Húr, huri és Hure
húr ‘állati bélből vagy fémből készült, kifeszített rugalmas szál ‹íjon, hangszeren›’, ‘kör két pontját összekötő egyenes’.
- Ismeretlen származású szó, eredeti jelentése ‘‹emberi, állati›
bél’ volt, ennek nyoma a hurka és a tikhúr, tehát ‘tyúkbél’ növénynév.
nervia, ae, nn. [nervus] lat. '(újk.) húr, bélhúr.' - az íj kifeszítéséhez ideg, húr v. bél szolgált - mindhárom tkp. azonos jelentésű... a nervózus 'ideges' ember rezeg, reszket, hangja megremeg...
az ideg és az idegesítő idegen(ség és idegesség) viszonyát megvilágítandó álljon itt még az alábbi is:
idegen ‘nem
ismerős, máshonnan való’, ‘más néphez tartozó’: ‘más állampolgárságú’:
idegenrendészet, ‘más tulajdonában lévő’: idegen jószág, ‘‹főnévként›
idegen ember’, ‘idegen föld, külföld’: idegenben halt meg. Származékai:
idegenség, idegenkedik, (el)idegenül, (el)idegenít, (el)idegenedik,
(el)idegenedés.
- Ismeretlen eredetű szócsalád.
huri ‘égi kéjnő, aki az igazhitű muszlim férfit boldogítja a paradicsomban’.
- Arab szó, tkp. a haurá (‘gazella-szemű’) többes alakja, amely
egyes számú jelentésben a perzsa, majd a francia közvetítésével terjedt
el az európai nyelvekben.
Hure ném. 'kéjnő, szajha, stb.' - Etymologie und Begriffsgeschichte:
'Das Wort leitet sich von der
indogermanischen Wurzel
*qār „begehrlich, lieb“ ab, aus der sich auch das lateinische
carus „lieb, teuer“ entwickelt hat. Im Althochdeutschen bezeichnete
huor nicht nur die Prostitution im Besonderen, sondern den außerehelichen Beischlaf im Allgemeinen;
huora wurde so auch in der Bedeutung „Ehebrecherin“ gebraucht. Eine Entsprechung für ehebrüchige Männer ist nur im
Gotischen (
hôrs) und
Altnordischen (
horr) bezeugt.
Érdekes módon a ném. Wiki nem hozza kapcsolatba a huri szóval v. annak fogalmával - szinte tudomást sem vesz a lehetséges összefüggéről, amit viszont az angol változat megemlít...
hetéra ‘szabados életű, férfiak mulatságaira bejáratos nő ‹az ókori görögöknél›’, ‘kéjnő, kurtizán’.
- Görög szó (hetaira), a hetairosz (‘társ, pajtás’) nőnemű
formája, a klasszikus kor ~i gyakran irodalomban és zenében művelt
társalkodónők voltak. A magyar ~ a latinos hetaera kiejtését tükrözi.
"In
ancient Greece,
hetaerae (singular
pron.: /hɪˈtaɪrə/, plural
pron.: /hɪˈtaɪriː/; in
Greek ἑταῖραι,
hetairai) were
courtesans—highly
educated, sophisticated companions. Although most engaged in sexual
relations with their patrons, hetaerae were not simple
prostitutes." (angol Wiki)
Herce-hurca és meghurcoltatás
hurcol ‘erőlködve visz, hord’, ‘‹főleg el- igekötővel› erőszakkal elvisz, magával visz’.
- A hord ige származéka gyakorító -szol képzőegyüttessel, mint
unszol, vonszol. A tőmagánhangzó u megőrzött régiség, a c a d és sz
összeolvadásával jött létre (kb. mint boncol). > a hurcol inkább a gürcöl rokona lehetne, ez pedig a Gurt ('heveder') > Gürtel ném. 'körút' fogalmához illik...
korda ‘kötél, zsinór’, ‘‹a kordában tart szólásban› fegyelem’. - A középkori latin corda (‘bél, húr, kötél’) átvétele, forrása a
latin chorda közvetítésével a görög khordé (‘bél, húr’). A ma eleven
jelentés a szerzetesi élet fegyelmével és kötöttségével kapcsolatos,
amelynek mintegy jelképe volt a több szerzetesrend öltözékéhez tartozó
kötélöv. Lásd még kord.
horda ‘garázdálkodó
fegyveres csapat’, ‘a mongol és türk népek harci és közigazgatási
szervezete’: Arany Horda (laza szervezetű közép-ázsiai mongol-türk
államalakulat a 13.–16. században). - Nemzetközi szó a törökségben általános orda, ordu (‘tábor,
hadsereg’) szavak nyomán. Az ukránon (ahol a szókezdő h-t kapta), majd a
lengyelen át jutott több európai nyelvbe, mi alighanem a német Horde
alakot vettük át a szóvég latinosításával.
kordon ‘terület elzárására kifeszített kötél’, ‘karhatalmi személyek sorfala ugyenezen célra’: rendőrkordon. - Nemzetközi szó a francia cordon nyomán, ez a corde (‘kötél,
húr’) nagyító képzős alakja, a középkori latin corda átvétele (‘bél,
húr, kötél’), forrása a latin chorda közvetítésével a görög khordé
(‘bél, húr’). Lásd még kord.
kord ‘bordázott szövet’: kordbársony.
- Sok nyelvben használatos szó az angol cord (‘kötél, zsineg’) nyomán, eredetére nézve lásd korda. Lásd még kordon.
gurtni ‘heveder’.
- A német Gurt (‘heveder’) tájszólási gurtn alakjából lett a szillabikus n szokásos feloldásával (mint pl. zokni).
heveder lat. ‘szalag, szíj a nyereg felcsatolására’, ‘széles, erős szalag’.
- Ismeretlen eredetű szó.
haránt ‘ferdén, keresztben, rézsút’.
- A ~ egy régebbi haránték (‘ferde’) rövidült alakja, ez utóbbi
egy har- tőből ered a halánték szóéhoz hasonló képzéssel. A tő maga
lehet a hárít családjának feltett ‘odébbtol’ jelentésű alapszava, s
ebből érthető az ‘eltolt’ đ ‘ferde’ jelentésfejlődés. Más elképzelés
szerint a tő uráli eredetű elem: osztják hor (‘folyókanyar’), votják
kirizs (‘kampós, horgas’), szamojéd harro (‘görbe, ferde, sanda’). Egyik
magyarázat sem teljesen kielégítő.
Harakiri, azaz szeppuku
harakiri 'a japán szamurájok hasfelmetszés általi szertartásos öngyilkossága' - más néven
szeppuku
 |
| Ein für das Ritual vorbereitetes Tantō / német Wiki - a magyar szerint 'tantó' a rövidkard v. tőr neve (amellyel a szeppuku szertartását végrehajtják) - ez a gör. thanatosz 'halál' szóhoz társítható... |
A német Wiki-szöveg többek között ezt mondja a Seppuku címszó alatt:
"Dem
Daoismus ('Taoismus') zufolge liegt hier das sogenannte untere
Tanden (chin.
Dantian), ein Bereich im
Hara (
Unterbauch), der in der
Traditionellen Chinesischen Medizin als wichtigstes energetisches Zentrum des Menschen angesehen wird, im
Zen auch die Hauptflussader des
Ki."
(kiemelés tőlem)
E
bből a fenti idézetben levő kiemelésből világossá válik, hogy a japán hara németül: 'Unterbauch', magyarul: 'has, alhas'.
haruspex, icis,
hn. [gör. h
ieroszkoposz ?] lat. '
a rómaiaknál etruriai áldozatmagyarázó, az áldozatbarmok belrészeiből jósló; (
költ.)
átalán jós.' - a
haruspex nem a h
ieroszkoposz, sokkal inkább a hara, haránt, hárít stb. szavakkal párhuzamos, hiszen a hasból, (japánul:) a harából kiomló beleket nézve olvasta a jeleket, ill. 'jósolt'.
Bauch > Pauch > Poch > magy. 'poh, pocak, has' - mint a pauk szhv. 'pók' hasa, a boroskancsó vagy a serleg is kissé "pókhasú": 'Bauch'-os: baukhos > paukhos > pókhos > pókhas > pókos hasú > pókhasas, ill. kerekded, pocakos, pohos:
pohos- ‘kövér’.
- A hangutánzó puha, páhol szavak köréből való nyelvjárási szó.
- Tótfalusi István nem vette észre, hogy a
pohos netán a ném. "Bauch"-os (svábos tájszóban Poch-os 'hasas') alakváltozata is lehet.
pohár ‘üveg vagy fém ivóedény’. - Sok nyelvben elterjedt vándorszó a népi latin bicarium nyomán,
amely a görög bikosz (‘boroskorsó’) származéka. A magyarba a német
Becher (‘serleg’) óbajor pehhari előzménye vagy az óhorvát, szlovén
pehar (‘serleg’) kerülhetett, amelyből hangrendi illeszkedéssel lett
pahár, pohár.
--
további meggondolásra való szószedet:
hara tör. 'méntelep, ménes,
harati szhv. 'rabol, rombol, pusztít'
harabe tör. rom
haraç tör. 'sarc, hűbérfizetség, földadó' > harács > harácsol
haram tör. 'vallási tilalom alá eső'
haramia harambasa
harčiti szhv. 'dőzsöl, pazarol' > ha kiszedem a belét, akkor a hasa karcsú lesz
harm an. 'sért, sebez'
hram szhv. 'templom' hraniti 'táplál, svetohranište 'tabernákulum, szentségház', pohraniti 'elraktároz, elspájzol', hrana 'eledel, étek', hraniti 'etet', rana '1. seb, 2. korai', raniti 'sebez'
ahram arab 'piramis' > asram szanszkr. 'sátor, ház' - a sátor kúpos vagy gúla alakú, tehát a piramishoz hanosló - szóban és képben is.
hrom szhv. 'sánta', hramati 'sántít'
vár
város
várostrom
várostromban várost romba dönt
rom
romos
Róma, az örök város