Atlantisz - volt vagy van is?

Atlantisz, a múlt birodalma

Posted in Ezotéria

Valószínűleg egyetlen olyan mondabeli várost sem tudunk említeni, ami annyira megmozgatta volna a kutatók és művészek fantáziáját, mint Atlantisz elsüllyedt szigete. Mióta először papírra vetették nevét, számtalan amatőr és szakértő próbálta megmagyarázni a legenda eredetét – egyesek elég messzire mentek a találgatásokkal.

Az ókori görög történetírók gyakran vándoroltak el Egyiptomba, hogy az ott megőrzött több ezer éves tekercseket áttanulmányozva újabb és újabb ismereteket szerezzenek. Így tett Szolón is, aki később fiának adományozta egy ősi város történetét, amelyről állítólag Szaisz egyik papja mesélt neki; az Atlantiszról szóló leírás addig öröklődött a nemzedékek között, míg el nem jutott Platónhoz ( i.e. 427-347).

A filozófus Timaiosz és Kritiász című művében így mesélt a Héraklész oszlopain (tehát a Gibraltári-szoroson) túl fekvő városról: „Továbbá, amit csak erdő az ácsok munkájához adhat, gazdagon adott mindent, s bőségesen táplálta az állatokat; a házi és vadállatokat. Ezért elefánt is nagy számmal volt a szigeten; mert legelő nemcsak azoknak az állatoknak jutott bőven melyek a mocsarakban, a tavakban, a folyókban vagy a hegyeken, vagy a síkságokon élnek, hanem ugyanígy ennek is, amely természettől a legnagyobb és legfalánkabb. Ezenkívül ami jó illatút csak terem ma is a föld, gyökeret, füvet, fát, nedveket, szivárogjanak bár virágokból vagy gyümölcsökből, azt ott is megteremtette és dúsan növelte.”

A tengeristen kegyelme

Platón úgy írta, hogy az istenek egykor sorshúzással döntötték el, melyik terület kié legyen, így jutott végül Atlantisz Posszeidón kezére. A tengeristen hamarosan beleszeretett Klétóba, aki a sziget közepén, egy dombon lakott; Posszeidón ezt a területet föld- és tengergyűrűkkel vette körül, hogy senki se férkőzhessen kedvese közelébe. Klétó összesen öt ikerpárt szült neki, ezek közül a legidősebb Atlasz néven örökölte meg apja birodalmát. A többi fiúgyermek szintén kapott egy-egy kisebb területet a szigetből, így Atlantisznak fénykorában összesen tíz királya volt.

A lakosok elégedett és gazdag életet tudhattak magukénak, hiszen a hatalmas város mindent megadott, amire szükségük volt: a rétek aranylottak a búzától, friss gyümölcstől roskadoztak a fák; az erdők tele voltak állatokkal, és a föld ontotta magából a bányászható nemesfémet. Megtanulták a hajózás művészetét, és átvágva a Posszeidón által készített gyűrűket, végül eljutottak a sziget közepéig, ahol Klétó temploma állt – itt mutatták be áldozataikat az istennek és őseiknek. Az atlantisziak nagyon sokáig engedelmesen szolgálták Posszeidónt, a lelkükben béke és jóakarat honolt, nem vette el eszüket a mértéktelen mennyiségű arany és bőség, épp ellenkezőleg: hitték, hogy a kölcsönös szeretet nagyobb ajándék, mint a vagyon. Ám idővel mégis elkezdett tünedezni bennük az „isteni fény”, egyre mohóbbakká és agresszívabbakká váltak, mire Zeusz, az istenek királya úgy döntött (ezidőtájt Szolón előtt 9000 évvel járunk), büntetésből öntse el a tenger az egész szigetet. Hogy miképp történtek tovább az események, azt nem tudjuk, mert Platón írása megszakad.

Kitaláció vagy valós hely?

Atlantisz titkának megfejtésében az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy Platón elbeszélésén kívül semmilyen forrás nem létezik a szigetről. Persze számos más műben szót ejtenek távoli, mágikus királyságokról, de tekintve, hogy egyik sem nevezi nevén ezeket a helyeket, csak feltételezni lehet, hogy esetleg azonosak Atlantisszal.

Az egyik népszerű elmélet szerint, az egyiptomiak valójában a minószi kultúrkört tekintették olyan pompázatosnak és titokzatosnak, hogy később legendát szőjenek belőle. A kutatók elsődleges célpontja Kréta és Szantorini szigete – ezeket természeti katasztrófa pusztította el i.e. 1500 körül, épp mint Atlantiszt. Mire Szolón egyáltalán értesülhetett a város történetéről, arra már rátettek némi fantáziát az évszázadok. Mások az Atlasz és Atlantisz elnevezésből kiindulva úgy vélik, az ősi metropoliszt valahol az Atlanti-óceán mélyén keresendő – az igazság azonban az, hogy hiába az egyre modernebb és kifinomultabb műszerek, eddig egyetlen víz alatti romról sem lehetett biztosan megállapítani, hogy akárcsak köze lett volna Atlantiszhoz.

Ez természetesen sosem gátolta meg a törekvő álezoterikusokat abban, hogy pénzt és reklámfogást csináljanak Atlantisz különlegesen szép legendájából. Tudva, hogy az emberiség kiéhezetten várja a spirituális újdonságokat, már-már szánalmasan nevetséges teóriákat gyártottak arról, hogy Jézus is Atlantiszon nevelkedett első földi életében; számos televíziós jövendőmondó állítja, hogy a sziget elhunyt lelkeivel beszélget, sok kristálygyógyász Atlantisz nevével reklámozza az egyébként bárhol fellelhető köveket és így tovább. Különös, hogy bár Platón sorain kívül tulajdonképpen az égvilágon semmit nem tudhatunk a városról, mégis internetes oldalak és könyvek százai szólnak arról, hogy éltek egykor az atlantisziak, hogyan hívták őket és mit viseltek, milyen szertartásokat végeztek és hogy néztek ki a házaik – csupa kitalált és összeszedett információ, amivel könnyű pénzt kicsalni a hiszékenyekből.

Pedig ki tudja? Lehet, hogy Atlantisz legendája tényleg csupán egy szebb kor vágyából született.
--
Imrich Forro · Top Commenter

Atlantisz legendája nem csupán egy szebb kor vágyából született. Az egy létező hely volt, amit az emberek kétkezű munkával hoztak létre. Ezt nehéz felfogni, mert a kutatók nem tudják magukat beleélni abban a korba, mikor ez a szigetekből létrehozott terület meg volt alkotva. Annak célja volt. Ismerem a területet, de egykönnyen nem árulom el, mert rengeteg fáradozás van mögötte...