Gyakorlás mint diakronikus cselekvés

Kapcsolódó cikk: A nyelvi Szinkronicitás, azaz EGYIDEJŰSÉG

A nyelvi Szinkronicitás, azaz EGYIDEJŰSÉG 2.

Gyakorlás

A szinkronikus ellentéte a diakronikus - mindkét szó görög elemekből áll:

szün- gör. 'összetételekben: együtt-, egybe-, össze-, össz-'

dia- 'összetételekben: keresztül-, át-'

khronosz gör. 'idő, kor', > megszemélyesülve 'Kronosz, az időisten' > krónika, krónikus 'idült (azaz állandósult)'

szinkrón v. szinkron ‘egy időben történő’, ‘egyenlő sebességű’. – szinkrónia: ‘egyidejűség’, ‘a jelen állapotot leíró vizsgálat’. – szinkronikus: ‘a szinkrónia módszerét követő’. – szinkronizmus: ‘két vagy több jelenség, folyamat egybeesése, párhuzamos lezajlása’. – szinkronizál: ‘időben egymáshoz igazít ‹összetartozó berendezések működéséről›’, ‘film idegen szövegét hazai nyelvűvel helyettesíti’. – szinkron: ‘film szinkronizálásával készült hangfelvétel’. – szinkron-: ‘‹idegen összetételek előtagjaként› szinkronizált, időben egybehangolva működő’: szinkronjel, szinkronmotor, szinkronpálya. - Tudományos és technikai szakszócsalád a görög szünkhronosz (‘egyidejű’) nyomán, a szün- (‘együtt’) és khronosz (‘idő’) elemekből. Lásd még krónika, kronométer, szinkrotron.

Diachronic or Diachronous, from the Greek word Διαχρονικός (Diahronikos), is a term for something happening over time. > Historical linguistics (also called diachronic linguistics) is the study of language change. (angol Wiki)

gyakorol ‘elsajátítás céljából ismételten megtesz, elvégez’, ‘rendszeresen folytat’: harminc évig gyakorolta a mesterségét, ‘‹kezdő orvos, tanár, ügyvéd stb.› szakmai gyakorlatot folytat’. Származékai: gyakorlás, gyakorlat, gyakorlati, gyakorlatias, gyakorlatozik. - A régi és népnyelvi gyakor (‘számos, gyakori, sűrű’) származéka denominális l igeképzővel. Lásd még gyakran.

gyakran ‘ismételten, sűrűn, sokszor’. Származékai: gyakorta, gyakori, gyakorít, gyakorító, gyakornok. -

Egy korábbi, ma már nem eleven gyakor (‘sűrű, gyakori’) melléknév módhatározói alakja. Ennek gyak- töve ősi finnugor örökség lehet: zürjén, votják juk, finn joukko (‘rakás’). A szóeleji j đ gy alakulás szabályos a finnugor eredetű szavaknál: lásd gyak, gyalog, gyógyul, gyökér. Az eredetileg tehát ‘halom, rakás’ értelmű magyar szótő a denominális r képzővel (mint botor, keserű) olyasféleképp nyert ‘sűrű, gyakori’ értelmet, mint a német Hauf (‘halom, rakás’) nyomán a häufig (‘gyakori’). Lásd még gyakorol.

---megj. - Hauf ném. (‘halom, rakás’) szbszó: benne az auf 'rá, rajta' - ahogy a Hauf és a häufig (‘gyakori’) egy tőről fakad, szintúgy a magyar gyak-, gyakor, gyakran is (‘halom, rakás’)... 

gyak ‘‹férfi nővel› közösül’. - Ugor kori örökség: vogul jek (‘átszúr’), osztják jageszti (‘szúr’). A szóeleji j đ gy alakulás szabályos a finnugor eredetű szavaknál: lásd gyalog, gyakran, gyógyul, gyökér. A ~ ige korai előfordulásaiban is a ‘szúr’ jelentés az általános, fenti értelme eufemisztikusan alakult ki, akárcsak korábban a baszik esetében történt. Nyelvjárási szó.

longitudinalis hosszabb időn át tanulmányozott, diakronikus; ellentéte: keresztmetszeti vagy szinkronikus, mely összehasonlítható eredményeket csak a stabilitás és egyensúly bizonyos szigorú kritériumainak megléte esetén ad.

A nyelvi Szinkronicitás, azaz EGYIDEJŰSÉG

Bevezető helyett szántam az alábbi idézetet, amelyben a szerző alaposan megvilágítja az EGYIDEJŰSÉG - ismertebb idegen nevén a Szinkronicitás - kérdéskörét. Fontosnak tartom ugyanis, hogy megértsük azt, ami szinte megérthetetlen: a reális/tárgyi világ dolgainak összefüggései nem csak a téridősíkon léteznek, sőt, elsősorban nem ott, mert amit mi ok-okozati láncsoroknak észlelünk, az csak tér- és időbeli visszatükröződése a nem-anyagi természetű, a 3Ds világot meghaladó valóságok tényeinek és történéseinek.

Paulinyi Tamás:

  

A Szinkronicitás

"Világunk eseményei összefüggnek, az okok okozatokat szülnek, a közvetítés folyamatai pedig a fizika törvényeivel magyarázhatók. A fizika, a kémia, a biológia vagy akár a pszichológia megfigyelései szinte maradék nélkül képesek számunkra megértetni azt, hogy hogyan is tevődnek át hatások, hogyan is generálják egymást a valóság jelenségei. 

Vannak azonban olyan események, amelyeket a természettudományok nemhogy megmagyarázni, de elhelyezni sem igazán képesek világszemléletükben, ezek pedig a parapszichológia hatáskörébe sorolhatók. A jelenkori tudományos parapszichológia kísérleti eredményei tényként tárják elénk az érzékszerveken túli észleléseket (telepátia, távolbalátás, jövőérzékelés), illetve azt, hogy tudatunk közvetlenül, vagyis az ismert fizikai közvetítők működése nélkül képes hatni anyagi rendszerek állapotára, folyamataira (tárgymozgatás, véletlenbefolyásolás). Bár az említett képességek létezése világképformáló tényező, a valóság megfigyelhető jelenségei között még ezeknél is megdöbbentőbb módon megnyilvánulókra bukkanhatunk. A misztikusan különös "véletlen" egybeeséseket - C. G. Jung svájci pszichiáter fogalmával - szinkronicitásnak nevezzük. 

A rendkívül nehezen értelmezhető szinkronicitás jelenségeket mindenek előtt érdemes egy-két életből vett példával illusztrálni. Ha már Jungra hivatkoztam az imént, kezdjük az ő praxisából származó - tán a legnépszerűbbé vált - példával. Jung, amikor egy alkalommal éppen egy neurotikus hölgy álomanalízisét végezte, a hölgy megemlítette, hogy álmában egy aranyszínű szkarabeuszbogár jelent meg. Rögtön ezután Jung egy koppanást hallott az ablakon, majd amikor kinyitotta egy zöldarany európai szkarabeuszbogár esett be rajta. Jung a bogarat a hölgyhöz vitte és a következő szavakkal adta át: "íme hölgyem az ön SZKARABEUSZA!" A történet még megemlíti, hogy a beteg állapotában innentől gyökeres javulás állt be, ami szimbológiailag a szkarabeusz élettel és újjászületéssel kapcsolatos jelentésével is egybevág.

A szent Szkarabeusz bogár - az óegyiptomi hit szerint - a halálból való újjászületés jelképe - a fotón: Tutanhamon gyűrűje

 

Mi is történt itt tulajdonképpen? Szkeptikusan szemlélve az eseményt - mint majd minden hasonló esetben - a különös véletlenre gyanakodnánk. Bár a véletlenek elméletileg nem zárhatók ki, valójában a szinkronicitás ténye sem cáfolható. A szkarabeusz megjelent az álomban, az analízisben, az ablakban, és végül szimbológiai értelemben a gyógyulásban is. Hasonló jelentésű elemek egyidejű, nem oksági összefüggésben álló felbukkanásáról van szó. A Jung által idézett példához hasonló esetekről számtalan leírás és megfigyelés áll rendelkezésünkre, nyilvánvalóan saját életünkből is. A dolgok, mintha valami mágikus módon vonzanák egymást, egyszerre történnek a bajok, egyszerre fordulnak jobbra a körülmények, bizonyos események ismétlődése gyakran bizonyos szereplők vagy feltételek (nem logikusan összefüggő) ismételt megjelenéséhez kötődik. 

Ha ugyanis jobban megfigyeljük a szinkronicitásjelenségeket, legtöbbjük elemei csupán egyetlen megfigyelő (a MEGFIGYELŐ) számára rendeződnek valódi egybeeséssorozattá. Ha valaki például zöld-sárga csíkos daxlikkal álmodik, majd egy antikvárium véletlenül fellapozott vicclapjából csakúgy visszaköszön rá ez a sajátos látomás, mint ahogy még egy játékboltban és egy farsangi menetben is találkozik vele ugyanaznapon, akkor Ő az, aki ezeket az egyébként különnálló jelenségeket sorozatként észlelte. Gondoljuk el, milyen végtelenül bonyolult koreográfia lett volna szükséges akárcsak a jungi szkarabeusz-szinkronicitás szándékos megrendezéséhez. Az egyéni tudat pszi képességeinek - az ilyesfajta esetekben - kellőképpen hatni kell a kollektív tudattalan milliárdnyi lelki érdekből font pszi és cselekvésbeli szövevényére, csakúgy ahogy a megnyilvánulni készülő valóságnak az elképzelhetetlenül sok variációjú - és az egyébként minden észlelő számára sükségesen egyaránt adekvát választ hordozó - véletlenállapotaiból az önmaga számára markánsan megjelenő aktuális üzenetet is létre kell hoznia. Ha az iménti mondat kissé barokkos bonyolultsága elijesztőleg hatott, akkor közel járhatott a szinkronicitás logikai megértésének valós képtelenségéhez.

A számunkra térben és időben lezajló - tehát lokális - események megértéséhez, természetesen a valóságról alkotott - vagyis szintén lokális összefüggések tapasztalataira épülő - antropomorf világszemléletünket tekintjük az egyetlen lehetséges viszonyítási rendszernek. Ez pedig szinte bizonyosan helytelen, ugyanis a parapszichológiai eredmények világosan bizonyítják, hogy például saját tudati tevékenységeink egy része (jövőérzékelés, telepátia, távolbahatás, halálközeli élmény stb.) bizonyosan nem lokális jelenségként működik. Röviden szólva, egy multidimenzionális rendszer kisebb részeként keressük egy nagyobb egész törvényszerűségeit, amit értelemszerűen képtelenek vagyunk felfogni. Egy találó megfogalmazás szerint a szinkronicitásjelenségek léte egy nemlokális univerzumot feltételez lokális jelenségekkel. Ahhoz, hogy maguk a folyamatok megtapasztalás jellegűvé váljanak, egy olyan magasabb tudati síkon kellene őket vizsgálni, ami talán analóg lehet a már említett halálközeli élmények panorámatudatával - itt lehet egyidejűleg áttekinteni egy teljes élet összes pillanatát -, vagy analóg lehet bizonyos meditációs technikák által kiváltott tudatállapotokkal.

Az általunk tapasztalt oksági rendszerben például elképzelhetetlen az, hogy egy okozat megelőzze az azt kiváltó okot - pedig hát a jövőérzékelés is ezt sugallja -, vagy az, hogy egy aktuális megfigyelés elvárása visszamenőleg befolyásolja az észlelet kialakulásához szükséges összes anyagi eseményt (ilyen lehet például az, amikor valaki egy autópályán az elvárásának megfelelően a várható véletlen arányhoz képest sokkal több piros autót észlel áthaladni). Triviális és okságilag szintén zavarbaejtő példa, amikor egy televízió csatornáit váltogatva különböző műsorokban szinte ugyanaz a mondat ismétlődik. A megértéshez valószínűleg közelebb vihet minket, ha megpróbáljuk - legalább elvi szinten - feladni az oksági folyamatokhoz fűződő megszokott tér-idő elképzeléseinket, sőt magát az okság sorrendiségét vagy irányultságát is relatívvá tesszük, ami már egy egymással egyszerűen tartalmi rokonságot mutató mellérendelt eseménycsoport képét vázolja fel. 

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szinkronicitás jelenségek zömében az elemek között gondolati tartalmak is szerepelnek, vagyis az eseménysorozat egymást vonzó tagjait nem lehet fizikai formák vagy állapotok affinitásával magyarázni. Akárhonnan is közelítjük meg a kérdést, a szinkronicitás jelensége sokkal inkább egy álomállapothoz hasonló flexibilitású tudati valóság, mint egy konkrét anyagi rendszerekből álló fizikai törvények által determinált materiális valóság létét sejteti. A megoldáshoz - egykoron talán - egy olyan pszichofizikai világkép kialakulása vezethet el minket, ami bizonyosan nem sokban fog hasonlítani a jelenleg általános világszemlélethez.

Ami számunkra addig is fontos lehet, az leginkább a szinkronicitásnak az életünkben, sorsunkban hasznosítható üzenete. A parapszichológia kategorizált jelenségein túlmutató általánosabb megállapítással élve, a szinkronicitás egyfajta holografikus módon képes pszichés életünket a valóság legkülönfélébb rétegeiben visszatükrözni. Ez részben sorsunk, pszichés mélyrétegeink megismerését segítheti, másrészt, ennek szellemében a valóságteremtés öntudatlan mágiáját egy magasabb tudatossági fokra emelheti (kiemelés: SGy). A régi idők madárjóslásának példájára, egy kérdéshez válaszként rendelt véletlenesemény megfigyelésével olyan információkhoz juthatunk, amelyekhez logikai úton nem férhetünk hozzá (erről szól egyébként többek között a Tarot és az I-Ching gyakorlata is), illetve bizonyos jövőképek vagy események modellezésével erősíthetjük azok bekövetkezésének valószínűségét. 

Mindezen folyamatok az emberi kultúra hagyományaiban régről ismertek, ami újszerű eleme lehet a szinkronicitásjelenségek mai "használatának" az inkább egy univerzális törvényszerűség dogmatikus formuláktól mentes felismerése, ezzel egyetemben a mai racionális gondolkodás számára legalábbis elfogadhatóvá tétele. Ha pedig másra nem, arra - mint Allan Combs és Mark Holland "Szinkronicitás" című könyvében olvashatjuk - biztosan alkalmas, hogy szürkének és kiszámíthatónak tűnő valóságunk kulisszái mögött megismerjük Hermészt, a Kópét, a világok közt közvetítő kozmikus tréfamestert, akit modern világunkban már-már elfeledtünk."

[forrás: Harmonet]

Soha és az utolsó hajtás utáni sóhaj

A soha

soha ‘a lehető időpontok, alkalmak közül egyikben sem’. - Összetett tagadó határozószó a sem és ha elemekből, az utóbbi itt ‘mikor’ jelentésben áll. Az eredeti semha hangrendi illeszkedéssel előbb somha lett, mint az Ómagyar Mária-siralomban: sumha nym… hyul (soha nem hűl), majd elvesztette orrhangú elemét. Lásd még semmi, senki.

sóhajt ‘mélyen beszívott levegőt hallhatóan kibocsát ‹bánat, vágyakozás, megkönnyebbülés stb. jeléül›’. Származékok és kapcsolt szavak: sóhajtás, sóhajtozik, sóhaj. - Hangutánzó szó, eredetileg sohajt volt, az első szótag magánhangzója a hangsúlyos helyzetben nyúlt meg.

óhaj szbszó: benne az 1. ó és haj, 2. óh és aj(ak)

óhajtó szbszó: benne az 1. ó és hajtó 2. óh és ajtó, 3. ó, haj és tó, 4. óhaj és tó, 5. óhajt és ó (öreg)

óhajt ‘kíván’. Származékai: óhajtás, óhaj. - Az óh indulatszóból ered, az -ít műveltető képző -ajt alakváltozatával (mint pl. taszít–taszajt). Eredeti jelentése ‘sóhajt’ volt, ebből ‘sóhajt utána’ đ ‘vágyik rá’ đ ‘kívánja’ úton fejlődött ki mai értelme.

ó1 ‘régi, ódon’: Fű kizöldül ó sírhanton (Arany), ‘idejétmúlt, ósdi’:…a nadrág, / Úgy megritkult, olyan ó (Petőfi), ‘‹összetételek előtagjaként› régi, ősi’: óbor, ódivatú, óhitű, ókor, óváros. - Nagy valószínűséggel az agg ősmagyar kori ag előzményének alakváltozata ag đ au đ ó vonalon. Kevésbé hihető, hogy egy uráli oma lenne az alapforma: cseremisz üma, finn ammoin (‘régen’), szamojéd umo (‘reggel’). Lásd még avar1, avas1-2, avul, ócska, ódon, ósdi, ószeres.

ó2 lásd óh
ó3 lásd óv> ovum lat. 'tojás, pete' - az élet csíráját/magvát "óvom" - az meg persz csupa(sz, ill. hámozott  és hájatlan v. kopasz v.  tiszta) véletlen, hogy az O betű éppen tojásalakú - tojás "á la Q" (kú betű: a nagyfarkú Ó, letükrözve)!

Szóbanszók - IGAZság és GAZság

Kapcsolódó cikk: Szóbanszók

Az IGAZság álcája mőgé búvó GAZság: azon felül, v. az mellett, hogy ezt "átvitt értelemben szokás mondani és érteni, vizsgáljuk meg, mit jelent ez leírva:

A gazság valóban az I betű mögé bújt, ezt az I-t használja pajzsként, álcaként, álarcként - így lesz belőle I+gazság = Igazság. elő

igazság szbszó: benne a gazság
igaz szbszó: benne 1. az iga, 2. benne a gaz
iga ‘járom’, ‘alattvalói helyzet, szolgaság’: Majd töröktől rabigát / Vállainkra vettünk (Kölcsey), ‘egy pár igásállat’: vett két iga ökröt. Származékai: igás, (le)igáz. - Déli szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén igo (‘járom’). A szóvég nyíltabbá válással alakult ki.
járom ‘igavonó állatok (ökrök) nyakára tett páros fakeret, amelyhez a szekérrúd csatlakozik’, ‘a szolgaság, elnyomatás jelképe’: Járom rátok, gyáva népek, / S maradéktól átok (Batsányi). - Déli szláv eredetű szó: szerb-horvát jaram, szlovén jarem.


tálca és pálca szbszó: benne az álca
lárva szbszó: benne az árva
fény szbszó: benne az én > úgy, mint a Licht ném. 'fény' > ich 'én' esetében! > nicht 'nem (igei tagadószó)'
nein ném. szbszó: benne 1. az ein 'egy', 2. benne az Ei 'tojás' - mintha a szókezdő és -végző eN képezNé a héját!
harc és karc szbszó: benne az arc...
gazda szóbanszó: gaz+da
Licht ném. 'fény' - ez is szóbanszó, mint a fény, mert benne az ich 'én' - tehát a Licht és a fény e tekintetben is ugyanazt a fény-lényiséget fejezi ki, a saját nyelv szavával!
teilen ném. szbszó ('oszt'): benne az eilen 'siet'
foszt szbszó: benne az oszt > Rest ném. 'maradék' - aki rest (magy.) v. restellkedik (az evésnél), az maradi lesz, mert elmarad - a növésben! kevés szbszó: benne az evés - a kevés evés >
rest magy. szbszó: benne az est

igaz ‘a valóságnak megfelelő, azt híven tükröző’, ‘őszinte’: igaz szeretet, ‘becsületes, igazságos, méltányos’: egy igaz ember, ‘‹főnévként› jogszerű igény valamire’: nem hagyom az igazamat, ‘helyes állásfoglalás’: ebben igazad van, ’tiszta lelkiismeretű ember’: az igazak álmát alussza. Származékai: igazi, igazán, igazándi, igazában, igazság, igazságos, igazságosság, igaztalan, igazságtalan, igazságtalanság, igazít, igazítás, igazodik, igazodás, igazgat, igazgató, igazgatóság, igazgatás, (meg)igazul, (meg)igazulás, igazol, igazolás, igazolvány. - Bizonytalan eredetű szó. Ig- töve valószínűleg a régi jóg (‘jobb oldali’) szóval azonos (ebből ered a jog is), annak olyan változata, mint a hajdani jonkábbnak a mai inkább. A szóvég denominális -z képzőt kapott, mint pl. a nehéz, száraz. A ‘jobb oldal’ és az ‘igaz, becsületes’ fogalma más nyelvekben is összekapcsolódik: francia droit, német recht – richtig, gerecht.
 

Gaz és a gazda gazdagsága

gazda ‘a ház feje’: házigazda, ‘tulajdonos’: a kutya gazdája, ‘földműves, paraszt’: kisgazda, nagygazda, ‘munkaadó’: a magam gazdája vagyok. Származékai: gazdaság, gazdasági, gazdaságos, gazdaságosság, gazdálkodik, gazdálkodó, gazdálkodás, gazdátlan, gazdász. - Szláv szójövevény, a számos szláv nyelvben megtalálható gospoda (‘urak, uraságok, házigazda, vendéglő’) magyarosult formája. A középső szótag kiesett (mint pl. a voevoda đ vajda esetében), a goszda-féle alakból pedig zöngésüléssel és nyíltabbá válással állt elő a ~.
gazdag ‘vagyonos’, ‘értékes dolgokban, szellemi kincsekben bővelkedő, dús’: gazdag föld, gazdag gyűjtemény, színekben gazdag. Származékai: gazdagság, gazdagít, gazdagodik. - Bizonytalan eredetű szó, talán az iráni alán qäzdig, gazdug (‘gazdag’) a forrása. Ez azért nem meggyőző, mert a szó családtalanul áll az iráni nyelvekben, és a ~ legkorábbi adatai kazdag formájúak, mai alakja talán a gazda hatását tükrözi.

gaz ‘gyom(növény)’, ‘‹melléknévként› aljas, hitvány’. Származékai: gazos, gazol, gazság. - Ismeretlen eredetű szó.

gáz ‘‹normális hőmérsékleten és nyomáson› légnemű anyag’. Származékai: gázos, gázosít. - Nemzetközi szó, a flamand J. B. Helmont orvos és vegyész alkotta meg a 17. században gas formában a latin chaos-ból, amely a görög khaosz (‘a gomolygó ősanyag, a mindenség kialakulása előtti zűrzavar’) megfelelője. Az új szó eredeti jelentése ‘pára, légneműség mint halmazállapot’ volt, mai vegytani értelme csak a következő században rögzült.

HÁZ, HOZ, HÚZ és a -hoz, -hez, -höz

HOZ, HÚZ ige, a z -oz, -ez, -öz igeképző és a -hoz, -hez, -höz toldalék kapcsolatáról 

HANG, CSEND és HANGREND

hang ‘a levegő vagy más közeg rezgése, amely füllel felfogható’, ‘zenei hang’, ‘emberi énekhang’: szép hangja van, ‘beszédhang, amely egy vagy több betűvel lejegyezhető’, ‘megnyilatkozás, beszéd hangneme’: ilyen hangot nem használhatsz velem szemben! Származékai: hangos, hangosság, hangoskodik, hangzik, hangzat, hangzatos, hangoztat, hangol, hangoltság, hangtalan, hangicsál. - Valószínűleg ősi hangutánzó szó, talán a kong párja, a k–h szóeleji hangmegfelelés sok ugor vagy még régebbi eredetű szavunkban megvan, mint pl. hajlik–kajla. Kevésbé meggyőző feltevés, hogy a ~ iráni eredetű, mert ennek bizonyítékai egy félreeső kis iráni nyelv egyetlen elszigetelt szavával kapcsolatosak. Lásd még hangszer, hangulat, hangverseny.

 

hang, hang-o-l, hang-o-z, hang-z-ik, hang-zó

hengen ném. 'lóg, függ, csüng, csügg'.
 

csendes hangtalan, halk, nem zajos, békés’. Származékok és kapcsolt szavak: csendesül, csendesít, csendesedik, csend. - A szócsalád legkorábbi alakja az ismeretlen eredetű csendesz. Ez talán a képzett csendesz-ség szóalakban hasonulva kapott s végzetet (csendes-ség), vagy a hegyes, béres és hasonló melléknevek deverbális képzőjének analógiájára. Ennek eredményeként a szó csend- elemét főnévi tőnek kezdték érezni, és idővel el is vonták, így jött létre a csend. Lásd még csendélet, csendőr.
cseng ‘‹megütött fémtárgy› magas, tiszta hangot hallat’, ‘‹emberi hang› tisztán, zengőn szól’. Származékai: csengő, csenget, csengés, csengetés, csengettyű, csendül, csendít, csendület, csendítés. - Hangutánzó szó, más nyelvekben is találunk hasonló hangalakot ebben a jelentésben: angol jingle, török ç,angir-, cseh cinkati. Lásd még csilingel.

Harangszó mint haranghang

harang ‘fémből öntött, fordított serleg alakú, lengő nyelvvel megszólaltatott hangadó eszköz’. Származékai: harangos, harangoz, harangozó. - Ótörök eredetű: oszmán kazan, csuvas khuran (‘üst’). Korai átvétel lehet (egy csuvasos nyelvi rétegből), mert még részt vett a finnugor eredetű szavak elejének k đ h hangváltozásában (mint hab, hal, ház stb.). A hangfejlődés útja khuran đ horan đ haran, a szóvégi g eredetére csak feltevések vannak. A nomád népek a felfordított üst kongatásával jeleztek különféle dolgokat, később ez formai hasonlóság alapján átvonódott a templomi harangra. Lásd még kazán.

harang, harang-o-z

harangozás: a harangkötél HÚZ(-I-GÁL)ásával járó tevékenység, amely a harangozó feladata. A harangozó (fn.)jelzője eszerint a haranghúzó is lehet. > 

harang-o-z-ó > harang-(o)-zoo>zú-g-ás...

harangozó, harangzó > harangszó ('bim-bam, giling-galang, csingi-lingi, csilingelő, csengő hangú, tengő-lengő (tengőn lengő) kisharang'). 

---megj. a gör. khí: X betűjelnek a rovásban B hangértéke van. A harang him-bál-ódzik, miközben szól 'bim-bam'-ol.

A -z (-az, -áz, -ez, -éz (néz) képző és az -oz, -ez, -öz igeképző kapcsolata és szerepük

HÁZ, HÍZás, HAZAHÚZás, HÁZHOZ való HÚZás és HÁZHÚZás

A koHÉZió HÉZ eleme azonos a magy. neHÉZ és a HÉZag szóban levővel,
a MÉZ koHÉZiója 

a Hase (e.: háze) ném. 'nyúl' HaZ
A H mássalhangzóHOZ járulva megkapjuk a HZ szóvázat, amely igen sokféleképpen hangosítható.

Szóbanszók

kapcsolódó cikk: Szóbanszók - IGAZság és GAZság

kár, sár, vár, zár - benne az ár

kosár - 1. kos, ár; ko+sár

okos - benne a kos

víz - benne az íz

Szóbanszók - szhv.

savet szhv. 'tanács' > zavet szhv. 'szövetség, eskü, fogadalom' - mindkét szóban benne az avet 'szellemkép, kísértet'
savez szhv. szövetség - szóösszetétel: sa+vez 'össze+kötés', savezati, svezati 'összeköt, megköt'
kavez szhv. '(rácsos) ketrec, kutrica', > kotarka szhv. 'góré, hombár'

ATYA-ISTEN és az ANYA-G, MÉH és KIRÁLYNŐ

kapcsolódó téma: Méhraj és rajongás.html  
 
kb. 5-6 éve - egy egész éjszakán át hajnalig tartó beszélgetés után - jött egy felismerésem Istennel és az Anyaggal kapcsolatban (a téma is ez volt, persze):

a Világ v. a Természet létezését nem kell bizonyítani - mert mindannyian benne vagyunk, mint annak részei. A többit meg nem érdemes és hiábavaló is bizonygatni, mert csak ellenszenvet vált ki a másikban - akinek esetleg másképpen van csavarodva az agya-kereke tengelyének menete...

Ha egy vitában a vitapartner meggyőzése a célom, akkor ez a szóváltásos beszélegetés hamarabb lesz párbajhoz v. bírósági ügy megtárgyalásához hasonló, ami persze kizárja, h. olyan eszmecsere alakuljon ki köztünk, amiből mindkét fél gyarapodni tud tudásban és igazságban...

Egyébként is - és ez a "fől lényeg" - mindegy, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb - tény, hogy van mindkettő: tyúk is meg tojás is... - így mindegy az is, h. előbb volt-e Isten, aki ÖNMAGÁBÓL teremtette a világot, vagy a világ a SEMMIBŐL keletkezett, és később ez az anyag valahogy átszellemült és megértelmesedett oly mértékben, hogy el tudta képzelni a mindenható és mindentudó Istent... 

És mivel a végső kérdések legvégén eljutunk a bizonyíthatatlanság és a "sosem-lehet-tudni" határáig - egyik is, másik is bizony csak hit kérdése marad - úgy bizony - vagy úgy ám! Mert "a végeken túl" csak sejteni lehet dolgokat, de tudni már nem (ill. még nem - de mikor?) 

Anélkül, hogy belebocsátkozánk az anyag és a nem-anyag (szellem, lélek) mibenlétének tüzetesebb vizsgáatába vagy filozofikus meghatározásába, kissé sommásan most csak azt a kijelentést tesszük, hogy e kettő úgy egymásnak mint minden létezőnek is - a végletei. De mondhatnánk éppen azt is, h. kiegészítik egymást, mint az ok és okozat, hatás és visszahatás, akció és reakció...

A ma uralkodó egyisten-hitű vallásokban (többnyire nyugati típusú kultúrákban) a Teremtő Istent férfinak és atyának - mint ahogy a Megváltót is fiúnak - képzelik, és hogy a nem anyagi természetű létezők, azaz szellemlények világában - az égi hierarchiákon keresztül egészen a legalsó lélek-szintig, az emberig - pontosabban Éváig - a női teremtő elv és maga a nőiség fel sem "bukkan" mintha nem létezne, vagy legalábbis nem lenne rá szükség. Ezt figyelembe véve úgy néz ki a dolog, h. az anyag és a teremtett világ (benne a többé-kevésbé "lelkes" teremtményekkel), mint a szellem ellentéte, kerül a női elv megtestesítője szerepébe. 

Érdekes és sokat mondó, hogy a latin materia 'anyag' a mater 'anya' tovább képzett formája, ez azonban a magyar anyag és az anya esetében is így van.

anyag ‘a tudattól függetlenül létező valóság’: az anyag megmaradása, ‘textilanyag, kelme’. Származékai: anyagi, anyagias, anyagtalan. - Nyelvújítási szóalkotás a latin materia mintájára, amely a mater (‘anya’) származéka (merthogy minden létező belőle születik). Az anya szóhoz az agyagból elvont szóvéget mint -g képzőt illesztették.

Nem tudtam még kikutatni, vajon a latinban hogyan keletkezett ez a nem véletlen és igen következetes szóalkotás, mint ahogy azt sem, vajon ismert volt-e régebben az anyag fogalma és milyen szóval fejezték ki?

méh1 ‘hártyás szárnyú, háziasított mézgyűjtő rovar’. Származékai: méhecske, méhes, méhész, méhészet, méhészkedik. - Ősi örökség a finnugor korból: zürjén mus, cseremisz meks, finn mehilainen. Az ősi finnugor *mekse rokonságot mutat az indoiráni nyelvek megfelelő szavaival: szanszkrit maksiká (‘méh’), óperzsa mahsi (‘légy’).
---megj. 1. - a mekse > musca lat. 'légy' itt a KS > SK/SC hangátvetés - mekše szhv. 'lágyabb' smekšati se 'meglágyul', smeškati se 'mosolyog, nevet(gél)'  - lágy > légy... - a hártyás szárnyú rovar valóban puha, lágy testű, mint pl. a légy is, ezért nem véletlen a lágy és a légy formai hasonlósága sem. => kapcsolódó téma: Mehraj-es-rajongas.html

méh2 'nőnek, nőstény állatnak a magzatot hordozó szerve’. - Alighanem szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén meh (‘tömlő, fújtató, hólyag’), szlovák mech (‘zsák’). Az egyeztetést némileg kétségessé teszi, hogy az átadó nyelvek egyikében sincs a szónak ‘anyaméh’ jelentése, és fordítva, a magyarban a ~ sose jelentett tömlőt.
---megj. 1. - meh 'tömlő, fújtató, hólyag', osmeh szhv. 'mosoly' briznuti u plač 'sírva fakad', prasnuti u smeh 'hangos nevetésbe (v. hahotába) tör ki, szósz.: nevetésbe fakad' - "majd ki- v. megpukkadt a nevetéstől" smeh 'nevetés', smešan 'nevetséges', smeša 'keverék'.
---megj. 2. - első látásra valóban nem sok logikát találunk a méh szónak e kettős jelentésében, így némileg érthető a méh2 esetében szláv eredetre "tippelni", de az "alighanem" és a "némileg kétséges" azonmód hatályon kívülre is helyezi ezt a feltételezést... Hogy mégsem kellett szláv szomszédokhoz menni szókölcsönzés miatt a méh2 esetében (sem), arra álljon ide az alábbi görög nyelvi párhuzam:

métér gör 'anya, édesanya'
métra gör. '1. anyaméh, 2. méhkirálynő' - e két görög szó magy. fordításában az anya fogalma az összekötő kapocs, mivel mindkét esetben előfordul a szóösszetételek tagjaként.

A két fogalmat is jelölő métra szemmel és ésszel is beláthatóan kapcsolódik - azonos MTR váza révén is - a métér 'anya' szóhoz - de hogy van-e feltárt etimológiájuk, nem tudok róla... Mindenesetre ez - szerinem és nekem legalábbis - a magyar méh kettős jelentésének "nem-véletlenségét" bizonyítja - valamilyen titokzatos, méh-mélységben rejlő nyelv-logika alapján. Másképpen szólva: ugyanazon fogalom, amelyet a méh1 (magyar, ill. finnugor eredetű) szó fejez ki, bizonyos vonatkozásaiban kifejeződik a méh2-ben is...

mécs vagy mécses: ‘olajba vagy zsírba mártott kanócból álló egyszerű világító eszköz’, ‘‹régen› gyertyabél, kanóc’. - Az ófrancia meche (‘kanóc’) átvétele, ennek végső forrása a görög müxa. A francia szó a 13. század elején kerülhetett nyelvünkbe a valószínű akkori kiejtés, [mecs] szerint. A mécses forma egy mécses edény (‘kanócos edény’) szókapcsolatból önállósodhatott főnévvé, a ~ elvonás ebből a szóból, de azonos értelemben.
---megj. 1. - ha a méh, méhecske szavak alapján egy méhecs > méh'cs > mécs lehetséges átmenetet tételezünk fel, akkor a mécs jelenthet éppen viaszt is, a viaszgyertyából kikandikáló kanóc pedig igen kanosan: keményre merevedve, felfelé áll/ágaskodik! De nézzük még meg a kanócot is:

kanóc ‘gyertya, mécses bele’, ‘gyújtózsinór’. - Német eredetű szó: középfelnémet knote (‘bányamécs kanóca’). A magyar szó feltehetőleg egy knot alakból a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásával kanót lett, a t affrikálódására a kalitka–kalicka alakpár a példa.
---megj. 1. - kanóc > konac szhv. '1. cérna, zsineg, 2. vég(e vminek)' - a cérna- v. zsinegszerű kanóc vége kiáll a gyertyából,  így a gyertya a kulcsfogalom, amely a szhv. konac kettős jelentését érthetővé teszi. Külön érdekesség, hogy a zsineg v. zsinór és a žiža szhv. (e.: zsizsa) 'gyújtópont, fókusz' azonos ZSI- szótaggal kezdődik.
---megj. 2. - A kanóc szó érdekes összetétel: mintha a kóc és a kan gyúrmánya lenne: Kan + (k)óc > kan(k)óc = kanóc; vagy: Kóc + (k)an > k + an + óc > kanóc. Ugyanakkor a szhv. konac > kanóc is teljesen azonos hangokból állnak, magánhangzó-átvetésnyi különbséggel.

A lat. mater 'anya' és az uterus 'anyaméh' formailag lazább kapcsolatot mutat, de a mater és az uter ('egyik a kettő közül, v. kettő közül az egyik') mér jobb (szó)kép-hasonlóságot mutat, főleg a Mutter ném. 'anya' idecsatolásával. Mutter > Futter 'táplálék, élelem" - alma mater lat. 'tápláló anya'...
--

GBR, KPR szóváz

Mutter ném. 'anya'
Gebärmutter 'anyaméh' > gabarit fr. 'minta, forma, terjedelem', gebe tör. 'terhes'
gebären 'születik', geboren 'született'

gabarit 'térfogat, befogadótér'
Gábriel arkangyal - Isten hírnöke - aki befogadja és továbbítja az isteni üzenetet... => kapcsolódó téma: Az-isteni-kuldott-szentsege.html
--
HSz-ok a MAgyarázó/FB csopiban:

• 

  Pogány István-Kálmán A méhészek kedvelt zsargonja szerint "bogár"

  11 perce · Mégsem tetszik · 1
• 

  György Sóti bizonyára azért, mert a bogaram kedveskedő megszólításban benne van az ara aranyossá(r)ga (színe) is...

  4 perce · Tetszik
• 

  György Sóti a lég és a légy úgy függ össze, h. a lég mozgását a légy szárnyával - a mozgatással - latinosan: a MOSCA-tással idézi elő...

  2 perce · Tetszik
• 

  György Sóti a legyek hadában is "sokan vannak, mint az oroszok" vagyis a Moszkoviták, a muszkák... a moszkitó isa ilyen levegő- és ember-állat-MOZGÍTÓ!

• 

  Sandor Kakasi Что это такое?
• 

  György Sóti nye, panye májú!
• 

  Sandor Kakasi Ти добро разумевање!
• 

  Sandor Kakasi Csak ne vicceljünk a moszkovitákkal! A méheknek sincs semmi közük a latin legyekhez. Már csak az hiányzik, hogy a MOSCA szót társítsd a MOLLUSCA nemzetségbe tartozó, valóban puhatestű lényekkel.
• 

  György Sóti erről nem tudtam de jól beleillik a képbe...
  
  MOLLis lat. 'puha, lágy' - így a MOLLUSCA felbontása ez lehet: MOLLIS MUSCA > MOLL( az IS végződés elhagyva) + (a kezdő M elhagyva, mert a mollis elején már van, tehát marad csak az:
• 

  György Sóti ehhez az "összevonási (szinkrázis) megoldáshoz" hasonló a HÜPERBOREA - de ezt külön posztban fogom föltenni - ha (majd) megcsináltam a régebbi följegyzéseim alapján...
• 

  György Sóti (jövő idejű múlt idő - tanítanak ilyent a nyelvtanban?)
• Sandor Kakasi Hol volt, hol nem volt... Sajnos manapság egyre szegényebb nyelvtant oktatnak.
• Sandor Kakasi Majd ha bevégeztetve leend az "újbeszél" általánosítása, ki fogja ezt érteni?
• Sandor Kakasi "Once the job will be done, you will be paid."
• Sandor Kakasi George Orwell 1948-ban írt "1984" című novellája arra figyelmeztet, hogy minden elnyomó rendszer szegényíti a nyelvet, mert ha az emberek nem fogják megérteni egymást, akkor esélyük se lesz szervezetten föllázadni. És most vessük össze Tolnai lexikonát egy maival. És ne feledjük, mekkora tudományos és technikai fejlődés történt közben, aminek magával kellett hoznia rengeteg új szakmai kifejezést is.
• 

  György Sóti én Finály szótárán voltan eleinte kiakadva, ahol árnyalatbeli kis különbségeket ír le a rokonértelmű és ellentétes jelentésű stb stb szavaknál... de egy mai jogász v. orvos de még egy filozófus sem igazán érzi elevenen azt, amit csak úgy ért, az "agyával... Az összefüggések megértéséhez igen sok területről kellenek "infók", de maga a NAGY EGÉSZnek az összerakása az, amit főleg nem tanítanak manapság sehol... ha van is valami "összerakva", azt meg 7pecsétes titokként őrzik és rejtegetik beavatatlanok elől...
• 

  György Sóti Sandor Kakasiaminek magával kellett hoznia rengeteg új szakmai kifejezést is.> pont erre hivatkozva hagynak ki "elavult" ismereteket...

  30 perce · Tetszik

   

  kapcsolódó téma: Méhraj és rajongás.html