A korona feletti - rejtélyes - nyolcadik csakra

A rejtélyes 8. csakra

Ha már foglalkoztál az aura és a csakrák fogalmával, talán felkapod a fejed erre a címre, hiszen eddig úgy tudtad, csak 7 csakra létezik, szinte minden spirituális tanítás ezt a számot használja. Ha elkezded böngészni a netet, találhatsz ugyan egy-egy ezzel kapcsolatos írást, de ezek többnyire téves információkat tartalmaznak.
A 8. csakrával kapcsolatos ismeretanyag az elmúlt évezredekben rejtett tanításnak számított, csak kis létszámú, ebbe beavatott tibeti szerzetescsoportok, őstáltosok és hozzájuk hasonlítható spirituális vezetők foglalkoztak vele. Az ok egyszerű: az emberek 99,9%-nál a 8. csakra inaktív, ezért nem volt értelme annak, hogy az ezzel kapcsolatos ismeretek begyűrűzzenek a spirituális tanításokba, mert nem segítették volna a fejlődést.
Az Átalakulás rendszerében a 8. csakra központi szerepet játszik, lényegében a teljes Egy(ség)-Tudat Helyreállítás ennek a csakrának a megnyitásán és működtetésén alapul. Ahhoz, hogy megértsük a szerepét, először tisztáznunk kell a tudat metamorphosis-metodika szerinti fogalmát.
“A tudat, vagy nevezhetjük léleknek is, egy univerzális, időtlen, a mi térfogalmaink szerint végtelen kiterjedésű multidimenzionális információ- és energiasáv, összeköttetésben áll minden más tudattal, együttesen alkotják a tudatszöveteket, amelyek pókhálószerűen szövik be az egész világegyetemet. A tudat az ember esetében multidimenzinális struktúraként a fizikai testen kívül helyezkedik, a 3-dimenziós vetülete azonban az agyban található. Ha egy képzeletbeli függőleges vonallal összekötjük a korona- és gyökércsakrát, a harmadik szem csakra magasságában pedig húzunk egy erre merőleges vonalat, akkor a tudat vetülete ennek a két egyenesnek a metszéspontjában helyezkedik el, ami biológia értelemben megfelel a köztiagynak.
Megpróbálom leegyszerűsítve elmagyarázni a fenti mondatokat, kezdjük a “multidimenzionális” fogalommal. Matek-undorban szenvedők az első mondatoktól talán megijednek, de pánikra semmi ok, a végére mindent megértesz, hiszen ez egyszerűbb, mint az 1×1.
A jelenleg érvényes fizikai világkép szerint alapjában véve három dimenziós térben élünk, ehhez társul az idő, ezért tanulunk az iskolában 3+1 dimenziós világról. Azért fogalmazok úgy, hogy alapjában véve, mert már léteznek modellek, amelyek több dimenziót is feltételeznek, de ezek tudományosan még nem elfogadottak.
Az euklideszi térgeometria dimenziófogalma azonban ismeri a multidimenzió fogalmát (En) , ebben a pont nulla dimenziós, (E0), hiszen nincs kiterjedése semilyen irányban, a vonal egy dimenziós (E1), a sík két dimenziós (E2), a téglatest három dimenziós (E3), a hiperkocka négy dimenziós (E4) és így tovább.

 Mivel a képzeletünk elég nehezen tudja feldolgozni a háromnál több térirány fogalmát, következzen egy rövid történet, ami segít nekünk a szemléltetésben.

 

Képzeljük azt, hogy a megszokott 3 térdimenzió helyett csak kettőben élünk, mi leszünk a pálcikaemberek a sík papírlapon. Semmit sem érzékelünk a 3. dimenzióból, csak azt fogadjuk el valóságosnak, ami a mi sík világunkban történik és amit ott érzékelünk. Ha úgy egyszerűbben el tudod képzelni: addig mozogsz két dimenzióban, amíg a ceruzát, amivel a pálcikaember-világunkat megrajzolod, a papíron tartod, hiszen ha felemeled, kimozdítod a ceruzát a 3. dimenzió irányába. Egy vonal a pálcikaember-énünknek tehát áthatolhatatlan akadály, meg kell kerülnünk, ha át akarunk menni a vonal másik oldalára. A házunk is csak pár vonalból fog állni, hiszen ezzel már el is zártuk magunkat a külvilágtól. Így hát a pálcikaember-énünk vígan éli az életét a papír síkján.
Mit érzékel a pálcikaember-énünk abból, ha egy ceruzával közelítünk a laphoz? Semmit, hiszen az a 3. dimenzióban zajlik, azt a térirányt nem tudja érzékelni. Mi történik akkor, ha a ceruzát hozzáérintjük a laphoz? Egy pontot fog látni, azt a helyet, ahol a ceruza hegye találkozik a papírral.

 Pálcikaember-énünk meglátja ezt a pontot, odalép, hogy megérintse, de ravasz módon továbbhúzzuk a ceruzát, a pont elkezd vándorolni. Pálcikaember-énünk rohan utána. Elérkezünk a vonalhoz, ami neki fal, körbe kell kerülnie, ha a másik oldalra akar menni. Mi felemeljük a ceruzát, és lerakjuk a vonal másik oldalán. Pálcikaember-énünk megdöbben, rá kell jönnie, hogy sík világában parajelenség lépett fel. Eltűnt a pont a vonal-fal egyik oldalán és a másik oldalán pedig megjelent. Mi tudjuk, amit ő nem, hogy nem volt ebben semmi rendkívüli, csak egy pillanatra kiemeltük a ceruzánkat a 3. dimenzióba, hogy egyszerűbben és gyorsabban átkerüljünk a vonal másik oldalára.
Nem kell mást tenned, csak helyezd be ezt a történetet a 3-térdimenziós világunkba, ahol a 4. térdimenzió nem más, mint egy újabb térirány, ami merőleges az első háromra, az 5. térdimenzió egy újabb térirány, ami merőleges az első négyre és így tovább.
Térjünk vissza a tudat fogalmához, amit a fentiekben úgy írtam le, hogy egy multidimenzionális információ- és energiasáv, ami a fizikai testen kívül helyezkedik, de az agy területén lép be a 3-dimenziós világunkba. Lefordítva ezt pálcikaemberre: ha a síkban élő pálcikaember-énünknek tudata lenne, térbeli elhelyezkedését meghatározva úgy fogalmaznék, hogy egy három-térdimenziós csík, ami a fejénél lép be a papír síkjára. 

Sőt, lépjünk még eggyel tovább. Pálcikaembereink tudata olyan, mint egy napsugár, ami a pont a fejében vetődik a papírlapra. Pálcikaemberünk természetesen nem ismeri a napot sem, hiszen az is a 3. dimenzió, azaz egy olyan térirány, amit ő nem tud érzékelni. 

Mi itt a három dimenziós világban azonban tudjuk, amit a pálcikaember nem: a nap sugarai mind egy helyről jönnek, megállíthatatlanul és elpusztíthatatlanul száguldanak az univerzumon át.

 A fenti analógia tükrében talán már jobban el tudod képzelni, mit jelent az emberi tudat definíciója, mit jelent a multidimenzió fogalma és miért írtam azt, hogy a tudat a testünkön kívül helyezkedik el.



A fogantatás során, a Földre jellemző térstruktúrákba “ütköző” tudatsáv lelassul, veszít a frekvenciájából, miközben reakcióba lép a teret kitöltő térenergiával. A reakció terméke egy négy térdimenziós információ/energia mező, amelynek részecskéit biofotonnak hívjuk, magát a mezőt pedig aurának. A fogantatás pillanatában biofotonok kölcsönhatásba lépnek és összeolvadnak a folyamatban részt vevő anyai petében és apai spermiumban tárolt pszichogénekkel. Miközben a tudat a biofoton mezőn keresztül hatva szükség esetén még elvégezhet bizonyos korrekciókat, létrejön az immáron új pszichogenetikai mező a szülőktől örökölt mezők összeolvadásából, a mutációk átíródnak a DNS-re és elkezdődik a sejtfelépítés folyamata.
Ahogy már az előbb megfogalmaztam, a tudatsáv a földi térbe belépve idomul az itteni fizikai jellemzőkhöz, csökkenti energiáját, rezgésszintjét, “beljebb” haladva egyre kevesebb térdimenzióból építi fel magát. Ez a “beszűkülési” folyamat szükségszerű, csak így tud kölcsönhatásba lépni a térenergiával és tudja szabályozni az aura felépítését, amin keresztül pedig hatni tud a biológiai struktúrákra. A beszűkülés egyben azt is jelenti, hogy erősen lecsökken az információ- és energiaáramlás a tudatsávnak azon része között, ami részt vesz a biológia struktúrák felépítésében és fenntartásában, és azon része között, ami multidimenzionális struktúraként továbbra is része marad az egyetemes tudatszöveteknek.
A tudatnak azt a részét, ami a beszűkülés innenső részén található, öntudatnak nevezzük, ami pedig megmaradt eredeti állapotában, az a felettes tudat (vagy mély-tudat). Maga a beszűkülés pedig az ún. 8 csakra, ami abban különbözik a többi hét, általánosságban ismert csakrától, hogy más térdimenzióban helyezkedik el és az emberek 99,9%-nál inaktív, azaz csak annyi információt enged át, amennyire az öntudatnak a fizikai létezése során feltétlenül szüksége van. A 8. csakra tehát a tudat-sávnak az a szakasza, ami elválasztja egymástól az öntudatot és a felettes tudatot (mély-tudatot).”

Eddig az idézet a “Legyen világosság! – A teremtő tudat” című kiadványból.
A fenti információkból kiindulva talán már te is látod, miért tölt be fontos szerepet a 8. csakra: kapu a felettes tudatunkhoz és ezáltal minden egyetemes tudat-szövethez, vagyis az univerzum teljes valóságához.
Az emberiség tudati fejlődésének elérkezett az a szakasza, amikor mi, akik számára fontos a harmónia az univerzummal, és fontos mindaz a tudás és energia, amit kaphatunk tőle, az Átalakulás útját járva aktiválhatjuk ezt a csakrát, a kaput, amin keresztül beléphetünk az univerzum tudat-rendszereinek csodákat tartogató világába és elképesztő kalandokat, felismeréseket élhetünk meg.