A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biblia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biblia. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 11., csütörtök

Bűn és tetézése

Bűnbeesés

– A keresztény biblia, az ószövettség (tóra) többféleképpen is olvasható. Lehet úgy is, hogy csak azt figyeljük, amit a hittan órán kiemelnek. Olvashatjuk úgy is, hogy odafigyelünk minden apró részletére.
Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze, majd parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.”

Itt mostmár aztán lehet gondolkodni! Ha próbára tette, miért tette, hiszen ő teremtette! Előre tudta mi fog történni? Ha igen, akkor csupán szórakozott egy kicsit! Nem tudta? Ez könnyen meglehet, hiszen eddig is vaktában tapogatózott. (Teremtett valamit, megnézte, hogy hogyan működik, majd mikor megállapította, hogy „igen jó”, ügyködött tovább.)

A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, pedig kígyót is isten teremtette, korábban nyugtázta is, hogy minden jó amit teremtett! (Most nehogy azt mondja valaki, hogy „akkor még nem tudhatta Isten…”) Isten pontosan tudott előre mindent!

Ezt kérdezte az asszonytól: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.”

Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” (… miért nem akarta isten, hogy okosabbak legyenek???)

Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni!” (…kígyó azé' tudott valamit!)
bunbeeses.jpg
„Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.”

Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. A fa sem olyannak lett megteremtve, hogy messziről elkerüljék! Eldugva sem volt, ott állt középen mindkét fa, a tudásé és az örökéleté!

Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak.

Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?” (Nem tudta? Nem látta?)

Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.”

De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? (A kérdéssel próbára akarta tenni? Csak azt tesszük próbára, amiről nem vagyunk meggyőződve száz-százalékosan…) Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” Az ember így válaszolt: „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.”

Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.” (… azt nem tette hozzá, hogy a kígyó igazat mondott, ezzel szemben úristen meg becsapta, mivelhogy még mindig él!!!

Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között, hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. (Most tehát bűnhődnie kell, mert olyan lett, amilyennek teremtetett)

Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”

Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.

Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.

Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned.”

„Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.”

Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.

Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.

Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk egy! Ismer jót és rosszat, de nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!”

Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett.

Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat!

Forrás: keresztény BibliaParson

2013. április 9., kedd

Kezdetben VOLT az IGE


1:1 Kezdetben VOLT az IGE, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
1:2 Ez volt kezdetnem Istennél.

American Standard Version
1:1 In the beginning was the Word, and the Word was with God, and the Word was God.
1:2 The same was in the beginning with God.

2013. április 2., kedd

ÍRÁS és SZENTsége

Az ÍRÁS és SZENTSÉGE

"Fama volat, scripta manent/restant." - e latin mondás jelentése: 'a szó elszáll, az írás megmarad'. Az írás, mint a nyelvnek jelekkel, ábrákkal rögzített látható (és nem hallható, mint a beszéd) formája, jóval, szinte összehasionlíthatatlanul fiatalabb a beszélt változatától. A hivatalos tudomány álláspontja szerint az írás első és legrégibb megjelenése a mezopotámiai sumer néphez és kultúrájához kötődik - minden előbbről származó lelet - elvétve és esetenként - csak holmi "falfirka" jellegű ákombákomokat tartalmazhat.

A székely-magyar rovásírás - Az 1668-as énlakai felirat („Egy az Isten. Georgyius Musnai diakon.”) az unitárius templom kazettás mennyezetéről származik – szép kidolgozása miatt a mai napig a rovás egyik jelképe. - Varga Géza, Szekeres István, Simon Péter, Novotny Elemér és mások véleménye szerint a székely-magyar rovás egy ősi magyar szó-szótagoló írás leszármazottja, amit több lelet (például az afrászijábi tál, a karcagi csatkarika felirata, az énlakai ligatúra és a nikolsburgi ábécé) is igazol. /Wiki

Az írásnak - mint a nyelv/beszéd rögzített, és ezért maradandó változatának - a megjelenése is éppen ezzel a "megörökítési" igénnyel magyarázható, mivel ezáltal sikerült a nyelvet (f)eloldani a tér-időhöz való szoros - és egyben igen korlátozó jellegű kötődésétől. Másrészt az sem elhanyagolandó tény, h. ilymódon szükségtelenné vált a regék, mondák, mesék, hírek és események figyelemlekötő és időigényes "bemagolása" - hisz aki értette az írásjeleket, bármikor fel tudta idézni anélkül, hogy maga is ott lett volna a leírt történések első vonalában, vagy a saját fülével hallotta volna a szemtanú/hírnök élő-szó-beli beszámolóját.


--
kapcsolódó cikkek, webhelyek: