyagi megjelenés tartományán belül, akkor az anyag különböző megjelenési formáival találkozunk. Ha azonban a paraméterváltozás eredményeként túllépünk az anyagi paramétertartományon, akkor a rezgés már nem anyag lesz.
A rezonancia azt jelenti, hogy a hasonló paraméterű rezgések egymással kölcsönhatásba kerülnek. Például a földi gravitáció vonzza az anyagot, azaz minket, ugyanakkor a rádió és fényjeleink el tudják hagyni a Földet. Ehhez hasonló a Faraday kalitka, amikor is kezünkkel be tudunk nyúlni a kalitkába, azonban a kalitka fizikai paraméterei által meghatározott rezgések nem tudnak behatolni.
Több olyan rezgésrendszer létezik, amelyik hasonló struktúrát mutat, azonban más paraméterű rezgésekre épül. Ami közös az csak a mintázat. Akár a zenében az oktávok. Ugyanazt a dallamot le lehet játszani minden oktávon, felismerjük a zene mintázatát, amiben különböznek az a hangszín.
A párhuzamos világ azt jelenti, hogy semmi átfedés nincs közöttük, az én világomat érzékelni tudom, de a többit nem. A többi világ számomra csak kozmikus sugárzás. Egy másik világ számára az én világom kozmikus sugárzás. Világok között átjárni akkor lehet, ha az én paramétereimet meg tudom annyira változtatni, hogy kilépek az én rendszeremből és ekkor bekerülök egy szomszédos világba.
Ezen túlmenően, a párhuzamos 3D világok halmazához képest, ezzel párhuzamosan létezik még a negyedik dimenzió (születés előtt, halál után itt tartózkodik a lélek), illetve az ötödik dimenzió (isteni dimenzió).
.
Atlantisz nem egy város, nem egy ország, nem egy földrész, hanem egy technológia, egy módszer. Sokszor említettem, hogy kb. 12 magas szintű civilizáció élt már a Földön előttünk. Ezeknek a társadalmaknak a nagy része ilyen jellegű volt. Egy ilyen társadalom kialakulásához nincs szükség „evolúcióra”, mert csak úgy a semmiből is létre tud jönni. Általában néhány ezer (5-10-15.000) év alatt véget is szokott érni.
Atlantiszról sok csodát mondanak, és legtöbbször a megértés korlátai mi magunk vagyunk. Atlantiszban működött a teleportálás, így jártak munkába. Kristályokból származott a végtelen energia. Sok mindent meg tudtak teremteni gondolatilag, akár a negyedik dimenzióban (álomvilág). Például a házak fala üvegszerű, nincs rajta ajtó, hanem amikor a benn lévő tudja, hogy ki szeretne menni, akkor át tud hatolni rajta, mint egy vízfüggönyön. Gyakorlatilag az atlantiszi technológia nem jelent mást, mint azt, hogy azok az emberek a létüket egy magasabb rezgésszintre emelték. Felülemelkedtek az anyagon, de mégis benn maradtak a földi világ rezgéstartományában. Azaz nem kerültek át egy párhuzamos 3D világba, csupán a saját világukban az anyag felé emelkedtek.
Igazából akkor értettem meg az atlantiszi technológiát, mikor megtudtam, hogy most, napjainkban is létezik egy atlantiszi technológia. Több gyereknek is megvan az a képessége, hogy bármikor átmegy oda. Nem tesznek mást, mint eldöntik. Ekkor láthatatlanná válnak itt az anyagi világban, majd mikor átértek akár a szellemek, arra gondolnak, hogy ott legyenek, egy adott teremben, ami egy fogadó helyiség idegenek számára. Mivel ezt a tudatosságot órákig fenntartani nehéz, ezért az anyagi világban megvalósított gépek olyan tereket hoznak létre, amelyek fenntartják ezeket a rezgéseket. Ezek a gépek olyanok, mint a kisebb erőművek és az anyagi világban láthatók, észlelhetők, megfoghatók. A fizikai föld és néhány gép, és az ahhoz tartozó néhány épület van az anyagi rezgés szintjén. Minden más, úgy az emberek, mint egyéb alkotások a felsőbb rezgésszinten jönnek létre az emberek tudata által létrehozva, és az anyagi gépek tere által vannak fenntartva. Mindez nem más mint állóhullám, mely kompatibilis azokkal az emberekkel, akik testük rezgésszintjét magasabb szintre emelték. Az állóhullám csak akkor létezik, ha egy külső energia fenntartja azt. Ha ezek a gépek leállnak, minden ami abban a felsőbb rezgésszinten lett létrehozva, egy pillanat alatt eltűnik, az emberek pedig megjelennek itt az anyagi szinten. A fenntartó rezgések nélkül az egész Atlantisz csupán néhány épület, benne gép, és néhány földi ember a maga anyagi valóságában. Atlantiszt úgy lehet megalkotni a semmiből, hogy néhány ember felemelkedik a magas szintre, megalkotják az ő álomvilágukat (állóhullámokból), és anyagi szinten megvalósított gépekkel fenntartják azt. Ha leállnak a gépek, eltűnik minden ami nem az anyagi szinten van jelen.
Néhány kiemelkedően innovatív cég vezetője is átjár ebbe a világba. Ők általában saját cégüknél nem is vesznek fel fizetést, gyakran egy negyedik emeleti ötven négyzetméteres lakásban laknak, és sokszor hetekig sem látják őket. Ilyenkor ők odaát vannak. Általában egyedül élének, legtöbbnek volt családja, de elváltak. Nyilván ezekről a megtapasztalásokról nem beszélnek széles körben, csupán kisebb közösségekben. A gyerekekkel ellentétben, akik „így születtek”, a felnőtteknek valahogy úgy alakult az élete, hogy el tudták engedni a félelmet, a haragot. Általában nagyon magas tudatszinttel rendelkeznek, különböző spirituális iskolákba jártak, és „teljesen véletlenül” mentek át a másik világba egy meditációs állapotban, boldogság érzésekor, vagy egyszerűen olyan is volt, akit meg akartak ölni, ő pedig szembefordult és azt mondta a támadónak, hogy szereti és megbocsátja neki amit akar tenni. Ekkor eltűnt az anyagi világból és megjelent a másikban. Onnan minden látható ami itt zajlik, de innen nem látszik a magasabb rezgésű élet.
Jelenleg is létezik egy ilyen civilizáció a Földhöz kötve. Velünk osztoznak a fizikai földön, de ezen túl világuk egy magasabb rezgési síkban van. Bár egyértelműen senki nem mondja, valahol Ázsiában van a földi terület (Tibet?). Fontos még a magas hegyek jelenléte, mert ott sok az energia. Nyilván túl sűrűn lakott nem lehet a hely. Az erőművek nem végeznek forgó mozgást. Anyagi szinten legtöbb lepukkant és nem működő erőműnek tűnik, azonban belsejükben kristályok működnek.
A mi túlnépesedésünk és minden földi terület beépítése nekik is gond.
Azok a gyerekek, akik átjárnak, nálunk furcsának tűnnek, mintha autisták lennének, lassan mozognak, kissé elhízottak, azonban magas a tudatuk, és mindig békésen, bölcsen beszélnek, megbocsátóan. Nem idegesek és nem haragszanak. Bár nem mondaná az ember, de az egyetlen érzés ami bennük van, az a szeretet. Szinte azt mondja az ember, hogy ők tudatosak maguk felől és úgy vállalták el ezt az életet, hogy tudják mi vár rájuk és ezzel teljesen ki vannak békülve. Rendszerint csonka családban élnek. A modern világ betegnek nevezi őket. A másik világban viszont teljesen mások. Felgyorsulnak, és agyuk hihetetlen alkotóképességről tesz tanúbizonyságot.
Azok a felnőttek akik átjárnak, ők is inkább élnek ott, mint itt. Igyekeznek új ötleteket hozni saját cégük munkájába. Azonban ez nem egyszerű, hiszen másként kell megvalósítani valamit ott, mint itt. De már az ötlet is sokat ér.
Az atlantiszi világ jellemzője, hogy az érzékelés sokkal kiterjedtebb, mint itt az anyagi világban. Amíg például itt az anyagi létben egy ágy nem mást, mint egy tárgy, addig Atlantiszban ennek az ágynak sokkal több jellemzője érzékelhető. Egy ágyra nézve azonnal érezzük, hogy új vagy régi, más is aludt már benne vagy nem, ha igen akkor ki és milyen rezgéseket adott át az ágynak, stb. Egyszerűen mindet tudunk az ágyról, a történetéről és az ágy érzéseiről, tárolt rezgéseiről.
Fontos, hogy két egyforma Atlantisz nem létezett. Atlantisz elnevezés egy technológiát takar. Annak a képességét, hogy felemeljük tudatunkat és ezáltal testünk rezgésszintjét, majd ebben a magasabb rezgésszintű világban tudatosan teremtsünk gondolati erővel. Azonban a gondolati világ fenntartásához mindenképp szükséges egy kisegítő technika, azaz gépek, amelyek az általunk létrehozott állóhullámokat fenntartják. Az atlantiszi technikát használó civilizációk csak egyben közösek, a működési elvben. Az, hogy a megalkotott világ konkrétan hogy nyilvánul meg, az attól függ, hogy a társadalom tagjai hogyan képzeli és valósítja meg. Olyan ez mint a kréta és a tála. Adott a technika, hogyan kell a táblára rajtolni. Az, hogy mit rajzolunk a táblára az adott technológiával, az rajtunk múlik. Ma ezt rajzoljuk, holnap azt.
Minden atlantiszi technológiával létrehozott társadalom jellemzője, hogy kis létszámú a mai földi lakossághoz képest. Létrejön, fejlődik, hanyatlik és megszűnik. Általában néhány ezer évtől tizenegynéhányezer évig létezik, maximum húszezer évig. Anyagi szinten nem sok emlék marad utánuk és sosem tesznek kárt a bolygóban, amelyen élnek.
A jelen atlantiszi civilizáció érdeke, hogy a Föld életben maradjon. Ezért tudatosan tárgyalnak rendszerint az USA kormányával és olyan mozgalmakat indítanak el, mint a slow, zöld mozgalmak, stb.
A kb. 120.000 évvel ezelőtt említett Atlantisz már rég megszűnt, hiszen bármilyen szinten is él az ember, azért az emberi tulajdonságok mindig érvényesülnek, azaz előbb-utóbb tönkreteszi magát. A civilizáció anyagi maradványai vélhetően a mai Mexikó területén vannak, vélhetően többé-kevésbé a tengerszint alatt. A jelen Atlantisz teljesen más, bár több lélek a régi Atlantiszból most is él az új Atlantiszban, ők azok, akik igyekeznek tenni a Föld megóvásáért. Ez a saját érdekük is.
Elmondásuk szerint, ha elpusztul az életterük valamilyen oknál fogva, akkor elmennek egy másik Földszerű bolygóra, melyből szinte végtelen számú található a Galaxisban. Ilyen módon került már több korábbi civilizáció a Földre, és éltek itt néhány ezer, tízezer évet. Szinte alig marad nyomuk, hiszen főleg az anygai szint felett léteztek. Ilyen nyom a három Gízai piramis.
Egy atlantiszi civilizáció úgy jön létre, hogy egy adott bolygóról a magas tudatszintek átköltöznek egy hasonló paraméterű bolygóra és ott szervezett formában létrehozzák társadalmukat. Aztán azt fenntartják, üzemeltetik. Utazgatnak az űrben, térben és időben. Szerintük a nagy világmindenségben nincs tér és idő, csak egy közös tudat. Minden más a tudat kivetülése, azaz egy illúzió az egész világ. Időutazás is megvalósítható, illetve a térben szinte korlátok nélkül lehet ugrálni. A sok megtapasztalás közben megnyilvánulnak emberi vonásaik, és bukik a társadalom.
Jacques Cousteau vélhetően sokat tudott Atlantiszról, megtalálta anyagi maradványait és előszeretettel tárta fel a helyet.
Charon Viktor átjárt egy másik világba, amelyet ő negyedik dimenziónak nevezett, azonban valójában nem tudta, hogy hol járt. Sőt mi sem tudjuk.
Thoth egyértelműen leírja Atlantiszt. Azonban a mai ember nem érti ezt.
Jacques Cousteau fel akarta világosítani a világot, azonban ez sokaknak nem tetszett. Charon Viktort, aki testvérével Szepes Máriával együtt élt, gyakorlatilag elizolálta a szocialista rendszer, folyamatos megfigyelés alatt tartotta, mondván veszélyes nézeteket vallanak. Thoth tanításai mindenki számára hozzáférhetőek, azonban ezeket sokan nem értik.
Az igazi áttörést az odalátogatók egyre szélesebb tábora jelenti, legyen az gyerek, vagy egy innovatív cég tulajdonosa, vezetője.
/Forrás: maga-a-valosag.hu
kapcsolódó cikkek: Atlantisz
Copyright: Sinai Magda – 1999, Kiadta: Rockcity Kft., 1242 Budapest Pf. 315, Felelős kiadó: Szűcs, ISSN: 1417-64-59. Charon Viktor hagyatékát a Charon Intézet kezeli.
ELSŐ DIMENZIÓÉLMÉNYEM
Abban a periódusban, mikor ebben a különös élményben részesültem, hosszabb idő óta folytatott okkult gyakorlatok töltötték be az életemet. Nem sokkal előbb a hipertér és a magas fizika problémáival foglalkoztam, azelőtt soha nem ismert irányban élesítve megfigyelő-képességemet, és az okkult érzékszervek, melyek már korábbi gyakorlatok hatása alatt hiperszenzitívekké váltak, váratlanul új fizikai dimenzió nyomára vezettek. Egy nap megszokott meditációsorozatomat bevégezve, a következő látomásom volt.
Fiatal korom egyik lakóhelyén, abban a lakásban tartózkodtam, ahol okkult iskoláztatásom kezdődött. A lakás központi szobájában, a nyitott ablakon keresztül, egy láthatatlan kéz vagy valamilyen erő fehér rózsacsokrot nyújtott be, hogy azt a társaságomban levő hölgyeknek ajándékozzam. A szóban forgó lakás a negyedik emeleten volt, és a rózsacsokrot csakis valamilyen transzcendentális erő nyújthatta be az ablakon, mert ezt a pontot fizikai erővel megközelíteni sehonnan sem lehetett. Mikor az ablakhoz léptem, hogy a csokrot elvegyem, kezemmel kört írtam le a csokor körül, hogy kitapasztaljam, miféle erő tartja lebegésben. Egy ponton kezem akadályba ütközött, de semmi szubsztanciális dolgot nem tudtam megfogni. Ujjaimat és kezemet mégis, mintegy jelzésszerűen, valami erőösszevonás nyomással illette, amiből arra következtettem, hogy a jelenség a dimenziómágnesség bizonyos fajtája. Ugyanakkor az az erős impulzusom támadt, hogy a fehér rózsacsokrot haladéktalanul továbbítsam rendeltetési helyére.
Azután, hogy a gondolati impulzusnak, illetve a láthatatlan forrásból származó szuggeszciónak eleget tettem, ugyanaz a sürgető hang újabb megbízatást adott.
A fürdőszobába kellett mennem, hogy vizet igyak. A fehér fürdőmedencében kékeszöld, kristálytiszta víz állt, melyből korsóval merítve innom kellett. Szomjúságom azonban nem akart megszűnni, noha literszám ittam a folyadékot, úgy, hogy a felvett vízmennyiség megítélésem szerint komoly változást kellett volna, hogy okozzon a medencében lévő víz mennyiségében, azonban sem a víz volumene, sem szomjúságom nem változott. Lassanként azonban úgy vettem észre, hogy a szomjúság impulzusában periodikus mélységek és felületi magasságok keletkeznek. A mélységi változások ritmikus ütemben követték egymást. Egyszerre csak olyan érzésem támadt, hogy az ivást csak a periodikus szomjúsági hullámvölgy stádiumában lehet abbahagyni. Egyszerre biztosan tudtam, hogy azt a szomjúságot végleg eloltani ivással nem lehet. Mikor erre a konzekvenciára jutottam, megszűnt a szomjúságom.
…
A világ új dimenziót kapott. Azt nem tudtam eldönteni, mindez hogyan történt, de annyi bizonyosnak látszott, hogy a szokatlan jelenségek megváltoztatták a régi világ képét. Felismerésemben ezen a ponton újabb meglepetések értek. Úgy látszott, hogy a világ koordináta térkoncepciója is változásokat szenvedett, mert a lokális tér bizonyos pontjainak érintése egyszerre egy más világrendszerbe lendítette át az embert.
Ez a világ már nem volt egységesen fizikai, hanem a pusztán rezgésszámuk által elválasztott két egyenlő nagyságú univerzum ugyanazt a teret töltötte be, s csak élettani rezgéseik ütemváltozása volt más frekvenciájú. A második univerzum éppen olyan fizikai tulajdonságokkal bírt, mint az első. A két világ közötti csereforgalom a fizikai és a szellemi élet sok pontjáról állandóan folyt.
A Tér és Idő dimenziójából átjárók vezettek egyik koordinátából a másikba. Az itt látott embereknek két lakásuk volt, két foglalkozásuk, és gyakran két partnerük is, melyeket periodikusan váltogattak a síkok cseréjével egy időben.
A HALÁL-FOLYAMAT ELTŰNÉSE
Világunkban a halál fizikai oka az, hogy a dolgok az egyik síkon elfogynak, illetve egyik dimenzióból átmennek a másikba. Az ember, élete folyamán, születésétől kezdődően erők áradnak be magasabb dimenziókból, öregkorban pedig visszahúzódnak a fizikai testből. Ez a fizikai halál oka. Az Új Világból hiányzott a halál gondolata. Eltűnt a különbség a túlvilág és a fizikai világ között. Az egyik nem annyira szellemi, a másik nem annyira anyagi felépítésűnek látszott, mint mostani rendszerünkben. A létezés két dimenzióban folyt, és az átlépés ingamozgásszerűen történt.
.
FEJLŐDÉS HELYETT KIBONTAKOZÁS
A jelenségeket szemlélve, hamarosan felfedeztem, hogy a fejlődés fogalma is értelmetlenné vált. Megoldódott számomra egy régi filozófiai probléma, mely a Föld primitív korszakából maradt hátra. Egyszerre világosan megértettem, mik voltak a görög Platon halhatatlan ideái. Ebben a világban, melyben minden dolog mágikus szimbolizmus, az objektumok egész terjedelme, transzcendens múltjukkal és jövőjükkel egyetemben láthatóvá vált. Némi aggodalommal írom le a múlt és jövő szavakat, mert a Dimenziókorszakban ez a két időbeli kiterjedés eltérő értelemmel bírt. A dolog természetéből fakad azonban, hogy másképpen, mint paradoxonokkal, nem érzékeltethetők e koordináta jelenségei. Ezen a helyen ugyanis minden gondolkodó számára láthatóvá vált, hogy a tárgyak nem pusztán azok, amiknek a felületes szemlélés pillanatában látszanak, hanem mindenkor magukkal hordoznak még egész tömeg matériát, emlékképet, működési tendenciát és kombinációs formulát. Az anyag, mely bármely fizikai vagy biológiai formát éltet, már számtalan világrendszer építőköveit képezte a múltban, és így a forma, melyet jelenleg mutat, nem végleges, hanem annak előzményeiből alakult ki. A matéria mindig ellenáll: vannak funkciók, melyek betöltésére a specifikus szubsztanciák nem alkalmasak, mivel belső ideonformulájuk más tevékenység betöltésére predesztinálja őket.
AZ ÚJ ATLANTISZ
Az antik mágikus világkép új formában visszatért. A hermetikus történetkutatás már a mi korunkban ismertetett tradíciókat a Homo Magus agyrendszeréről, melynek kulcskoncepciója az atlanti ember harmadik szeme. Az egykori mágikus emberfajták szintén több dimenzióban éltek: harmadik szemük az asztrálvilág lényeit is eléjük vetítette. A változás, mely a Dimenziókorszakban beállt, némiképp hasonlított ahhoz, amit a harmadik szem működéséről állítottak. A processzus azonban mégis különbözött a régi természetlátástól. Az új ember ugyanis nem rendelkezett harmadik szemmel, hanem agyrendszere különleges érzékszervek egész sorozatával bővült.
DIMENZIÓÖNTUDAT
A Dimenzió Éra emberének szellemi fokozatát akkor közelítjük meg, ha azt mondjuk, hogy ez az emberfajta dimenziószemmel és dimenzióöntudattal bírt. Ezek az érzékszervek szenzitívvé tették a Tér és Idő dimenziócsakráinak működésével szemben. A dimenziócsakra olyan éterkonstrukció vagy inkább olyan erőmező, melynek regeneratív vibrációi az új világban kiküszöbölték a halál jelenségét. Az ikervilágok szubsztanciái a dimenziócsakrák működése következtében sohasem érték el azt a sűrűségi fokot, mely a mi korunkban az élő szervezetek megmerevedéséhez, elmeszesedéséhez és végül teljes pusztulásához vezetett. Az Új Biosz élő plazmája félanyagi maradt, és ezt az állagot a dimenziócsakrák könnyebben dobhatták át egyik síkról a másikra anélkül, hogy az alapszubsztanciában változás állott volna elő.
3. THOTH
Thoth részletesen leírja a világ rezgés (fény) természetét, a párhuzamos világokat, az átjárást a világok között, idő és térugrást, Atlantiszt, annak működését, struktúráját. Azonban tudni kell, hogy Thoth egy magas tudatú „történész”, akit megérteni csak akkor lehet, ha tudjuk azt amit ő tud, vagy elfogadunk bizonyos igazságokat. Sokan megkérdőjelezik Thoth igazságait. Történik mindez azért, mert a jelen civilizáció mélyen beleragadt az anyagi világ mocsarába és hallani sem akar semmi másról. Azonban már itt van a változás szele…
4. Atlantisz
A minket körülvevő világ, éppen úgy, mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik a legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az, rezgés, állóhullám. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.
Az állóhullám paraméterei meghatározzák a rezgés jellegét, megnyilvánulási formáját. Adott paramétertartományon belül az állóhullám anyagi megjelenést tesz lehetővé. Ha kis mértékben változnak a paraméterek, de még az anyagi megjelenés tartományán belül, akkor az anyag különböző megjelenési formáival találkozunk. Ha azonban a paraméterváltozás eredményeként túllépünk az anyagi paramétertartományon, akkor a rezgés már nem anyag lesz.
A rezonancia azt jelenti, hogy a hasonló paraméterű rezgések egymással kölcsönhatásba kerülnek. Például a földi gravitáció vonzza az anyagot, azaz minket, ugyanakkor a rádió és fényjeleink el tudják hagyni a Földet. Ehhez hasonló a Faraday kalitka, amikor is kezünkkel be tudunk nyúlni a kalitkába, azonban a kalitka fizikai paraméterei által meghatározott rezgések nem tudnak behatolni.
Több olyan rezgésrendszer létezik, amelyik hasonló struktúrát mutat, azonban más paraméterű rezgésekre épül. Ami közös az csak a mintázat. Akár a zenében az oktávok. Ugyanazt a dallamot le lehet játszani minden oktávon, felismerjük a zene mintázatát, amiben különböznek az a hangszín.
A párhuzamos világ azt jelenti, hogy semmi átfedés nincs közöttük, az én világomat érzékelni tudom, de a többit nem. A többi világ számomra csak kozmikus sugárzás. Egy másik világ számára az én világom kozmikus sugárzás. Világok között átjárni akkor lehet, ha az én paramétereimet meg tudom annyira változtatni, hogy kilépek az én rendszeremből és ekkor bekerülök egy szomszédos világba.
Ezen túlmenően, a párhuzamos 3D világok halmazához képest, ezzel párhuzamosan létezik még a negyedik dimenzió (születés előtt, halál után itt tartózkodik a lélek), illetve az ötödik dimenzió (isteni dimenzió).
.
Atlantisz nem egy város, nem egy ország, nem egy földrész, hanem egy technológia, egy módszer. Sokszor említettem, hogy kb. 12 magas szintű civilizáció élt már a Földön előttünk. Ezeknek a társadalmaknak a nagy része ilyen jellegű volt. Egy ilyen társadalom kialakulásához nincs szükség „evolúcióra”, mert csak úgy a semmiből is létre tud jönni. Általában néhány ezer (5-10-15.000) év alatt véget is szokott érni.
Atlantiszról sok csodát mondanak, és legtöbbször a megértés korlátai mi magunk vagyunk. Atlantiszban működött a teleportálás, így jártak munkába. Kristályokból származott a végtelen energia. Sok mindent meg tudtak teremteni gondolatilag, akár a negyedik dimenzióban (álomvilág). Például a házak fala üvegszerű, nincs rajta ajtó, hanem amikor a benn lévő tudja, hogy ki szeretne menni, akkor át tud hatolni rajta, mint egy vízfüggönyön. Gyakorlatilag az atlantiszi technológia nem jelent mást, mint azt, hogy azok az emberek a létüket egy magasabb rezgésszintre emelték. Felülemelkedtek az anyagon, de mégis benn maradtak a földi világ rezgéstartományában. Azaz nem kerültek át egy párhuzamos 3D világba, csupán a saját világukban az anyag felé emelkedtek.
Igazából akkor értettem meg az atlantiszi technológiát, mikor megtudtam, hogy most, napjainkban is létezik egy atlantiszi technológia. Több gyereknek is megvan az a képessége, hogy bármikor átmegy oda. Nem tesznek mást, mint eldöntik. Ekkor láthatatlanná válnak itt az anyagi világban, majd mikor átértek akár a szellemek, arra gondolnak, hogy ott legyenek, egy adott teremben, ami egy fogadó helyiség idegenek számára. Mivel ezt a tudatosságot órákig fenntartani nehéz, ezért az anyagi világban megvalósított gépek olyan tereket hoznak létre, amelyek fenntartják ezeket a rezgéseket. Ezek a gépek olyanok, mint a kisebb erőművek és az anyagi világban láthatók, észlelhetők, megfoghatók. A fizikai föld és néhány gép, és az ahhoz tartozó néhány épület van az anyagi rezgés szintjén. Minden más, úgy az emberek, mint egyéb alkotások a felsőbb rezgésszinten jönnek létre az emberek tudata által létrehozva, és az anyagi gépek tere által vannak fenntartva. Mindez nem más mint állóhullám, mely kompatibilis azokkal az emberekkel, akik testük rezgésszintjét magasabb szintre emelték. Az állóhullám csak akkor létezik, ha egy külső energia fenntartja azt. Ha ezek a gépek leállnak, minden ami abban a felsőbb rezgésszinten lett létrehozva, egy pillanat alatt eltűnik, az emberek pedig megjelennek itt az anyagi szinten. A fenntartó rezgések nélkül az egész Atlantisz csupán néhány épület, benne gép, és néhány földi ember a maga anyagi valóságában. Atlantiszt úgy lehet megalkotni a semmiből, hogy néhány ember felemelkedik a magas szintre, megalkotják az ő álomvilágukat (állóhullámokból), és anyagi szinten megvalósított gépekkel fenntartják azt. Ha leállnak a gépek, eltűnik minden ami nem az anyagi szinten van jelen.
