Alamuszi és a kálmos

alamuszi 1. Alattomos jellemű; valódi szándékait, érzéseit elrejtő, azokat leplező, így a másikat rászedő; ravasz, sunyi (személy, ritkán állat).
– Ez az új kolléga úgy látom nagyon alamuszi ember – mondja a titkárnő az igazgatónak egy alamuszi mosollyal. – Vigyázz, mert ez egy alamuszi kutya, látszólag csóválja a farkát, de odakap a kezedhez – mondja vendégének a gazda, figyelmeztetve őt a barátságos farkcsóválással közeledő kutyájára.
2. Tájszó: Aluszékony természetű, tehetetlen, ügyefogyott, mamlasz (személy, főként férfi).
3. Régies: Sokat lustálkodó, munkakerülő, tunya (személy).
Az alamuszi legény naphosszat csak a diófa árnyas levelei alatt heverészett. Az alamuszi inast elzavarja a mester.
Eredet [alamuszi < középmagyar: alamuszta, alamúz, alamunta (alvást, álmosságot tettető) < álom + unta (unott)]/wikiszótár.hu

acoron, acoros v. -um, i, kn. [akoro] és acoros, i, nn. [akoros] 'orvosi kálmos, növény acorus calamus L.'
calamus, i, hn. [= kalamosz gör.] '1) nád, (átalán, vesd ö. arundo és canna; mint üres test, vesd ö. culmus).
2) Innen A) írónád, íróvessző. B) (költ.) síp. C) (költ.) nyíl. D) (költ.) horgászvessző. E) (ősk. és újk.) lépvessző. F) (költ. és újk.) átalán minden fű- és gabonaszár. G) (újk.) oltóág. H) átalában oly rúd- v. botforma eszköz vagy alkatrész, a mely vagy nádból készülhetett, vagy üreges és csőalakú voltáért nádhoz hasonlított, igy mérőrúd, csóva, szőlőkaró, gyertyatartó karja v. ága, sőt az orvosoknál még pulmonis calamus = légcső, lélekző cső.'
kalamus ‘íróvessző, írótoll’ - A latin calamus (‘nád, írótoll, íróvessző’) magyaros alakja, forrása a görög kalamosz (‘nád, íróvessző’). Lásd még kalamáris.
-
kalamáris ‘tintatartó’. - A latin calamarius (‘az írótollhoz tartozó’) magyaros formája, eredetére nézve lásd kalamus.

kalamitás ‘zavaró, bosszantó eset’. - Nemzetközi szó a latin calamitas (‘baj, kár’) nyomán, ennek eredete tisztázatlan. > clamo 1. 'kiabál, ordít' - "Az kiabál, akinek a háza ég" -
kalo szhv. 'hulladék, eselék, nyeselék'
kálomista l. kálvinista
kálvinista ‘református’. – kálvinizmus: ‘a protestantizmusnak Kálvin tanain alapuló változata’. - Nemzetközi szavak a latin Calvinista, Calvinismus nyomán, ezek a francia születésű svájci hitújító, Jean Chauvin nevének latinos Calvinus változatából valók, akárcsak a nálunk használatos Kálvin név. A ~ régi magyar változata a kálomista. Kálvin eredeti francia neve voltaképp azonos a sovinizmus névadójáéval, és a chauve (‘kopasz’) kicsinyített származéka a latin calvus /'koponya(csont, -hegy, -tető: ami általában kopasz lesz idősebb korban)'/ nyomán.

--

álom ‘az alvás állapota, alvás közben látott képek sora’. Származékai: álmos (Álmos vezér nevében ‘álommal kapcsolatos’), álmatag, álmodik, álmodozik. - Ősi finnugor eredetű szavunk: vogul olem, osztják álem, mordvin udem (‘alvás’). Az al- tőhöz (lásd alszik) már a finnugor alapnyelvben illeszkedett a deverbális -m névszóképző.