Húr, huri, Hure, hetéra és harakiri

Húr, huri és Hure

húr ‘állati bélből vagy fémből készült, kifeszített rugalmas szál ‹íjon, hangszeren›’, ‘kör két pontját összekötő egyenes’. - Ismeretlen származású szó, eredeti jelentése ‘‹emberi, állati› bél’ volt, ennek nyoma a hurka és a tikhúr, tehát ‘tyúkbél’ növénynév.

nervia, ae, nn. [nervus] lat.  '(újk.) húr, bélhúr.' - az íj kifeszítéséhez ideg, húr v. bél szolgált - mindhárom tkp. azonos jelentésű... a nervózus 'ideges' ember rezeg, reszket, hangja megremeg...

az ideg és az idegesítő idegen(ség és idegesség) viszonyát megvilágítandó álljon itt még az alábbi is:

idegen ‘nem ismerős, máshonnan való’, ‘más néphez tartozó’: ‘más állampolgárságú’: idegenrendészet, ‘más tulajdonában lévő’: idegen jószág, ‘‹főnévként› idegen ember’, ‘idegen föld, külföld’: idegenben halt meg. Származékai: idegenség, idegenkedik, (el)idegenül, (el)idegenít, (el)idegenedik, (el)idegenedés. - Ismeretlen eredetű szócsalád.

huri ‘égi kéjnő, aki az igazhitű muszlim férfit boldogítja a paradicsomban’. - Arab szó, tkp. a haurá (‘gazella-szemű’) többes alakja, amely egyes számú jelentésben a perzsa, majd a francia közvetítésével terjedt el az európai nyelvekben.
Hure ném. 'kéjnő, szajha, stb.' - Etymologie und Begriffsgeschichte:

'Das Wort leitet sich von der indogermanischen Wurzel *qār „begehrlich, lieb“ ab, aus der sich auch das lateinische carus „lieb, teuer“ entwickelt hat. Im Althochdeutschen bezeichnete huor nicht nur die Prostitution im Besonderen, sondern den außerehelichen Beischlaf im Allgemeinen; huora wurde so auch in der Bedeutung „Ehebrecherin“ gebraucht. Eine Entsprechung für ehebrüchige Männer ist nur im Gotischen (hôrs) und Altnordischen (horr) bezeugt.

Das Wort Hure wurde und wird auch als Schimpfwort für Frauen benutzt, insbesondere wenn diese sexuell selbstbestimmt bzw. aktiv waren. (...)' (német Wiki)

Érdekes módon a ném. Wiki nem hozza kapcsolatba a huri szóval v. annak fogalmával - szinte tudomást sem vesz a lehetséges összefüggéről, amit viszont az angol változat megemlít...

hetéra ‘szabados életű, férfiak mulatságaira bejáratos nő ‹az ókori görögöknél›’, ‘kéjnő, kurtizán’. - Görög szó (hetaira), a hetairosz (‘társ, pajtás’) nőnemű formája, a klasszikus kor ~i gyakran irodalomban és zenében művelt társalkodónők voltak. A magyar ~ a latinos hetaera kiejtését tükrözi.

Hetaera - Franciszek Żmurko, 1906

 "In ancient Greece, hetaerae (singular pron.: /hɪˈtaɪrə/, plural pron.: /hɪˈtaɪriː/; in Greek ἑταῖραι, hetairai) were courtesans—highly educated, sophisticated companions. Although most engaged in sexual relations with their patrons, hetaerae were not simple prostitutes." (angol Wiki)

Herce-hurca és meghurcoltatás

hurcol ‘erőlködve visz, hord’, ‘‹főleg el- igekötővel› erőszakkal elvisz, magával visz’. - A hord ige származéka gyakorító -szol képzőegyüttessel, mint unszol, vonszol. A tőmagánhangzó u megőrzött régiség, a c a d és sz összeolvadásával jött létre (kb. mint boncol). > a hurcol inkább a gürcöl rokona lehetne, ez pedig a Gurt ('heveder') > Gürtel ném. 'körút' fogalmához illik... 

korda ‘kötél, zsinór’, ‘‹a kordában tart szólásban› fegyelem’. - A középkori latin corda (‘bél, húr, kötél’) átvétele, forrása a latin chorda közvetítésével a görög khordé (‘bél, húr’). A ma eleven jelentés a szerzetesi élet fegyelmével és kötöttségével kapcsolatos, amelynek mintegy jelképe volt a több szerzetesrend öltözékéhez tartozó kötélöv. Lásd még kord.
horda ‘garázdálkodó fegyveres csapat’, ‘a mongol és türk népek harci és közigazgatási szervezete’: Arany Horda (laza szervezetű közép-ázsiai mongol-türk államalakulat a 13.–16. században). - Nemzetközi szó a törökségben általános orda, ordu (‘tábor, hadsereg’) szavak nyomán. Az ukránon (ahol a szókezdő h-t kapta), majd a lengyelen át jutott több európai nyelvbe, mi alighanem a német Horde alakot vettük át a szóvég latinosításával.

kordon ‘terület elzárására kifeszített kötél’, ‘karhatalmi személyek sorfala ugyenezen célra’: rendőrkordon. - Nemzetközi szó a francia cordon nyomán, ez a corde (‘kötél, húr’) nagyító képzős alakja, a középkori latin corda átvétele (‘bél, húr, kötél’), forrása a latin chorda közvetítésével a görög khordé (‘bél, húr’). Lásd még kord. 

kord ‘bordázott szövet’: kordbársony. - Sok nyelvben használatos szó az angol cord (‘kötél, zsineg’) nyomán, eredetére nézve lásd korda. Lásd még kordon.

gurtni ‘heveder’. - A német Gurt (‘heveder’) tájszólási gurtn alakjából lett a szillabikus n szokásos feloldásával (mint pl. zokni).

heveder lat. ‘szalag, szíj a nyereg felcsatolására’, ‘széles, erős szalag’. - Ismeretlen eredetű szó.

haránt ‘ferdén, keresztben, rézsút’. - A ~ egy régebbi haránték (‘ferde’) rövidült alakja, ez utóbbi egy har- tőből ered a halánték szóéhoz hasonló képzéssel. A tő maga lehet a hárít családjának feltett ‘odébbtol’ jelentésű alapszava, s ebből érthető az ‘eltolt’ đ ‘ferde’ jelentésfejlődés. Más elképzelés szerint a tő uráli eredetű elem: osztják hor (‘folyókanyar’), votják kirizs (‘kampós, horgas’), szamojéd harro (‘görbe, ferde, sanda’). Egyik magyarázat sem teljesen kielégítő.

Harakiri, azaz szeppuku

harakiri 'a japán szamurájok hasfelmetszés általi szertartásos öngyilkossága' - más néven szeppuku

Ein für das Ritual vorbereitetes Tantō / német Wiki - a magyar szerint 'tantó' a rövidkard v. tőr neve (amellyel a szeppuku szertartását végrehajtják) - ez a gör. thanatosz 'halál' szóhoz társítható...

A német Wiki-szöveg többek között ezt mondja a Seppuku címszó alatt: 

"Dem Daoismus ('Taoismus') zufolge liegt hier das sogenannte untere Tanden (chin. Dantian), ein Bereich im Hara (Unterbauch), der in der Traditionellen Chinesischen Medizin als wichtigstes energetisches Zentrum des Menschen angesehen wird, im Zen auch die Hauptflussader des Ki." (kiemelés tőlem)

Ebből a fenti idézetben levő kiemelésből világossá válik, hogy a japán hara németül: 'Unterbauch', magyarul: 'has, alhas'. 

haruspex, icis, hn. [gör. hieroszkoposz ?] lat. 'a rómaiaknál etruriai áldozatmagyarázó, az áldozatbarmok belrészeiből jósló; (költ.) átalán jós.' - a haruspex nem a hieroszkoposz, sokkal inkább a hara, haránt, hárít stb. szavakkal párhuzamos, hiszen a hasból, (japánul:) a harából kiomló beleket nézve olvasta a jeleket, ill. 'jósolt'.

Bauch > Pauch > Poch > magy. 'poh, pocak, has' - mint a pauk szhv. 'pók' hasa, a boroskancsó vagy a serleg is kissé "pókhasú": 'Bauch'-os: baukhos > paukhos > pókhos > pókhas > pókos hasú > pókhasas, ill. kerekded, pocakos, pohos:  

pohos- ‘kövér’. - A hangutánzó puha, páhol szavak köréből való nyelvjárási szó. - Tótfalusi István nem vette észre, hogy a pohos netán a ném. "Bauch"-os (svábos tájszóban Poch-os 'hasas') alakváltozata is lehet. 

pohár ‘üveg vagy fém ivóedény’. - Sok nyelvben elterjedt vándorszó a népi latin bicarium nyomán, amely a görög bikosz (‘boroskorsó’) származéka. A magyarba a német Becher (‘serleg’) óbajor pehhari előzménye vagy az óhorvát, szlovén pehar (‘serleg’) kerülhetett, amelyből hangrendi illeszkedéssel lett pahár, pohár. 

--

további meggondolásra való szószedet:

hara tör. 'méntelep, ménes,

harati szhv. 'rabol, rombol, pusztít'

harabe tör. rom

haraç tör. 'sarc, hűbérfizetség, földadó' > harács > harácsol

haram tör. 'vallási tilalom alá eső'

haramia harambasa

harčiti szhv. 'dőzsöl, pazarol' > ha kiszedem a belét, akkor a hasa karcsú lesz

harm an. 'sért, sebez'

hram szhv. 'templom' hraniti 'táplál, svetohranište 'tabernákulum, szentségház', pohraniti 'elraktároz, elspájzol', hrana 'eledel, étek', hraniti 'etet', rana '1. seb, 2. korai', raniti 'sebez'

ahram arab 'piramis' > asram szanszkr. 'sátor, ház' - a sátor kúpos vagy gúla alakú, tehát a piramishoz hanosló - szóban és képben is. 

hrom szhv. 'sánta', hramati 'sántít'