Néhány kiemelkedően innovatív cég vezetője is átjár ebbe a világba. Ők általában saját cégüknél nem is vesznek fel fizetést, gyakran egy negyedik emeleti ötven négyzetméteres lakásban laknak, és sokszor hetekig sem látják őket. Ilyenkor ők odaát vannak. Általában egyedül élének, legtöbbnek volt családja, de elváltak. Nyilván ezekről a megtapasztalásokról nem beszélnek széles körben, csupán kisebb közösségekben. A gyerekekkel ellentétben, akik „így születtek”, a felnőtteknek valahogy úgy alakult az élete, hogy el tudták engedni a félelmet, a haragot. Általában nagyon magas tudatszinttel rendelkeznek, különböző spirituális iskolákba jártak, és „teljesen véletlenül” mentek át a másik világba egy meditációs állapotban, boldogság érzésekor, vagy egyszerűen olyan is volt, akit meg akartak ölni, ő pedig szembefordult és azt mondta a támadónak, hogy szereti és megbocsátja neki amit akar tenni. Ekkor eltűnt az anyagi világból és megjelent a másikban. Onnan minden látható ami itt zajlik, de innen nem látszik a magasabb rezgésű élet.
Jelenleg is létezik egy ilyen civilizáció a Földhöz kötve. Velünk osztoznak a fizikai földön, de ezen túl világuk egy magasabb rezgési síkban van. Bár egyértelműen senki nem mondja, valahol Ázsiában van a földi terület (Tibet?). Fontos még a magas hegyek jelenléte, mert ott sok az energia. Nyilván túl sűrűn lakott nem lehet a hely. Az erőművek nem végeznek forgó mozgást. Anyagi szinten legtöbb lepukkant és nem működő erőműnek tűnik, azonban belsejükben kristályok működnek.
A mi túlnépesedésünk és minden földi terület beépítése nekik is gond.
Azok a gyerekek, akik átjárnak, nálunk furcsának tűnnek, mintha autisták lennének, lassan mozognak, kissé elhízottak, azonban magas a tudatuk, és mindig békésen, bölcsen beszélnek, megbocsátóan. Nem idegesek és nem haragszanak. Bár nem mondaná az ember, de az egyetlen érzés ami bennük van, az a szeretet. Szinte azt mondja az ember, hogy ők tudatosak maguk felől és úgy vállalták el ezt az életet, hogy tudják mi vár rájuk és ezzel teljesen ki vannak békülve. Rendszerint csonka családban élnek. A modern világ betegnek nevezi őket. A másik világban viszont teljesen mások. Felgyorsulnak, és agyuk hihetetlen alkotóképességről tesz tanúbizonyságot.
Azok a felnőttek akik átjárnak, ők is inkább élnek ott, mint itt. Igyekeznek új ötleteket hozni saját cégük munkájába. Azonban ez nem egyszerű, hiszen másként kell megvalósítani valamit ott, mint itt. De már az ötlet is sokat ér.
Az atlantiszi világ jellemzője, hogy az érzékelés sokkal kiterjedtebb, mint itt az anyagi világban. Amíg például itt az anyagi létben egy ágy nem mást, mint egy tárgy, addig Atlantiszban ennek az ágynak sokkal több jellemzője érzékelhető. Egy ágyra nézve azonnal érezzük, hogy új vagy régi, más is aludt már benne vagy nem, ha igen akkor ki és milyen rezgéseket adott át az ágynak, stb. Egyszerűen mindet tudunk az ágyról, a történetéről és az ágy érzéseiről, tárolt rezgéseiről.
