csíp ‘‹bőrt› két ujj vagy két tárgy közé szorít’: a karjába csíp, becsípi az
ujját az ajtó, ‘‹rovar› megszúr’: darázs csípte, szúnyogcsípés, ‘‹erős
fűszer› szájban égető érzést okoz’. Származékai: csipdes, csipked,
csíptet, csipet, csipetnyi, csippent, csipeget, csiptető, csipetke,
csipkelődik. - Talán ősi hangfestő szó a finnugor időkből: zürjén csepel
(‘csipetnyi’), votják csepilt (‘megcsíp’), de lehet önálló, párhuzamos
magyar fejlemény is. Lásd még csipisz, csipke1, csípő.
csupa ‘merő’: csupa víz vagyok, ‘‹egyes számmal használva› kizárólag’: csupa férfi ült az asztalnál, ‘egészen’: csupa fül vagyok. Származéka: csupán (‘csak, mindössze’). - Ismeretlen eredetű melléknév, eredeti jelentése ‘üres, csupasz’ lehetett. Lásd még csupasz.
csupasz ‘meztelen’. Származékai: csupaszít, csupaszodik. - A csupa és kopasz szavak vegyüléséből keletkezett. > kopasz
kopati szhv. 'kapál', čupati szhv. 'csupál' - kapál>kopasz, csupál>csupasz.
--
csapol, Csepel, csépel, csupál,
csíp, csípogat, > tát, tátog; csipog,
csupa ‘merő’: csupa víz vagyok, ‘‹egyes számmal használva› kizárólag’: csupa férfi ült az asztalnál, ‘egészen’: csupa fül vagyok. Származéka: csupán (‘csak, mindössze’). - Ismeretlen eredetű melléknév, eredeti jelentése ‘üres, csupasz’ lehetett. Lásd még csupasz.
csupasz ‘meztelen’. Származékai: csupaszít, csupaszodik. - A csupa és kopasz szavak vegyüléséből keletkezett. > kopasz
kopati szhv. 'kapál', čupati szhv. 'csupál' - kapál>kopasz, csupál>csupasz.
--
csapol, Csepel, csépel, csupál,
csíp, csípogat, > tát, tátog; csipog,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése