FÉNY és SZERETET
Ez a kettő szétválaszthatatlanul összetartozik. A Fény nem más, mint a "Megismerés Fénye".
Amikor azt mondjuk, hogy valakinek "világosság gyúlt az agyában", vagy azt, hogy "megvilágosodott", amikor azt mondjuk, hogy az első teremtő ige az volt, hogy "Legyen világosság!, amikor a FÉNYT a mai fizikai mint anyagi világ ősalapját határozza meg, vagy amikor a csodálatos magyar nyelvünkön kimondjuk, hogy a "VILÁG VILÁGOSSÁGA" - kiderül, hogy amit a túlvilági halálélményben látunk az maga az ÉLET.
A látás az értelem eszköze. Az "Aha, már látom", azt jelenti, hogy : "Aha értem!"
S az amit megértek, nem más, mint hogy az ÉLET SZERETETBŐL VAN SZŐVE.
A halálélmény katarzisában lehull a szemünkről a hályog. Rövid ideig mindentudók leszünk: egyszerre látjuk az Egészet.
A fényélményt inkább értjük, megvilágosít, a Szeretet élményét átéljük: "Aha értem."
Egyszerre értünk és szeretünk. Egyszerre ismerjük meg és éljük át a szerelemet azzal, akit megszeretünk.
Ha a lelked megérintette, amit most mondtam, akkor az értés-érzés egységét....megérezted....
Látod működik mindkettő egyszerre is. Ez tényleg így van. Néha ha megértünk valamit, boldogok leszünk. Vidámak. Még az iskolában is voltak olyan élményeim, hogy a megértés pillanatában nemcsak azt mondtam, hogy "aha!", - hanem örömömben szinte táncra perdültem! Átélted már a megértés örömét?
Tudod, hogy ez is szeretet-élmény? Enyém lett a tudás, de jó! Ami eddig volt és idegen, ezután bennem lesz és ismerős.
Csak akkor fogsz igazán "TUDNI", ha szerelmes leszel a tudásba.
Ha magadévá teszed a Tudás istennőjét.
Érteni fenemód jó érzés....
Az életet megismerni csak SZERETETTEL lehet, az ész képtelen rá.
Az ész a világot nem szereti.
Ezért került halálos veszélybe a Föld.
A CSAK OKOS EMBER SZÍVTELEN.
S ezért nyomorék.
Roppant veszélyes nyomorék.
De sajnos a fordított helyzet sem jobb!
Ha valaki ÉRTELEM NÉLKÜL szeret.
A CSAK SZERELMES EMBER ESZTELEN.
Valójában nem is szeret.
Ha azt mondom szeretlek, de nem ismerlek, akkor nem téged szeretlek, hiszen azt sem tudom, ki vagy. Valakit beléd vetítek, aki nem te vagy, hanem csakis az én ábránd- és vágyvilágomban él.
Rávetítem az arcodra, belelátom a lelkedbe, és azt hiszem, te vagy.
Valakivel összetévesztettelek.
Nem tudtam, hogy más nőt ölelek benned, más bőt vetten feleségül, más nőt tettem anyává, mint aki valóban vagy, sőt, ha az Esztelen tovább végzi bennem ezt az ámokfutást, mást szeretek a gyermekeimben, mint akik, másra nevelem őket, mint aminek születtek, s azon túl, hogy az apjuk vagyok, sohasem éreztem őket. Örökké sértek és sértődött vagyok, túl szigorú, vagy túlságosan engedékeny. Nem tudom mi a helyes arány, mert ahhoz nem csak szeretni, ismerni is kellene őket, s ez nem megy.
A MEGISMERÉS ÉS A SZERETET: EGY.
AKIT VALÓJÁBAN SZERETEK - ISMEREM IS.
ÉS FORDÍTVA: CSAK AKKOR ISMERHETEM VALÓBAN, HA SZERETEM.
HA SZERETLEK BELÉD BÚJOK, KÖRÜLNÉZEK BENNED.
Először mint ha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem milyen egy másik ÉN-nek lenni, sőt, egy kissé én is TE leszek. Már látom, mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, a sorsodat, örömeidet és rögeszméidet.
Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait.
Ha a szíved gyorsan ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni.
És ha valamitől félsz, és is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten.
De mindez csak akkor történik meg, ha beléd bújok.
Kívülről senki sem ismerhető meg.
Csakis belülről.
Belülre pedig csak úgy jutunk el, ha kinyílsz és befogadsz, s ha lényemet szélesre tárom, mint egy bő köpenyt s átölellek magammal.
Ha valóban szeretlek, TUDOM, KI VAGY.
És csak ha tudom, ki vagy, szerethetlek igazán.
Ha ÁTÉLJÜK EGYMÁST.
Abban a pillanatban felvillan bennünk a "FÉNY-SZERETET" élménye - nem is kell meghalnunk hozzá.
/Forrás:Raj Éva - Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése