HANG, CSEND és HANGREND
hang ‘a
levegő vagy más közeg rezgése, amely füllel felfogható’, ‘zenei hang’,
‘emberi énekhang’: szép hangja van, ‘beszédhang, amely egy vagy több
betűvel lejegyezhető’, ‘megnyilatkozás, beszéd hangneme’: ilyen hangot
nem használhatsz velem szemben! Származékai: hangos, hangosság,
hangoskodik, hangzik, hangzat, hangzatos, hangoztat, hangol, hangoltság,
hangtalan, hangicsál. - Valószínűleg ősi hangutánzó szó, talán a kong párja, a k–h
szóeleji hangmegfelelés sok ugor vagy még régebbi eredetű szavunkban
megvan, mint pl. hajlik–kajla. Kevésbé meggyőző feltevés, hogy a ~ iráni
eredetű, mert ennek bizonyítékai egy félreeső kis iráni nyelv egyetlen
elszigetelt szavával kapcsolatosak. Lásd még hangszer, hangulat,
hangverseny.
hang, hang-o-l, hang-o-z, hang-z-ik, hang-zó
hengen ném. 'lóg, függ, csüng, csügg'.
csendes hangtalan, halk, nem zajos, békés’. Származékok és kapcsolt szavak: csendesül, csendesít, csendesedik, csend.
- A szócsalád legkorábbi alakja az ismeretlen eredetű csendesz. Ez
talán a képzett csendesz-ség szóalakban hasonulva kapott s végzetet
(csendes-ség), vagy a hegyes, béres és hasonló melléknevek deverbális
képzőjének analógiájára. Ennek eredményeként a szó csend- elemét főnévi
tőnek kezdték érezni, és idővel el is vonták, így jött létre a csend.
Lásd még csendélet, csendőr.
cseng ‘‹megütött
fémtárgy› magas, tiszta hangot hallat’, ‘‹emberi hang› tisztán, zengőn
szól’. Származékai: csengő, csenget, csengés, csengetés, csengettyű,
csendül, csendít, csendület, csendítés.
- Hangutánzó szó, más nyelvekben is találunk hasonló hangalakot
ebben a jelentésben: angol jingle, török ç,angir-, cseh cinkati. Lásd
még csilingel.
Harangszó mint haranghang
harang ‘fémből
öntött, fordított serleg alakú, lengő nyelvvel megszólaltatott hangadó
eszköz’. Származékai: harangos, harangoz, harangozó.
- Ótörök eredetű: oszmán kazan, csuvas khuran (‘üst’). Korai
átvétel lehet (egy csuvasos nyelvi rétegből), mert még részt vett a
finnugor eredetű szavak elejének k đ h hangváltozásában (mint hab, hal,
ház stb.). A hangfejlődés útja khuran đ horan đ haran, a szóvégi g
eredetére csak feltevések vannak. A nomád népek a felfordított üst
kongatásával jeleztek különféle dolgokat, később ez formai hasonlóság
alapján átvonódott a templomi harangra. Lásd még kazán.
harang, harang-o-z
harangozás: a harangkötél HÚZ(-I-GÁL)ásával járó tevékenység, amely a harangozó feladata. A harangozó (fn.)jelzője eszerint a haranghúzó is lehet. >
harang-o-z-ó > harang-(o)-zoo>zú-g-ás...
harangozó, harangzó > harangszó ('bim-bam, giling-galang, csingi-lingi, csilingelő, csengő hangú, tengő-lengő (tengőn lengő) kisharang').
---megj. a gör. khí: X betűjelnek a rovásban B hangértéke van. A harang him-bál-ódzik, miközben szól 'bim-bam'-ol.
A koHÉZió HÉZ eleme azonos a magy. neHÉZ és a HÉZag szóban levővel,
a MÉZ koHÉZiója
a Hase (e.: háze) ném. 'nyúl' HaZ
