Fogom magam - és teszem a saját dolgom...

Bonni barátom, Wolfi - aki nyelvzseni lévén (tizenvalahány nyelv mellett) magyarul is folyékonyan és választékosan beszélt - csodálkozva kérdezte tőlem, miért mondja a magyar hogy "fogom magam és elmegyek..." - akkoriban (17-18 éves lehettem tán) még nemigen láttam a nyelv rejtelmeibe, de valahogy úgy magyaráztam meg, hogy "ezzel a saját elhatározásból eredő cselekvést fejezzük ki." - talán még ma sem tudnám ennél pontosabban megmagyarázni...

Az egyik minapi FB-s megosztásból idézem: 

"úgy tanultam járni, hogy a mellkasomon belekapaszkodtam két kézzel a ruhámba."

Ennek hatására felrémlett bennem emlékeim közül az egyik unokaöcsi képe, amint görcsösen szorítja mackónadrágjának vállpántját, és úgy ment imbolyogva és esve-kelve közben, de mindvégig töretlen kitartással...úgy látszik, ez az ősi, kezdeti "maga-fogás" vagy "ön-tartás" fejeződik ki a magy. nyelvben a "fogom magam" kifejezésben. 

"Fogta magát, sarkon fordult.. (és se szó se beszéd, köszönés nélkül távozott)" - gyerekkoromban gyakran hallottam ilyen "fordulatos" módon előadott történeteket, miközben szinte láttam magam előtt, ahogy az illető megfogja magát, pl. az üstökénél fogva, mint Münchausen báró, és kiemeli magát az adott helyzet slamasztikájából...

Egy másik jelenet emlékképe is beúszott: jó pár éve betértem a közeli önkiszolgálóba venni ezt-azt, ahol egy fiatal anyuka vásárolt éppen, kb. 3 év körüli kislánya kíséretében. A kicsi ott téblábolt megrakott bevásárlókosárral és a beszerzési listával elfoglalt anyja mellett, és igencsak anyátlannak, mellőzöttnek érezhette magát, mert folyton-folyvást ezt fújta: "ana fogjá', ana fogjá'!" - mire az ráförmedt: "ne nyafogjál!" - De a kis csöppség csak folytatta, ezúttal más nótával: "najókát, najókát, najókát!" - az anya megkönyörült és kezébe nyomott egy pálcikás nyalókát, mondván: "na jó, kapsz, de jó legyél mostmár és hallgass!" A najóka - és nem az anyai intelem - valóban megtette a hatását: a kicsi mostmár megnyugodott és elcsendesedett, a vásárlás sikeresen befejeződhetett...

Hazafelé menet és még később is, e kis párbeszéd hatása alatt voltam...  

najókát! - na jó, kapsz... jó a najóka, ana jó, ad najókát... anya és a kis nyafogó anya-fogó... - még most is a fülemben cseng-viszhangzik és továbbgyűrűzik-ragozódik, mint afféle mondóka:

anyafogjá' - nenyafogjá'!... 
anyafogó kis nyafogó... 
kézfogás és nyafogás - 
kéz a fogó, kezecske a fogócska,
és hogyha a fog ócska, 
ki kell annak hullani: 
így ni szépen!
ne fogd, fogíny, 
ne tartsd tovább
fogva tartva ezt az ínséges rossz Roß-fogat!

csikófogat 
lófog vált fel.
fogász uram, megkövetem, 
hogy ne mondjam: követelem:
szedje már le
fogamról a fogkövet!

nagykövetet fogat húzza, 
kocsiját meg váltott lovak, 
fogatot meg csikó követ...

csimpaszkodó emberkölyök
indán hintáz csipmánzkölyök.
tanakszik az orangután:
limun-sárga citrom jön az  orang' után?
lemondó a
Bitter-Lemon keserűség...

Akinek van "kapaszkodója", azaz keze, és valami, amibe belekapaszkodhat - ezt szintén lehet kapaszkodónak nevezni - az már "fogja magát" és csinálja egyedül a dolgát, amire elszánta ill. elhatározta magát - az ilyent már nem kell (kézen) fogni, mert már "nagykorú", és megérett az önálló cselekvésre.