RENDet HAGYÓ IGÉK és tanulságaik a LATIN nyelvben

A rendhagyás két módon is érthető: 1. elhagyja a rendet, 2. rendet hagy maga után. De mivel a rend szó is két vagy több fogalmat jelöl, így tovább emelkedik a rendhagyó szó félreérthetősége, vagyis a jó megértéshez szükséges az adott szövegkörnyezet figyelembevétele; vegyük pl. ezt: "Ha a kaszás aratáskor végigmegy kaszájával a búzaföldön, rendet hagy maga után."

A rendhagyó - nyelvtani műszóként szabálytalan (ige)ragozás jelzője. A latin nyelv bővelkedik ilyenekkel (a görögről most nem is beszélve!), de most csak egyet veszünk példának: legyen ez a fero 3. 'hoz-visz, visel, hord, hordoz'.

Rendes igék esetében ez a sor így néz ki - vegyük az amo 1. 'szeret' igét:

amo 1., amare, amavi, amatum 'szeret' - ez részletesen lefordítva:

amo 1. (szeretek v. szeretem), amare (szeretni), amavi (szerettem), amatum (szeretett) - ez egy "tiszta sor" minden idő és mód és alak a legnagyobb rendben ragozódik. De nem úgy a fero 3. ige:

fero 3., ferre, tuli, latum - ez a megszokott szótári alakja, ahol a 3-as szám a 3. ragozási módra vonatkozik (a 4 közül), ezt követi a főnévi igenév, majd a múlt idő alakja, és végül a múltidejű igei melléknév cselekvő (aktív) alakja. (Ezt a nehézkes és hosszadalmas felsorolást azok miatt tettem/teszem néha, akik nem v. csak igen felszínesen érintve tanulták a latint...)

A fero többszörös szabálytalanságát nem részletezve most csak azt emelem ki, hogy minden meghatározó szótári eleme annyira eltérő, hogy az ember szinte el sem hiszi, ugyanarról az igéről van szó, ill. hogy ezek egyazon cselekvés fogalmát kifejező ige-szó-formák. Amint később (be)látni (is) fogjuk, valóban más-más ősi (ki tudja, milyen eredetű) szavakból származnak ezek a rendhagyások és szabálytól való eltérések...

Mivel a klasszikus (v. régen használatos szóval: remek) latin nyelv kb. 2000 éve "halott", csak a régi "grammatikusok" ('nyelvtudósok') írásaiból és az utódnyelvek (az újlatinok) szókincse és nyalvtana alapján lehet egyre-másra következtetni visszamenőleg.

A latum igenév-alak kialakulását csak úgy érthetjük meg, ha föltételezünk - ha nem is a gyakrlatban, de elméletben - egy szabályszerű *lo 1. lare, lavi, latum (a fero igével kb. azonos jelentésű) ige valamikori meglétét, mint ahogy valóban vannak ilyen kétbetűs, ősi igék - általában több-kevesebb szabálytalansággal - mint pl. a:

1. do 1., dare, dedi datum 'ad' - itt a múlt idő (a perfectum) nem illik "perfektül" (tökéletesen) a sorba; szabály szerint így kellene:
do 1., dare, davi, datum - a datum: 'adott' - az adat lehet egy időre vonatkozó adottság is: ez a magy. dátum, mint egy időbeli "adatolás": az időkeret megadása, meghatározása.

2. fo 1., fare, favi, fatum - ebből jön a fatum 'végzet, végzés', fatalis 'végzetes',

3. *lo 1. lare, lavi, latum (a fero igével kb. azonos jelentésű) ige
4. no 1., nare, navi, natum 'úszik, evez, repül' - natio 'nemzet' > a navis 'hajó', navigo 1. 'navigál, hajózik'
Külön érdekesség a nascor 3. natus sum 'születik' esetében az, hogy csak szenvedő módja van, és az is rendhagyó, mivel a múltidőt a natus sum fejezi ki, ami pedig a natum igenév passzív alakja - így a natus sum 'születtem' tkp. annyi mint: 'úsztam'... > nass ném. 'nedves, vizes' - aki úszott, v. megszületett, az nedves... és még azt a tényt is szemlélteti, h. az embrió - születése előtt valóban a magzatvízben "úszik", és születéskor valóban elmondhatja, h "megúszta" - ha nem is szárazon...

5. *ro 1., rare, ravi ratum - ez a lehetséges de nemlétező ige adná a ratio '1. értelem. ész, 2. ürítés'  létrejöttének  "racionális" magyarázatát. Ilyen fötételezett szavakkal már a klasszikus grammatikusok is éltek egy-egy szócsalád v. -bokor létének megindoklásaként (amikor az alapszó hiányzik, de van egy csomó sarjadék, amelyben előfordul). Magyarban ilyen az ajak, ajtó, ajzó(szer), ami egy kihalt aj 'ki- v. bevágás, rés, nyílás' szóra enged következtetni.

6. so 1., sare, savi, satum 'vet, (vetőmagot) szór' - a sativum 'vetnivaló' - sok kultúrnövény latin nevében szereplő szó; a satum elszármazott angol alakja lehet a seed 'vetőmag' is (a ST > SD. szóvázra épülve), de benne van a sedeo 2. lat. 'ül' és a sedes 'szék'  is - be-szédít-ően beszédes, nemde?

Fordítás és ferdítés

transfero 3., transtuli, translatum 'lefordít, szósz.: keresztül- v. átvisz, áthord(oz)' - bajos pontosan meghatározni, hogy a trans praefixum jelentése (lefordítva) mikor "keresztül", és mikor "át". > ebből a transfero alakból van a transzfer 'átvitel' (tudásé, technológiáé).

translatio (szövegé) 'fordítás, szósz.: trans+latio 'át+vitel' - ebből jön pl. az angol translate 'ua.'. A ném. Übersetzung 'fordítás, szósz.: 'felül át+ültetés' egészen más szó-képet varázsol elénk: a setzen 'helyez, rak, tesz, ültet', a sitzen 'ül', Satz '1. mondat, 2. üledék' (ebből a magy. kávézacc is!)

Übel ném. 'rossz, vétek, gonosz', üben 'gyakorol', oben 'fent, felül', über 'felett', Ober 'főnök', Ober- 'fő-', über+setzen '(vmi felett v. felül) át+ültet'.

Más képet mutat a fordítás a szhv. nyelvben, ahol ezt a fogalmat a prevod szó fejezi ki - ez pedig a  pre-'át-, keresztül-' igekötő és a vod 'vezetés, vezeték' összetétele, és szószerinti jelentése: 'keresztülvezetés, átvezetés'.
Így a (szöveg)fordítás más-más nyelvekben lehet: 'átvitel, áthordás, keresztülvitel'; átültetés, áthelyezés; keresztül- v. átvezetés'.Mindezek a szóképek egyazon dolognak, ténynek v. folyamatnak stb. más-más vetületét mutatják, és belátható a jelentésbeli különbségek szükségszerűsége is, amelyek mégsem szakítják meg - noha igencsak eltakarják - az összekötő logikai/értelmi szálakat.


==============

Ez a cikk még kidolgozás alatt van, de erős belső kényszert ill. késztetést éreztem a mielőbbi közzétételre - hátha lesz (a továbbiakban) figyelembe veendő hozzászólás v. véleményezés ...