KOPogó KEMénység és KÉPlékeny, PUHA LÁGYság

A keménység puhatolása...

Ami KOPogó, az KEMény, valamint az is, aki/ami kopogtatja.

Az M-P átmenet

muha horv. 'légy',
puha magy. 'lágy' -
mek szhv. 'lágy, puha'
pek tör. 'kemény'
puhatol szbszó: 1. pu+hatol, 2. puha+tol; puhatolás szbszó puha+tolás, azaz puha tolás: mint ahogy egy puha fújással TOL-L- pihét TOLunk el magunk-TÓL, hogy tölünk kicsit arrébb PIHEnjen, ha nem tud magá-TÓL arrébb fáradni (de miért Arrébb? miért nem Arrább, mint a -félsziget?)... puhatol mint pu+hatol másik fölbontása ill. értelmezése: a PU- a papírgalacsin v. golyó (ki)pukkanásos kilövése/lökése a szájból v. a PU-ska-csőből ezt a mellék-hanghatást adja, miközben a golyó a légben a célig HATOL... - puhatol harmadszor: puha-tollat óvatosan tapogat

puhati horv. 'fúj' - nyilvánvalóan hangutánzó szó a puhati is meg a fúj is, a különbség viszont olyan, mint a görög Φ = Phi (ejtve fi) hang - amit a két (résre nyitott) ajakkal (billabiálisan) ejt a görög, és nem a felső ajak és alsó fogak (labiális-dentális hang) segítségével...

kamen szhv. 'kő' - Milyen a KAMEN ('kő')? - KEMÉNY, magyarul. - Milyen kemény? - Kőkemény! - A két szó összevonva: kamen-keménységű.
---megj.  - ezek a nyelvi összefüggések messze túlmutatnak a hagyományos szófejtés és szóeredeztetés határain túlra, vagy olyan mély nelv-logikai szintekre, amelyeket csak a beidegződött szabályok elhagyásával, mellőzésével, a mindennapi gondolkodásmód ideiglenes felfüggesztésével, megállításával  lehet elérni és megérteni.
tvrd szhv. 'kemény' - a kamen és a kemény rokonítható fogalmakat jelölnek, a nem-rokon (de földrajzilag szomszédos) magyar és szerb-horvát nyelvekben...
---megj. - a kemencében a puha és lágy KENYÉR-tészta is meg-KEMÉNYedik, megkérgesedik...

kamin szhv. 'kályha, kandalló' - a KAMIN KEMÉN (cserép)legény, mert állja a hőt - nem olvad meg, és nem lágyul el, mint a vas!
kémény 'füstkijárat - olyan nyílás a kemence falán, amelyen át a füst kimén' a

A görög-latin H-S, H-Sz átmenet

A görög és a latin nyelv egyik sajátossága, hogy bizonyos, közös eredetű (de milyen, honnan eredő, azt nem tudni, talán közös indoeurópai?) szavak esetében ami a görögben H, az a latinban S (e.: Sz) hang lesz. Ileyenek pl. a:

halosz gör., sal lat. 'só' salus lat. 'üdvösség, egészség', saluto 1. 'üdvözöl' > HL: hal, halad, SzL: szól, szalad > sled 'követés, következés, sorrend', slediti 'követ', slediti se 'megfagy, eljegesedik', sladak szhv. 'édes', Schuld, šold dalmát 'pénz', zsold > Gold an., ném. 'arany', Geld ném. 'pénz'. > solvo 3. solutum lat. 'old' - gold szbszó: benne az old; solvo szbszó: benne az olvo- olovo szhv. ólom - könnyen olvadó fém. - Az olvadás feloldja a hideg (fagy) általi kötéseket.
heksz gör., sex lat. 'hat, hatos (számnév)'
herpesz gör., serpens lat. 'kígyó' > HRP: harap, hrpa, horpad, SzRP: szerep, srp szhv. 'sarló', sirup szhv. 'szörp'.
hüdor gör. 'víz', sudus lat. 'izzadság' > Sudanus, Süd ném. 'dél (égtáj)' > HDR: hadar, SDR: sódar, sódara, sóder, sodor.

Külön érdekességnek számít az a tény, hogy a betűnevek - nevezetesen a görög és a latin X - esetében is előbukkan ez a H-Sz átmenet: ha ugyanis jól megnézzük, az X latin elnevezése: IKSz, és olvasásban KSz (kettős) hangnak hangzik -  míg a görögben ugyanennek a jelnek KHI a neve, és KH (átírásban a latin v. német CH hang a megfelelője). És noha a görög alfabetnek is van KSZI nevű betűje, ezt másképpen írják: ez a Ξ, kisbetűvel: ξ.

A szavak háromszögelése - CSERESZNYE

A háromszögelés fogalma, mint természettudományos (fizikai, mértani, földmérési, optiaki, csillagászati stb.) műszaki műszó, az ezoterikus nyelvészetben - annak is az összehasonlító szóvegyelemzés területén - arra az eljárásra utal, aminek folyamán egy v. több, bizonyos fogalmat jelölő szót (v. a hozzá kapcsolódó fogalmakat hordozó szavakat is) úgy vizsgálunk meg, h. egyrészt az alaki, másrészt a jelentése szerinti, rokon-nyelvek rokon-szavait - és azok jelentéseit, a szómagyarázat folytán felmerülő fogalmakkal egyetemben - is bevonjuk a vizsgálandó szókörbe, annak érdekében, h. minél többet megtudjunk egy szó által hordozott jelentés(ek)nek a tulajdonságairól, szempontjairól, "aspektusairól".

 

A magyar nyelvből kiindulva kézenfekvő, hogy olyan szavakat vegyünk példának, amelyek egyike-másika  a hivatalos nyelvészet szerint nem magyar eredetű - legyen ez többek között a CSERESZNYE és a CSER szavunk -, a másik része meg legyen finnugor, és bizonytalan v. ismeretlen eredetű... Hogy szorosabbra vegyük a szókört, legyen ez a RÁZ, CSERJE és a CSERE - a lentebbiekből majd az is kiderül, miért éppen ezek...

--

cseresznye fán termő édes, csonthéjas magvú kerek, vörös gyümölcs’. - Szláv származékszó: szerb-horvát črešnja, szlovák čerešna. Ezek forrása a népi latin ceresia a latin cerasus (‘cseresznyefa’) szóból, amely viszont a görög keraszosz megfelelője, ez egy ókori pontoszi város neve, de a hely és a gyümölcs neve közti kapcsolat tisztázatlan. A szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel. Az eredetibb és nyelvjárásokban ma is gyakori cseresnye forma képzésmód szerinti elhasonulás útján alakult a mai köznyelvi ~ alakra. /szokincshalo.hu

ráz ‘gyorsan s erősen ide-oda mozgat’, ‘‹áram› rázkódásszerű érzést kelt’, ‘‹meg- igekötővel› felbolygat, megrendít ‹esemény lelkileg›’. Származékai: rázó, rázós, rázás, rázogat, rázkódik, rázkódás, (meg)rázkódtatás. - A ~ a rezeg ige alapszavának mély hangrendű változata. /szokincshalo.hu

rezeg ‘‹könnyű tárgy› ide-oda mozog, kitér’, ‘‹test, hang, fény› reszket’. Származékok és kapcsolt szavak: rezgő, rezgés, rezget, rezdül, rezdület, rezdülés, rezzen, rezzenés. - Valószínűleg hangutánzó, hangfestő eredetű szócsalád a ráz, reszket, rozzant szócsaládjából, de elképzelhető a rez- alapszó finnugor eredete is: vogul reszk- (‘mozog’), cseremisz rezem (‘leráz’)./szokincshalo.hu

tresati szhv. 'ráz', istresati szhv. 'kiráz' (iz+tresati 'ki+ráz)

kiraz tör., trešnja1 szhv. 'cseresznye', trešnja2 szhv. 'rázkódás, rázás'

almaş tör. csere

cerus lat., cer szhv. 'cser(fa)'

cser (cserfa, cserlé: a cserfa nedve, amely a bőr "cserzésére" alkalmas) > cserfes... 

cser ‘cserfa, a tölgyek egyik válfaja’. Származékai: cserez (‘a cserfa gubacsából kiáztatott vagy más anyaggal bőrt tartósít’), cserző, cserzett. - Déli szláv jövevényszavunk: szerb, horvát, szlovén cer, ezek forrása a latin cerus. A szóeleji c hang cs-vé válása korai átvételre vall (lásd császár). Lásd még cserbenhagy, cserje.

kerosz gör. > cérosz > rinocérosz 'orrszarvú' cerusa 'ceruza'

keraszosz gör., cerasus lat., trešnja1 szhv. 'cseresznye',

visiti szhv. 'lóg, függ', višnja 'meggy'

raz szhv. 'szét-, széjjel-'

rez szhv. 'vágás, metszés' 

razrezati szhv. 'szétvág' 

obraz szhv. 'ábrázat, arc'

obrezati szhv. 'körülmetél, körülnyír, körülmetsz'.

obred szhv. 'szertartás'

obraditi szhv. 'megművel, körülművel, megdolgoz'

obraziti 'képez, alkot'

odraziti 'visszatükröz'

odrezati 'levág (vmiből)'

režiti 'vicsorog, fogát vicsorgatja'

rezak 'éles' > reski glas 'éles hang'

rasieren ném. 'borotvál'

radieren 'töröl, súrol, dörgöl' 

radio 1. lat. 'sugároz, sugaraz' > radiáció 'sugárzás' > a rádium (vegyelem), v. a rádió is e szó származéka!

rado 3. (rasus, rasa), rasum 'üres, törölt' > tabula rasa 'üres, letörölt tábla' > razoriti szhv. '(le)rombol, megsemmisít'