ÉR, ÉRD, EREDet és a SUsogó ERDő

Kérdezz-felelek a (bükk)fa(nyelv)iskolában

- Honnan ered a susogás? - Az erdőből... - És a fa? - Az is az erdőből! - Nem a földből? - De, onnan is...

 
Ugyanez szerb-horvát nyelven:

- Odakle potiče šum? - Iz šume. - A drvo? - Isto iz šume. - Ne iz zemlje? - Da, odande takodje... 

Mit susog a Wiener Wald 'bécsi erdő'...

Su óegyipt. 'a levegő istene' - minden bizonnyal hangutánzó szó lehet, mint a magy. súg v. zúg is - hiszen ha fúj a szél, az erdőben suhogó-susogó ('sssss') vagy zúgó-zizegő ('zzzzz) hangot hallunk...

šum szhv. (e.: sum) 'susogás, nesz' - a susog su- tövéről fakad, így azzal rokonítható. A suttogó 'ssss!' hang álmosító és nyugtató hatású: a csitítás, a kisbaba elaltatásakor šutjeti horv. 'hallgat, suttog' šaputati 'súg, seppeg, halkan beszél'
šššš! - šišmiš 'denevér, bőregér' - talán az (o)šišani miš '(meg)nyírt egér' rövidülése...

susog - vele rokon a szuszog - ezzel pedig a sziszeg és a zizeg, meg az izeg-mozog...
šuškati szhv. 'zizeg, susog', ušuškati 'elaltat, álomba ringat' -

šuma szhv. 'erdő' - mivel a summa lat. '(összeadási, vég)eredmény, összeg', a különálló fákat összeadva, végeredményként summát kapunk, azaz šumá-t: 'erdő'-t.

drevni szhv. 'ősi', drveni 'fából való, fa-' - mindkét szó a DRV vázra épül - értelmük szerint pedig ott érintkeznek, hogy az ősi fogalma összeköthető a fásultsággal, az érzéketlenséggel, vagy növények esetében az elfásodottsággal, mivel az évelőknél a fás rész az, ami túléli a téli hideget, mert "érzéketlen" a fagy iránt...

 

A sűrű erdő (a fák sűrűje v. rengetege) csak lombtalan állapotában ereszti át a fényt. /fotó: Világháló

silva rerum lat. 'a dolgok erdeje, sűreje' - res lat. 'dolog, tárgy' - a szilfa is szálfa-szerűen nő, sokszor még akkor is, ha magányosan áll, és nem az ős-silva (ős-'erdő') sűrűjében eredt... Más dolog, h. a szil (ige) régi jelentése: 'hasít, vág' - így érthető a szil (fn.) elnevezés is, mivel a szilfa nem hasad, ezért hasítófának, ill. hasításra való éknek is kitűnően bevált.

szil1 ‘fogazott levelű, szárnyas termésű lombos fa’. - Ősi örökség a finnugor korból: cseremisz seli, finn salava (‘szil’). Lásd még szilárd.

szil2 'hasít, vág’. - Ősi örökség a finnugor korból: cseremisz sulam (‘vág, hasít’), finn salia (‘szaggat, hasogat’). Elavult szó, de sok származékában él: szál, szalag, szálka, szíj, szilánk, szirom, szirony, zilál.

szilánk ‘favágáskor lehasadt darabka’, ‘széttört üveg, cserép apró, szúrós darabkája’. - A ‘hasít, vág’ jelentésű régi szil2 ige olyan származéka, mint a fúr đ fullánk. Eredetibb szilák formája bizonyára az élénk, félénk, falánk s hasonló szavak analógiájára egészült ki inetimologikus n hanggal.

sila szhv. 'erő, hatalom', drevna sila 'őserő', silan 'erős, féktelen, hatalmas nagy'.

szilaj ‘indulatos, heves, féktelenül lendületes’, ‘télen-nyáron a legelőn tartott’: szilaj marha. - A szalad ige szal- tövének származéka, -aj képzője ugyanaz, mint a hangutánzó moraj, robaj szavakban. A tőbeli a đ i hangváltozásra példát ad a sajog đ csillog szópár. - belátható, hogy a szil, sila szhv. 'erő' szalad és a szilaj mind közös (logikai) nevezőre hozható.

kszilosz gör. 'fa' - a kszilosz szóbanszó: benne a szil (fn.). 

Erde ném. 'föld', Wald 'erdő' weld an. 'forraszt, hegeszt' - a föld, Wald és a weld igen hasonló alakú és hangzású szavak - de értelmük szerint is összeköthetőek: ui. mindkettő vminek az eredet(i hely)ére utal.

Wald 'erdő', Welt ném. 'világ', weld an. 'forraszt, hegeszt'

origo lat. 'eredet, eredési v. forráshely, forrás, kiindulópont, kezdet' - A forrásvíz - eltávolodva eredeti/eredési helyéről, a forráspontból - az ér nevet kapja, ami az origo szó gyökében (igaz, a kezdőhangzó módosulásával) is felfedezhető. Érd - ha fn., akkor 'kis ér, erecske'; ha ige, akkor pedig az ér(kezik) -d gyakorító képzővel ellátva: 'állandóan, megállás nélkül érkezik (vhová)' - a hegyi patak olykor sok kis ér össze-ér-kezéséből dagad egyre nagyobbra és válik szilajjá, elsodró erejűvé.

silva lat. 'erdő' silva rerum 'a dolgok erdeje, sűreje' - a sűrű erdő meg-szűri a fényt, mint szita a tésztacsíkot...

summa lat. '(összeadási, vég)eredmény, összeg' - így az erdőt így is meghatározhatjuk: 'szálfák summája'...