Fontos, hogy két egyforma Atlantisz nem létezett. Atlantisz elnevezés egy technológiát takar. Annak a képességét, hogy felemeljük tudatunkat és ezáltal testünk rezgésszintjét, majd ebben a magasabb rezgésszintű világban tudatosan teremtsünk gondolati erővel. Azonban a gondolati világ fenntartásához mindenképp szükséges egy kisegítő technika, azaz gépek, amelyek az általunk létrehozott állóhullámokat fenntartják. Az atlantiszi technikát használó civilizációk csak egyben közösek, a működési elvben. Az, hogy a megalkotott világ konkrétan hogy nyilvánul meg, az attól függ, hogy a társadalom tagjai hogyan képzeli és valósítja meg. Olyan ez mint a kréta és a tála. Adott a technika, hogyan kell a táblára rajtolni. Az, hogy mit rajzolunk a táblára az adott technológiával, az rajtunk múlik. Ma ezt rajzoljuk, holnap azt.
Minden atlantiszi technológiával létrehozott társadalom jellemzője, hogy kis létszámú a mai földi lakossághoz képest. Létrejön, fejlődik, hanyatlik és megszűnik. Általában néhány ezer évtől tizenegynéhányezer évig létezik, maximum húszezer évig. Anyagi szinten nem sok emlék marad utánuk és sosem tesznek kárt a bolygóban, amelyen élnek.
A jelen atlantiszi civilizáció érdeke, hogy a Föld életben maradjon. Ezért tudatosan tárgyalnak rendszerint az USA kormányával és olyan mozgalmakat indítanak el, mint a slow, zöld mozgalmak, stb.
A kb. 120.000 évvel ezelőtt említett Atlantisz már rég megszűnt, hiszen bármilyen szinten is él az ember, azért az emberi tulajdonságok mindig érvényesülnek, azaz előbb-utóbb tönkreteszi magát. A civilizáció anyagi maradványai vélhetően a mai Mexikó területén vannak, vélhetően többé-kevésbé a tengerszint alatt. A jelen Atlantisz teljesen más, bár több lélek a régi Atlantiszból most is él az új Atlantiszban, ők azok, akik igyekeznek tenni a Föld megóvásáért. Ez a saját érdekük is.
Elmondásuk szerint, ha elpusztul az életterük valamilyen oknál fogva, akkor elmennek egy másik Földszerű bolygóra, melyből szinte végtelen számú található a Galaxisban. Ilyen módon került már több korábbi civilizáció a Földre, és éltek itt néhány ezer, tízezer évet. Szinte alig marad nyomuk, hiszen főleg az anygai szint felett léteztek. Ilyen nyom a három Gízai piramis.
Egy atlantiszi civilizáció úgy jön létre, hogy egy adott bolygóról a magas tudatszintek átköltöznek egy hasonló paraméterű bolygóra és ott szervezett formában létrehozzák társadalmukat. Aztán azt fenntartják, üzemeltetik. Utazgatnak az űrben, térben és időben. Szerintük a nagy világmindenségben nincs tér és idő, csak egy közös tudat. Minden más a tudat kivetülése, azaz egy illúzió az egész világ. Időutazás is megvalósítható, illetve a térben szinte korlátok nélkül lehet ugrálni. A sok megtapasztalás közben megnyilvánulnak emberi vonásaik, és bukik a társadalom.
Jacques Cousteau vélhetően sokat tudott Atlantiszról, megtalálta anyagi maradványait és előszeretettel tárta fel a helyet.
Charon Viktor átjárt egy másik világba, amelyet ő negyedik dimenziónak nevezett, azonban valójában nem tudta, hogy hol járt. Sőt mi sem tudjuk.
Thoth egyértelműen leírja Atlantiszt. Azonban a mai ember nem érti ezt.
Jacques Cousteau fel akarta világosítani a világot, azonban ez sokaknak nem tetszett. Charon Viktort, aki testvérével Szepes Máriával együtt élt, gyakorlatilag elizolálta a szocialista rendszer, folyamatos megfigyelés alatt tartotta, mondván veszélyes nézeteket vallanak. Thoth tanításai mindenki számára hozzáférhetőek, azonban ezeket sokan nem értik.
Az igazi áttörést az odalátogatók egyre szélesebb tábora jelenti, legyen az gyerek, vagy egy innovatív cég tulajdonosa, vezetője.
/Forrás: maga-a-valosag.hu
kapcsolódó cikkek: Atlantisz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése