Rovásírásunk betűinek jelentései
A:
Anya, ősanya, Arvisura-Anyahita, a kezdet, a keletkezés, születés, a
magyarok Istenanyja a Napbaöltözött Nagyboldogasszony, Aranyasszony (az
arany az Istent szimbolizáló szín). Tőle ered mindennek az alapja, az
alkotóképesség, akaraterő, ajándék, adomány.
Minden, a-mi, a-ki, a-hol, a-mikor, a-hogyan, stb.
Az alma – „a teremtés almája”, a mandu, a mindenség ősi forrása.
Angyal (AN=égi, égi eredetű)
Á:
Áldás, áldott állapot, álomlátás, áradás, átalakulás, áldozat, áldomás, állandóság
Az előző „A” jel hasa megnőtt, hiszen szimbolikusan áldott állapotba
került. Ez áldást jelent, melyet Emese ősanyánk álmában is meglátott, s
mely álmában egy folyam áradt ki méhéből, mutatva, hogy a tőle származó
nép nagy átalakításokra hivatott a világban. Ezért viszont sok-sok
áldozatot kellett, s kell még hoznunk. A sámánszertartások során
áldozatot áldoznak fel, hogy áldást nyerhessenek, majdan erre áldomást
isznak.
Az élet körforgásának örök állandósága.
B:
Baba, bába, babona, bűbáj, bél, belső, befelé fordulás, bőség, bensőségesség
Az állapotos ősanya világra hozza gyermekét, a babát. A
Nagyboldogasszony egyik lánya, Bába, a vajúdó anyák segítője, innen ered
a gyógyító papnők egykori elnevezése is. Az általuk végzett
cselekedeteket nevezték babonának, sajnos ez mára már elvesztette
eredeti jelentését. A világ fraktális rendszerének magasabb szintjén
pedig a bolygók jönnek létre, kelnek életre. Mind a bolygók, mind a
babák, azaz emberek magát az életet testesítik meg, csakúgy mint a búza,
melyet a régi magyarok életnek is neveztek.
A jel utal továbbá minden belső dologra: bél, befelé fordulás, bőség, bensőségesség.
C:
Celőke, azaz nyílvessző, célzás, irány, de egyben jelenti az életcélt,
az élet értelmének keresését, célkitűzéseink teljesítését is.
Régen a nyilakat is használták jóslásra. Pl. egy marék nyilat eldobtak,
és a leesésük mikéntjéből olvasták ki a sorsot, ez volt a sorsvetés. Ha
a résztvevők odaadták egy-egy nyílvesszejüket, s akiét kihúzták, az
volt a nyertes. Ez volt a sorshúzás. Ha pedig nyilakat fogtak össze,
amik közt egy csonka volt, aki azt húzta, az a rövidebbet húzta. A
varázs-, vagy kereső nyíl segített elveszett dolgok megtalálásában is.
CS:
Csecsemő, csakra, csatorna, csoda, csillag, csatlakozás, család, csapat, csoport
A megszületett csecsemő még a korona-csakrájával az égi csatornán
keresztül kapcsolatban van az égiekkel, a csillagokkal. Ez nem csoda, a
képesség mindenkiben ott rejlik, csak idővel elfelejtjük, hogy a
csatlakozás hogyan végezhető.
Másrészt a jel utal a családra, a csapatra is, azaz az egyének csoportokba szerveződésére.
D:
Dél, derék, dobogó, dobogás, dingir, Duna, Danu
A függőleges egyenes a közepén elválasztva szimbolizálhatja a nap
közepét, ami a dél. Másrészt a testfelépítésünk középtájára a derékra is
utalhat. Egész testünk középső része, motorja viszont a szív, ami
dobog. A Föld szívcsakrája pedig Dobogókőn van.
Más értelemben a
jel dingir, azaz tündér. Bizonyos forrásokban a jel neve: DU, ősi
isten. Sumér eredetű, jelentése más, illetve teljesség. Innen ered a
Duna folyó neve, ami az ősi női teremtőerőt jelenti (Dunna aranyasszony,
Buda fősámán felesége). Pl. a kelták Danu-nak, vagy Anu-nak nevezik
(ua. Arvisura-Anyahita).
E:
Eleven, élet, energia, ember, egészség, erő, elme, elvek, emlékezés, egyenlőség, együttlét.
Az élet vize, hiszen az etel – tatárul víz, (Etelköz: vizek közötti vidék).
É:
Élet, életerő, életkedv, élénk, éber, észnél van, ébredés, érés, én, érték, érzés, étkezés, égés, lángolás, égbolt
A betű egy homorú ívet ábrázol, ami gyűjt. Segít életerőt gyűjteni, de
begyűjti a Nap sugarait is, de ha nem vigyázunk az meg is gyulladhat,
eléghet.
F:
Föld, szülőföld, fészek, fogantatás, forgás, fordulat, faj, feladat
Föld, anyabolygónk, ami forog, s a rajta élő emberi faj sorsa is nagy
fordulatokat vesz időnként, ahogyan különböző feladatokat próbálnak
megoldani. Az emberiség anyaméhe, a világtojás, a fészek, melyben az
emberi faj fogant.
G:
Gém, ég, égbolt, lég, gúla, piramis, gondolat, gar, garmada, garat, gégehang
Elsősorban ágaskodást, égre meredést, felemelkedést, csúcsra kerülést
szimbolizál a jel, így: gúla (piramis), ég, égbolt, galaktika, gém
(gémes kút), guru, gondolat, gólya, gerenda.
A gúla- vagy
piramisalak egyben egy lángjelkép, a tűzrakásnál is gúlaalakban rakják a
fát. Emellet a Tűz (tachion) geometriai alakja is ilyen (nagy
tachionban egy kisebb tachion).
A gar szó pedig nagy energiát, dinamizmust tükröz – nagy garral megy, törtet előre, vagy éppen felfelé.
GY:
Egy, ősegy, gyökér, gyémánt, gyermek, győzelem, gyász
Egy, az ősegy, a mindenség, fej, a vezető, világfa, kettős kereszt. A
világfa az alsó és a felső világot köti össze, egyesíti, a minden tudás
eredője. A világfát szimbolizálja az országalmán a kettős kereszt.
Minden létező dolog gyökere, a téridő-rendszer gyémánt-szerkezete. A
gyertya, melynek fényénél könnyebb kapcsolatot létesíteni vele a
gyemekeinek. Győzelem vagy gyász.
H:
Haladás, halogatás, hatás, hit, házasság, hűség, halál, háború, harc
A jel szimbolizálja az ellentettséget: haladás vagy halogatás,
hátralépés. Ugyanakkor a két ív egymásba hatolása azt jelzi, hogy csak a
pozitív és negatív dolgok egymásra hatása képes az életet mozgatni, a
lélek fejlődésének haladási lehetőségét megadni.
További
pozitívak: hit, hősiesség, házasság, hűség. Negatívak: halál,
heveskedés, háború, harc, hisztéria. (A hullócsillag a hit szerint
valaki halálát jelenti.)
I:
Isten, idő (téridő), ige, imádság, irgalom, ihlet, intuíció, információ, ismeret, intelligencia
Isten, élő isten, idő (mint téridő), ige (a múlt, jövő és
jelen).Istenhez szólunk, amikor imádkozunk, hisz ő is imád bennünket és
irgalmas hozzánk. Tőle ered minden igazság, minden ihlet, inspiráció,
intuíció, információ és ismeret, mert Ő maga az Kozmikus Intelligencia.
Í:
Írás, ír, írnok, gyógyír, ígér, ígéret, íge, megígéz
Íbisz, az egyiptomi Thot isten megszemélyesítője, a bölcsesség ura, az
Írnok, Jelképe az írópaletta. Ő az igazság megismerője, az írás
felügyelője, aki előre látja a holnapot, és fellebbenti a jövendő
fátyolát, továbbá a lelkek mérlegének készítője, az ítéletek meghozója.
A jel az egyiptomi „út” jelképe is. Mutatja az Ég felé vezető utat. A felső vonal az Ég, a függőleges a Föld jelképe.
J:
Jó, jóslás, jobbítás, jövőbelátás, jelen, jobbátesz, juhász
A jóslás szó a jobbításból, a jót akarásból származik, s innen ered a
javas(asszony) kifejezés is, hiszen ők is az emberek megsegítéséért,
sorsuk jobbra fordításáért fáradoztak. Azzal, hogy a jövőjökbe
pillantottak, a jelenüket szándékoztak jobbátenni.
(A rovásjel a juhász botjára emlékeztet.)
(e)K:
Kerek, kerítés, karima, keret, karám, kebel, kobak, kupa, koponya, király, kulcs
Leginkább a kerítés, keret, kerek, karám, karima szavak által egyfajta
bezárt, körülkerített dolog védelmét jelenti külső hatásokkal szemben.
Egyrészt a kebel, azaz mellkas értelmében, hiszen a bordák is
körülkerítik, védik a belső szerveket. Ugyanígy a kobak, kupa (kupán
ver, azaz fejbe vág) vagy koponya is védi az agyat.
A jó király is védi és oltalmazza a népét.
Kulccsal zárjuk be az ajtónkat, hogy megvédjük lakásunkat a betörőktől.
(a)K:
Kapocs, kötés, kötelék, összekapcsolás, kapcsolatteremtés, ellentétek elsimítása, kende, kündü, kán, kagán.
A szakrális uralkodók egyben összekötő kapcsot is jelentettek az égiek
és a földiek között. A lélek kapuja a koponya tetején, a kupán lévő
koronacsakrán van, ezen keresztül történik a kapcsolatteremtés a
fentiekkel.
(A szóvégi mély K hang a patak szóban mutatkozik
meg. Víz lévén változik, átalakul, de egyben ez is összeköt, például
településeket, vagy a két partot.)
L:
Ló, táltos, fehérlófia, lét, létezés, létra, lélek, levegő (mint téridő), leágazás (mint fraktális rendszer)
A ló a gyorsaságot, a legyőzhetetlenséget adta az őseinknek, egyben
társ és segítő. A ló ritmikus mozgása az agyféltekék ősi, mélyszintű
kapcsolatát teremti meg. A népmesékben a táltos jelentése rozoga gebe,
aki ha emberére akad, akkor megtáltosodik, és csodákra lesz képes. A jel
alakja hasonló a létrához, ami szintén a lélek felfeléjutását
szimbolizálja, (akárcsak a mai modernebb lépcső vagy lift). A „lét”
jelentése: élet, a „ra” szógyöké pedig: ragyogás, fény, Isten. Így a
lét-ra jelentése felfogható az Istenhez vezető útként.
LY:
Lyuk, forráshely, hely a Nap alatt, szem
A kör közepe az Istent (lokális térszerán) és az ént jelképezi, a Napot
és a lelket, minden lét forrását. A források, a szent vizek a kozmikus
Anyaméhhez, a termékenység és a felfrissülés vizeihez, és az élet
forrásához kapcsolódnak.
Eredeti jele kör alakú volt, ami a Nap szimbóluma azóta is, mely az élet forrása. Egyiptomban Ré napisten jele.
A későbbi jel ezt a központból való kifolyást, a létrejövést jelképezi.
Ez az élet forrása, a kiáradás. Hasonló formája van a köldöknek is,
mely az anyaméhhez való kapcsolódást mutatja.
Ezzel a jellel ábrázolták a szemet, is, mely kitekintést tesz lehetővé a világra, s mely szem a lélek tükre is.
M:
Mag, magas, magar-magúr-magyar, magyaráz, mágia, mágus, magiszter, magasság, csúcs, mell, emlő, Alma Mater
A kettőzés a két csúcs jel többes számot jelent, tehát csúcsok, hegyek,
magasok. A száron való két csúcs jelentése hegyekből származás.
A magyar nép a magosok, magasok nevéből ered, mivel beavatottjaik
mágusok voltak, s a magyar nép Isten, azaz a Mag népe. Csúcsos süveget
hordtak őseink, s éppen innen ered a varázslók ábrázolása is. A
magos-mágus a természet magasabb szintű ismeretébe beavatottak neve,
akik jól ismerték a teremtéstant, az univerzum működésének rendjét és
szabályait. A magok a gyógyítók, magócok, tanítók, papok voltak. Ezért
ez a jel a tudás forrását, az iskolát is jelenti, melynek emlőjén
nevelkedett, az Alma Matert. Nem véletlen, hogy ekkora tudás birtokában
ennek a népnek a feladata, hogy a többieknek megmagyarázza a világ
működésének titkait, s megtanítsanak mindenkit igaz emberré válni.
A mell, emlő szimbólum az anyaságot, a táplálást, önfeláldozást, a
dajkaságot jelöli, vagyis ez sincs messsze a mágusok szerepétől, hisz
míg az anya fizikailag táplálja az ember fiát, addig a mágusok
szellemileg és mentálisan teszik ugyanezt.
A „maga” megszólítás is a testvért, a magosok közül valót jelenti (magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk).
N:
Nagy, nagyság, jelentős, nemes, nazír (istenidéző pap), nemzet, nép, Nap, nő, növeszt, nevel
Az ősi káll szó (világi uralkodói cím) nagyot, előkelőt, elöljárót
jelent. A nemes jellem attól nemes, hogy benne az értékek és az erények
uralkodnak az érdekek és az anyagiak fölött. Csak a nemes jellem lehet
igazán nagy, jelentős. Ez az egész nemzetre is igaz. Annak a nemzetnek,
aki ezt a jelet használja valószínűleg neveléssel, színvonal emeléssel
kell foglalkoznia.
A lencse alak is nagyítóra, nagyságra,
nagyításra (jobbításra értelemben is) utal. Ugyanakkor bumerámgot is
formáz, jelezve ezzel, hogy ha helytelenül cselekszünk, akkor minden
visszafelé is elsülhet.
A Nap-sugár hatására nő, növekedik minden növény, élőlény a Földön.
NY:
Nyugalom, nyugat, a lenyugvó Nap, nyíl, nyilas
A lenyugvó Nap az őszt, a visszavonulást, a veszteséget juttatja
eszünkbe, pedig az ősz inkább a koncentrálódás ideje. Hiszen ekkor érnek
be a gyümölcsök, ezáltal az egész év munkája érik be, az emberi
időszámításban pedig egy élet tudása, tapasztalata, felhalmozott kincsei
sűrűsödnek össze.
(Az ábra egyúttal a nyugdíjat is ábrázolja, a félpénzt.)
Más értelemben a jel egy kifeszített íjat szimbolizál, hiszen a magyar a nyilas népe.
O:
Oldás, oldal, oltalom, otthon, ok, okozat, okos, oktat, oktató, okkult, olvas
A jel szerint a kör megnyílik, megoldódik. A bűnök is feloldozhatók,
hiszen éppen erről szól a karma törvénye: a cselekedeteink ok-okozati
rendszeréről. Aki okos, ezt jól tudja kezelni, s meglehet az okkult
dolgokban is jártas.
Ó:
Ó, ódon, ócska, régi, óv, óvás, óhaj, óriás
Az ódon nem jelent egyúttal ócskaságot is, sőt, őseink jelenlétét
szimbolizálják! A jel alján lévő kunkor, visszaforduló ív jelzi, hogy az
őseink lelkei rendszeresen visszatérnek hozzánk, hogy segítsenek
bennünket, az emberiséget a lelki fejlődésükben. Gondoljunk pl. az
óborra, ami annál nemesebb és értékesebb, minél inkább hagyják
érlelődni.
Az óriások minden nép mitológiájában ismertek, és
nagy szerepet játszanak. A mitológia szerint az Égisten és a Földanya
nászából születtek a titánok, az óriások, a félisteni lények, akiktől
egy-egy nép származott. A sumér agyaglapokon talált írásokban is
találkozhatunk óriásokkal (Nibiru népe, valamint a szíriusziak által
létrehozott földi emberiség).
Mivel őseink is óriások voltak, merjünk mi is azok lenni!
Ö:
Ökör, öröm, örök, örökség, ön, önállóság, öntudat, önuralom, ösztön.
A jel egy homlokon lévő szarvakat szimbolizál, ami az ökör jelképévé
tette. Az ökör pedig egy vezérállat. A hagyomány szerint, amikor Ares
szkíta hadisten kardja eltűnt, egy ökör segített megtalálni, ami aztán
Atilla öröksége lett, s ami segített az erejét megsokszorozni.
Ő:
Ős, Ős-ten, Ős-úr, őr, őrzés, ősz
Az Őstevő (Isten) és az Őstároló (Istennő) az Ős Isten-páros. Is-tar=Duna. A fő folyónk régi nevének eredete.
Ha a családban egy gyermek született, akkor a család vénei egy
felfüggesztett szitát, vagy dobot ültek körbe, és a szóbajöhető ősök
neveit kezdték el sorolni. Amelyik név említésénél a szita kilengett, az
az ősük született újjá abban a gyermekben, aki azután annak az ősnek a
nevét kapta. Ez a módszer ma ingázásként radiesztéziaként ismert, és
működik.
Nem uralmat, önzést jelent, hanem őrzést és védelmet.
Ősszel van az ősök ünnepe, november 1-én. Ez a druida hagyományok
szerint sz időn kívüliség időszakának számít. Ezen az éjszakán fellibben
ugyanis a mi világunk és az őseink lakhelye közt feszülő lepel, és az
arra felkészültek biztonságos kirándulást tehetnek a túloldalra. Ez az
ünnep a mai halottak napjában őrződött meg, bár jelentősen csorbulva.
P:
Puha, pihe, pont, pontos, pilla, pálmafa
Pihe – a madár, ami repül, csakúgy mint a nyílvessző, s mint ahogy a madár szárnyán, úgy a nyílvesszőn is volt toll.
A rovásjel egyben a szempillát is szimbolizálja, de a jel formája
valami sorozatra és rendezettségre is emlékeztet. Ez értelmezhető
akként, hogy semmi sem történik véletlenül, minden történésnek megvan a
maga oka, s hogy semmi sem történik meg, ami már meg ne történt volna
egyszer.
Pálmafalevélhez is hasonlít, ami csak manapság tűnhet furcsának, ám Ataiszon nekünk is voltak pálmafáink.
R:
Rész, részlet, részleg, reszort, reszelék, rét, regős, remete, remény, rend, rév, révület
A jel a „CS” csapat, család csonka része, tehát nem egész, csak egy
része valaminek, egy részlet valamiből. Ugyanakkor vigyáznunk kell a
részletekre is, máskülönben rögössé válhatnak útjaink.
S:
Süveg, sátor, piramis, sugár, sárkány, sólyom
A jel piramis alakja a teremtő Tűz (tachion) jelképe. Segítségével a
szellem kontaktust teremthet létének forrásával. Ezért hordtak a mágus
őseink csúcsos süveget, s ezért épülnek a templomok tetejére hasonló
csúcsos tornyok, mert az így keletkeztetett rezgés megkönnyíti a
kapcsolat létrehozást.
A sátor a testünk védelmére szolgál, míg a testünk pedig a lélek, az Isteni szikra sátora, háza, kuckója.
SZ:
Szer, szervezés, szerelem, szerződés, szerep, szerencse, Pusztaszer,
szerinte, szerénység, szerzetes, szakrális, szó, (Szent)szellem,
szellemiség, szakaztott, szín, szál, szár, származás
A szer
szavunk összejövetelt, szervezkedést jelent, de a szeretetnek is alapja.
Szeretet- szerelem – szervezet – szerződés – szerencse – szereplő –
szerzetes és szertartás szavainkban mind jelen vannak. A szer által
szervezett szerződést a szereplői szeretetben, szerzetesek (mágusok)
által tartott szertartással, s(z)erleggel (kupával) szerződték. (És nem
gyűléseztek, mint ahogyan manapság divatos lett, hisz az a gyűlölettel
azonos szótövű – negatív sugallatú – szó.)
Az egyenes jel
egyébként aktív alkotóerőt is jelképez, férfias, fallikus szimbólum.
Nagyfeszültségű, erős, dinamizmussal telt erővonal. Mágikus, szakrális,
kreatív energiát jelöl.
Fontos segédeszköze volt őseinknek a
nádcső, amivel a tüzet szították. Ez a pálca is egyenes volt, mint a
szár, koncentrálja az energiát, segítségével képesek fellobbantani a
tüzet.
A növényi szárak szerepe a tápanyag szállítása.
Talán ez a legegyszerűbb jel a rovásírásban, egyetlen függőleges vonás.
Ha számként ételmezzük, akkor jelentése: egy. Egy+szer+ű – ilyen
egyszerű!
T:
Tám, támasz, tartószerkezet,
tengely, tető, templom, lelki támasz, támogatás, táltos, tan, tudás,
tanár, tanács, teremtés, tér(idő), titok, törvény, természet
A
táltos az ősmagyaroknál tudós pap. Minden hetedik ember táltosnak
születik, nagy képességekkel, csak nem mindenkiben fejlődik ki, mert nem
mindenki vállalja ezt az egyébként nem egyszerű, s nem könnyű sorsot.
Ők a természet titkainak ismerői, tanítók, leki támaszt nyújtók, a
teremtés tanának ismerői, a tudás továbbadói.
A mesék táltos lova általában nyomorék gebe, de ha az emberére lel, akkor megtáltosodik.
A TAO szerint a törvény támasz az emberek számára. Az egykor a Földre
érkező kultúrhéroszok is az elsők között a törvényt adták át az
embereknek, gondoljunk pl. Mózesre, de említhetjük akár Anyahitáékat,
Virakocsát, stb. is.
A támfa az építészetben is fontos szerepet játszik, nélküle összedőlne a ház.
TY:
Atya, ősatya, égi atya
Az ősi napisten, a teremtő erőt testesíti meg.
A jel csúcsával összeérő „G” jel. A duplázás, sokszorozás, megerősítést
jelent. Így az Atya jel az Egek egét, az Egek urát jelenti.
Néha úgy is jelölik, mint az ezret (8-as csillag). A sumér mitológiában a
csillag neve dingir, ami a magyar tündér szónak felel meg.
U:
Uralkodó, uralom, úr, ust-üst, udvar
A sumér Úr szó várat, erődöt jelent, ezért védelmező értelmű jel.
Az üst a kozmikus anyaméh szimbóluma, az élet, a bölcsesség forrása. Az
üst és örzője a kelta hagyományokban is él. Üstbe merítik a hősöket,
hogy megedződjenek, és meggyógyuljanak. Az üst a szent grál előformája.
Ú:
Út, úr, új, újjászületés
A jel a fekvő nyolcasnak egy szögletesített változata, ezzel együtt is
utal az állandó újjászületésre, az élet örök körforgására. Ugyanakkor a
teremtéstanból ismert geometriai alakzat a mandu formáját is magában
rejti.
Az ősmagyar „úr” őrt, vigyázót jelent, tehát nem uralkodót, hanem kiszolgálót.
Az újjászülető Napisten ünnepe a Karácsony, hiszen ekkortól lesznek ismét egyre hosszabbak a napok és rövidebbek az éjszakák.
Ü:
Ügy, ügyes, ügyel, üdv, üdvözlés, ünnep, ül, ülés, ültet, üldözés
Aki egy ügy intézését a nyakába veszi, ügyesnek kell lennie.
Felelősségteljes dolog, minden részletre ügyelnie kell. (Talán ebből a
jelből alakult ki később a mai jogi életben használt paragrafus jel?)
Ű:
Űr, üres
Az űr ürességet, hiányt jelent, de mindenféle növekedéshez előbb
üresíteni kell, valamit fel kell áldozni, hogy helyet tudjunk csinálni a
lényegesnek.
Meditációban is ki kell üríteni az elménket a
napi problémáktól, csak így lehet a tudatalattiból hasznos információt
szerezni, gyógyító energiát, életerőt nyerni.
A világűr lakói a
csillagok. Ezt is idézi ez a jel. A régi magyarok szerint az ügyes
embert nevezték csillagosnak. Az iskoláinkban a mai napig is osztogatják
a csillagos ötösöket! (és azért ötösöket, mert a teremtés során öt
forráspont keletkezteti a téridő rendszert).
V:
Vég, világ, vidék, végtelen, világosság, vas, varázs, választás, vállalás, vallás, valóság, változás, védelem
A jel szimbolizálja a kitágult vidéket, a világot, a korlátlan lehetőségeket. „Világnak világa, virágnak virága…”
Az ősi nyelvben a v-raggal képzett szavak a múltat jelentették (vala, volt, vég, vén, avult, avas).
A szár előbb lefelé, majd felfelé ível, jelképezve, hogy a világunk is
egy állandó hullámvasút: egy-egy katasztrófa (=a törés) választja el
egymástól a hanyatlás és a fejlődés szakaszát.
Z:
Zeg-zug, zúg, zümmög, zene, zendül, zivatar, zuhanás, zászló
Az igazság felé vezető út is zegzugos, könnyen el lehet rajta tévedni.
Húros zeneszerszámot is stilizál a jel.
ZS:
Zsúp, zsindely, zsalu, zsenge (hajtás), zseniális,
A zsúp, zsindely és zsalu az otthon építési anyagai, így a védelmet szimbolizálják.
A jel szarvasagancsra is hasonlít, azaz az ősi védőerőkre, a megújulási energiákra.
Tetszik · · Megosztás · hétfő /Sandal Phon megosztása a