A fogalmak át- és összefonódása a nyelv(ek) szavain keresztül

A címben szereplő szó-fogalmi összefonódás (de összevonódásnak is mondhatnánk) bemutatásához legalkalmasabb példa éppen a fogalom ('idea' lat.) szó. Ez a magyar kifejezés egy olyan szóbanszó (l. ezt a szócikket!), amely a fog + alom szavakat magában foglalja - hiány és maradék nélkül.A fog kettős jelentésű: lehet főnév - latinul: 'dens', de ige is lehet - ez a lat. tendo 3., teneo 2. megfelelője.

A fogalmakat kifejező szavak jelentéstartalma a különféle nyelvekben sosem - vagy csak nagyon ritkán - azonosak, ezért ha lefordítok egy szót más nyelvre, a fordítás nem fedi teljesen az eredeti jelentést - vagy tübb, vagy kevesebb, és/vagy még némi jelentés-eltolódás is jelentkezik eközben... Ez abból a tényből adódik, h. egy-egy szó a különféle nyelvekben más-más eszmetársításra ad okot/lehetőséget, s ezek - a legtöbb esetben - első látásra nemigen kapcsolódnak tartalmilag egymáshoz. De: hogy ez a formai kapcsolat logikus-e a jelentés szintjén is, az alábbiakban ezt fogjuk vizsgálni.

1. dens, dentis lat. 'fog' 
2. densitas 'sűrűség'
3. idea 'fogalom'
4. identitas 'azonosság' - a személyazonposság megállapításának egyik biztos módja a kérdéses személy fogazatának lenyomata - ez éppen olyan egyedi, mint az ujjlenyomat: nin 2 egyforma. 
5. tendo 3. a teneo 2. 'fog, tart' igéből 

alma 'gyümölcs, az almafa termése’: almáskert, almásderes, almásszürke (‘kerek foltokkal tarkázott ezüstös szőrű, illetve szürke ló’). - Ótörök eredetű szó: kipcsak, csagatáj, kirgiz alma, oszmán elma. (Szókincsháló Szótár - http://www.szokincshalo.hu/szotar/)
alom ‘háziállat fekvőhelyéül leszórt szalma vagy avar’, ‘egy ellésből származó állatkölykök együttese’.

- Ősi szavunk az ugor korból, a mai rokonnyelvi megfelelők (pl. osztják ilem) jelentése ‘szénabetét csizmában’. Töve azonos az al főnévvel, amelyhez ősi denominális -m főnévképző járult. A szó második jelentése így érthető: ‘azok a kölykök, amelyek ugyanazon az almon feküdtek, amikor világra jöttek.’ Lásd még alacsony, alag, alant, alany, alap, alássan, alászolgája, alattomban, aláz, alig, aljas, alsó, alul.

fog1- ‘kézbe vesz, kézzel tart, kézzel megragad’, ‘zsákmányul ejt’, ‘hat’: nem fog rajta a szó, ‘ért’: fog az agya, ‘‹mosáskor› fest, foltot hagy’. Származékai: fogás, fogat, fogság, fogda, fogdos, fogódzik, fogó, fogós, fogható, foghatatlan, fogócska, fogantyú, fogékony, fogékonyság. - Ősi örökség az ugor korból: vogul pugi (‘megfog’). A szóeleji p đ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. Lásd még fogad, fogalom, fogan, fogamzik, foglal, foglár, fogoly.

fog2 'harapásra, rágásra való csontszerű képződmény a gerincesek szájában’, ‘tárgy peremén kiálló rész’: fűrészfog, kerékfog (fogaskerék). Származékai: fogas, fogaz, fogazat, fogatlan, fogzik, fogzás, fogász, fogászat. -Ősi örökség a finnugor korból: vogul ponk, mordvin pev, finn pii (‘fog’). A szóeleji p đ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb.