Kettős mérce
László Gyula történész mondja: „Ha valaki úgy érzi, hogy a finnugor nyelvtudomány tévútra vitte őstörténetünket: ehhez joga van. De egyúttal elsőrangú kötelessége a rokonításokat pontról-pontra, módszeresen, tudományos alapossággal megcáfolni és helyettük jobbat, meggyőzőbbet adni.” (Hol volt, hol nem volt. In: Uralisztikai olvasókönyv. 1977, 122-123.)
--
Ez a tudományos követelmény mindenképpen megállja a helyét - de hadd tegyem hozzá: erre az igényességre nem csak a finnugor-elmélet cáfolása esetében, hanem minden tudományos elismerést megpályázó feltételezés, eszmerendszer felállításánál is szükség van. Tehát a finnugor-elmélet helytállóságának a megítélése sem eshet - a több mint egy évszázada tatró gyakorlattal szemben - más megítélés alá.
A szilárd alapok nem csupán fizikai építmények esetében nélkülözhetetlenek, de átvitt értelemben is igaz, h. ezek nélkül az építmény - bármilyen gondolati v. elméleti konstrukció - eleve ingatag és roskatag lesz.
--
(...) Az őstörténet-kutatás nagyobbrészt tudományos feltevésekre (hipotézisekre) épült, épül a jövőben is. Elvileg: minden megalapozott hipotézis egyenrangú, legfeljebb nem egyformán megalapozott. A kutatók közmegegyezése és kivált a hatalommal is bírók ítélete (minősítése) rendkívül súlyos érv a karrierek, a kinevezések szempontjából (2003: 75.), ámde egy hajszálnyi súlya sincs a történeti igazság vonatkozásában annak, hogy ezt vagy azt, hányan és milyen fórumokon állítják. Hasselblatt álláspontját, hogy ti. valamely állítás nem válik valószínűbbé vagy meggyőzőbbé, ha állandóan ismételgetjük és különböző nyelveken publikáljuk, Rédei úr idézi ugyan (2003: 131.), de finnugristákra egyáltalán nem vonatkoztatja, mert azok tanításai „örökérvényű sarkigazságok”. Pedig dehogy azok!
(...)
A sumerokról most csak annyit jegyzek meg, mint „vad sumerológus”, hogy a kitalált és rekonstruált, soha nem létezett uráli és finnugor alapnyelvvel szemben a sumér ékírásos emlékek valósak és valódiak, jóllehet azt ma sem tudjuk, hogy az ékírásos szótagokat, szavakat egykor hogyan ejtették ki. Ma már nagyon kevesen vallják, hogy a sumér nép „felszívódott”, de az igaz, hogy egyelőre nem tudjuk honnan vándoroltak be a két folyam közé, talán Indiából, talán a Kaszpi-tenger délkeleti vidékéről? A mezopotámiai kerámia-nélküli korai kőkori kultúrák nem előzményei Kengir (Sumer)-nek. Írásuk az emberiség hatalmas vívmánya volt, magának az írásnak az eszméje innen terjedt tovább előbb Egyiptom és Elam, később India és Kína felé.
(...)
A magyar nyelv radikálisan különbözik a vogul és az osztyák nyelvtől,
fonológiai, morfológiai, lexikális és szintaktikai vonatkozásokban, ezt
ma már számos nyelvész látja. Legutóbb az olasz Angela Marcantonio, „egy jóindulatú bírálójának”, Hajdú Péternek
(Magyar Nyelv 91 /1995/ 129.), mutatott rá egyértelműen, kimondva,
hogy a finnugristák egy vélekedést emeltek a tudományos igazság
rangjára s elmulasztották a bizonyítási eljárást (Marcantonio 2003:
270.) s ezért prekoncepciós eljárásuk az érvek körforgásához vezettek
(This can lead to a circularity of argument. Marc Antonio 2003: 269), Jozef Budenz
nyelvhasonlításai teljes egészükben elégtelenek voltak (We saw thai
his comparative corpus in unsatisfactory in modern term. Marcantonio
2003: 270.). Budenz mesterkélt nyelvhasonlításainak 81%-át ma már nem
ismerik el. Marcantonio kijelenti: uráli nyelvi egység nem volt és
nyelvi családfák sincsenek (Marcantonio 2003: 271,274.) „Semmi bizonyítékot nem találtam arra nézve, hogy az uráli nyelvek egy önálló nyelvcsaládot alkotnának”
(In this rewiew I have examined the Uralic languages at all relevant
levek of language. I have failed to uncover any evidence at all support
the notion that these form a unique genetic family! Marcantonio 2003:
273-274.)
Csak nyelvi csoportosulásokról és ezek közötti kapcsolatokról beszélhetünk, így finn, magyar, obiugor, szamojéd, etc. A magyar nyelv tulajdonképpen egy belső-ázsiai nyelv, és ez a besorolás összhangban van a történeti forrásokkal is (Hungarian should be classified as an ’Inner Asian’ language. This classification would be consistent with the testimony of the historical sources. Marcantonio 2003: 275.). A nyelvhasonlítás eddigi módszere tehát elavult és manipulált, mert ha például bizonyos alapvető nyelvi elemek nincsenek meg, azt mondják: elvesztek, ha ellentmondó elemekről van szó, akkor azt mondják: ezek egy kihalt nyelv hatását tükrözik, ha viszont ez sem segít, akkor véletlen egyezésekről szónokolnak (2003: 66, 89.).
Angela Marcantonio felteszi a kérdést: hol csúszott félre a folyamat? Hogyan lehetséges, hogy a tudósok közössége több, mint száz esztendeje az uráli elmélet hitére alapozta a munkásságát, amelyet nemhogy tudományos érvek nem támasztanak alá, hanem valójában ezek jó része egyenesen ellentmond ennek? (Where did the process go wrong? How is it possible that a community of scientists can base its work, for over 100 years, on a fundamental belief in the U node, which is simply not supported by the evidenee, and indeed is contradicted by a good body of evidence? Marcantonio 2003: 277.)
Marcantonio a darwinizmus hatásában látja a magyarázatot, ám annyi bizonyos, hogy az uráli-finnugor nyelvrokonság paradigmájától való elszakadást tovább már nem lehet halogatni. (I believe that a shift in the paradigm can no longer be delayed. Marcantonio 2003: 278.). Csakhogy „a tudomány fellegvárában ülőknek az az érdeke, hogy „igazságaik” változatlanok maradjanak!” (Király Péter szavai: Magyar Nyelv 96/2000/ 67.)
A hivatalos álláspont képviselője természetesen dühödten támadja A. Marcantonio-t (Bakró-Nagy Marianne, Az írástudók felelőssége. Nyelvtudományi Közlemények 100/2003/46-63) s nyomban szélsőségesnek és tudománytalannak bélyegzi a művét! 2006-ban megjelent: A történeti nyelvészet és a magyar nyelv eredete. Angela Marcantonio válogatott tanulmányai. Budapest, Hun-idea), amelyet ugyancsak megtámadtak: Simoncsics Péter, Megjegyzések A. Marcantonio kötetéhez. Etnographia 118 (2007) 297-308., és Vásáry István, Magyar őshazák és magyar őstörténészek. Bp., Balassi, 2008. 194., 4. jegyzet.
/Bakay Kornél - Válasz Rédei Károlynak - idézet helye: Magyarságtudományi FüzetekCsak nyelvi csoportosulásokról és ezek közötti kapcsolatokról beszélhetünk, így finn, magyar, obiugor, szamojéd, etc. A magyar nyelv tulajdonképpen egy belső-ázsiai nyelv, és ez a besorolás összhangban van a történeti forrásokkal is (Hungarian should be classified as an ’Inner Asian’ language. This classification would be consistent with the testimony of the historical sources. Marcantonio 2003: 275.). A nyelvhasonlítás eddigi módszere tehát elavult és manipulált, mert ha például bizonyos alapvető nyelvi elemek nincsenek meg, azt mondják: elvesztek, ha ellentmondó elemekről van szó, akkor azt mondják: ezek egy kihalt nyelv hatását tükrözik, ha viszont ez sem segít, akkor véletlen egyezésekről szónokolnak (2003: 66, 89.).
Angela Marcantonio felteszi a kérdést: hol csúszott félre a folyamat? Hogyan lehetséges, hogy a tudósok közössége több, mint száz esztendeje az uráli elmélet hitére alapozta a munkásságát, amelyet nemhogy tudományos érvek nem támasztanak alá, hanem valójában ezek jó része egyenesen ellentmond ennek? (Where did the process go wrong? How is it possible that a community of scientists can base its work, for over 100 years, on a fundamental belief in the U node, which is simply not supported by the evidenee, and indeed is contradicted by a good body of evidence? Marcantonio 2003: 277.)
Marcantonio a darwinizmus hatásában látja a magyarázatot, ám annyi bizonyos, hogy az uráli-finnugor nyelvrokonság paradigmájától való elszakadást tovább már nem lehet halogatni. (I believe that a shift in the paradigm can no longer be delayed. Marcantonio 2003: 278.). Csakhogy „a tudomány fellegvárában ülőknek az az érdeke, hogy „igazságaik” változatlanok maradjanak!” (Király Péter szavai: Magyar Nyelv 96/2000/ 67.)
A hivatalos álláspont képviselője természetesen dühödten támadja A. Marcantonio-t (Bakró-Nagy Marianne, Az írástudók felelőssége. Nyelvtudományi Közlemények 100/2003/46-63) s nyomban szélsőségesnek és tudománytalannak bélyegzi a művét! 2006-ban megjelent: A történeti nyelvészet és a magyar nyelv eredete. Angela Marcantonio válogatott tanulmányai. Budapest, Hun-idea), amelyet ugyancsak megtámadtak: Simoncsics Péter, Megjegyzések A. Marcantonio kötetéhez. Etnographia 118 (2007) 297-308., és Vásáry István, Magyar őshazák és magyar őstörténészek. Bp., Balassi, 2008. 194., 4. jegyzet.
(Rédei Károly, finnugrista nyelvész)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése