Új Világtudat | Az Élet Más Szemmel: Crespi atya és az eltűnt arany leletek

Új Világtudat | Az Élet Más Szemmel: Crespi atya és az eltűnt arany leletek: Crespi atya története az egyik legrejtélyesebb, amiről tudunk - egy ismeretlen civilizáció, hihetetlen leletek, nagy mennyiségű arany, fur...

A szójelentések bonyolult átszövődései - nyelveken és szavakon keresztül(-kasul)

Arra a szinte lehetetlen vállakozásra szántam el magam, hogy kikeresem és bemutatom a nyelvek szavait alkotó logikai-értelmi szálakat, amelyek - összefonva és -szőve - szószövetté állnak össze, és amelyek így fogalmak és képzetek - azaz a "jelentés" (szó v. általában beszéd "értelmének") hordozására is képesek. Ezek a logikai szálak képezik egyrészt a hangtestet - mint a hangos beszéd "anyagi részét" (ami csak átvitt értelemben test, mert ez tkp. csupán a hangszálak okozta levegő rezgése -, másrészt pedig a fonalszerű vonalakból, képekből, betűk(épek)ből összeálló szavakat, képjeleket.

A nyelvnek igen sok bonyolult meghatározása létezik - egyet én is megadok:
A (nyelv-)beszéd, mint közlésen alapuló "érintkezés" - hangos v. írásos változata egyaránt - a kommunikációnak közvetlen testi-érintés-mentes változata, tehát hatása nem az anyagi szinten érvényesül elsődlegesen, vagyis nem formálja az anyagot, hanem informálja. 

Természetesen fel kell tételezni a létben résztvevő lények (nem csak az ember v. állat, hanem az "alacsonyabb" szinten létezők esetében is) egy olyan összetevőt is, amely az értelmetlen és (maga-)tehetetlen anyaghoz kapcsolódik - nevezzük ezt léleknek v. szellemnek, de akár értelemnek, intelligenciának is; tökmindegy -, amely a beszédre érzékeny - hogy első- v. másodsorban, jelenleg az is mindegy.

Tehát az információ (ami tkp. maga is kommunikáció) át-adása és át-vétele a beszéd lényege és létoka is egyben.

KEZDETBEN VOLT AZ IGE...

Az ige - logosz gör. - egyik jelentése: 'értelem', tehát a beszéd is azért értelmes, mert 'logikus'. Nagybetűvel írva és megszemélyesítve: a Logosz - az Ige - az, "aki által minden lett, ami lett".
Ha a szó csak akkor szó, ha értelem van benne, akkor a szó értelme - a jelentése - tkp. a Szó Fia - és érdekes módon a gör. szófia jelentése: 'bölcsesség, bölcs dolog' - jelentem alá'ssan...

Nagy és rejtélyes kérdés, hogyan kötődhet (fény- és) hangrezgéshez értelem, képi/fogalmi jelentés, amely által a kölönféle sorba rendezett hang- v- írásjelek/-jegyek bölcsességet hordozó szavakká léphettek elő. Ezt csakis éppen a szavakat képező hangok v. betűk különféle tulajdonságai és az a meghatározott sorrend kell eredményezze, amely egy-egy szónál fennáll - más lehetőség nincs.

A vaslogika ebből azt a következtetést kényszeríti ki az értelmesen gondolkodó emberből, h. ezek szerint a hangoknak éppúgy van valamiféle jelentése, v. pontosabban "jelentéshajlama" (Czuczor-Fogarasi szakszava), mint egy-egy betűnek, ami tkp. szimbólum: 'jelkép'. Ezzel az igenis logikus elmélettel a "hivatalos nyelvészet" 2000 év óta hadakozik - egyre ádázabban és látványos sikerrel is, tegyük hozzá...  A nyelvészek fő érve éppen azon alapszik, h. ha a hangoknak/betűknek meghatározott jelentése lenne, akkor nem alakult volna ki a többezer ismert (és még sokkal több ismeretlen) különféle nyelv. És ez logikusnak is vehetjük, mert annak látszik, ha nem vesszük figyelembe, h. a létnek különböző síkjai vannak, amelyeken egy-egy jelentéshajlam uralkodó kifejeződéshez juthat. A logikátlan felé való csúsztatás éppen abban rejlik, h. szándékosan sarkosítva (ill. "vissza-butítva") a dolgot nem a hangok jelentéshajlamáról beszélnek, hanem konkrét jelentésről ( - ami vtkp. mellébeszélésnek is mondható)... De ha a nyelvek eltérő lét-szinteket jelentenek, akkor az is elképzelhető, h. a közelebbre v. távolabbra eső nyelvek szavainak jelentései is éppúgy eshetnek egymáshoz közelebbre v. távolabbra, v. éppen az ellenkezőjébe is. Mindazonáltal nem mondhatjuk teljes biztonsággal, h. nincs köztük valamilyen - a fentiekben már említett logikai összefüggés v. kapcsolat.

Ha a hangokat (a beszédét főleg!) úgy tekintjük, mint az értelemvilág építőköveit, azaz alap-elemeit, akkor az ősi 4 elemből kielemezett több mint 100 elem különféle atomjainak egyenkénti és együttható tulajdonságainak különbözősége juthat joggal eszünkbe - ki hinné, h. ugyanazon szén (vegyjele: C) a legpuhább és a legkeményebb természetes anyag is tud lenni - attól függően, h. gyémánt-kristály-rács szerkezetű-e v. alaktalan grafit(por)...

A beszédhangok tehát - éppúgy, mint a szavak  más és más tulajdonságokkal nyilvánulhatnak meg - attól (is) függően, melyik nyelvben v. rokonnyelvekben jelennek meg.

Valóban rejtélyes az a tény is, hogy mi módon lesz az egyértelműből két- v. többértelmű (szó, kép, v. "képletes" beszéd)... Mint az is , h. hogyan és miként (a miért kérdését nem is említve) lesznek a kezdeti hidrogénből egyre nehezebb elemek, amelyek végül már bomlani kényszerülnek (az okát most sem kérdezzük)... Felmerülhet az a sejtelem, h. amint létezik (atom)maghasadás, úgy talán hang- és értelem-hasadás is lehetséges...

Szószövés és szövődményei

Az alábbiakban a latin nyelv néhány, s-, su- kezdetű szavaiból állítottam össze csokrocskákat, amelyek egész nagy koszorúvá is fonhatók lennének - igénytől, leleménytől és "körmönfontságtól" is függően... Összehasonlító szóvegyelemzéssel próbálunk értelmi-logikai szálakat lelni/kimutatni - a komoly és "el-AKAD-émikus" nyelvészetben ismeretlen és tudománytalan "módszerek" és "praktikák" alkalmazásával. Ilyen pl. a hangzás szerinti hasonló v. azonos szavak bevonása a vizsgált szavak/fogalmak körébe, függetlenül attól, h. milyen és melyik nyelvben jelentkezik - és milyen jelentéssel. (l. lentebb: sus lat. 'disznó', ). A latin mellett más, az indoeurópai népes nyelvcsalád (latin, germán, szláv ágán levő nyelvek) egyikéből-másikából idézünk idevágó/-illő szavakat, h. (meg)lássuk a hasonlóságokat és eltéréseket. Természetesen a magyar lesz a "referencia-nyelv", mivel állítólag semmi köze sincs amazokhoz.

Mivel az anyag nagyon könnyen beláthatatlanná válik a minduntalan előbukkanó logikai le- és elágazások miatt, az egész levezetést részekre bontva - többszöri újra-összegezésekkel és visszautalásokkal ésszerű megkísérelni. A kedves olvasót meg arra kérem, h. türelmesen olvassa el több alkalommal (- akár sokszor) is, ha a szófelszín alatti logikai rétegben meghúzódó mélyebb megértés szálait valóban el akarja elérni. És ez az igyekezet komoly (és/mert nem-mindennapi) szellemi erőfeszítésnek számít - amit én azzal igyekszem könnyíteni, h. a lehetőségek határain belül bizonyított tényeket közlök v. ilyenekre utalok, kivételt képeznek a saját "extra" véleményeim: meglátásaim és -sejtéseim, amelynek "igaz"-ságát a kedves Olvasó elbírálására bízom.
**
I.) Elsőként jön a lat. szószedet tömbje, kiegészítőleg megtűzdelve az ie.-i rokon( - pl. görög, angol, német, francia, olasz, szerb-horvát stb. )nyelvek  szavaival.
II.) Második lépés a részletezés: felbontás és logikai/értelmi kapcsolódási pontok kiemelése,
III.) valamint ezen logikai szálak értelmes módon (a nyelv-logika szellemében) való összekötése, és végül:
IV.) Következtetések - amit akár már bizonyítottaknak is vehetünk, ha kiállják a többszöri át- meg átgondolás "próbáját".

I.) S-, SU-, SUS- kezdetű szavak és más megfelelőik

1.) sus, porcus lat. 'disznó, sertés' magy., swine, pig, porc an., Schwein ném., cochon, porc fr., svinja szhv. 'ua.'

1.a) 1. sus, ih.
csak e kapcsolatban: susque deque és szerkezetekben, fel, fölfelé.

1.a.1)  sursum (ősk. még sus), ih. [subversum v. sus]

1) mozgást, jelentő igék után, fel, fölfelé, scandere, conspicere; feleslegesen s. versus; s. deorsum, fel s le, fel és alá.

2) nyugvást jelentő igék után, fenn, felül, nares s. sunt.

1.b) 2. sus, suis, hn. és nn. [us]

1) disznó; közm. sus Minervam sc. docet, a csirke okosabb akar lenni min tyúk, azaz, tudatlan akarja tanítni a tudóst.

1.c) suinus, suina = suillus, suilla, 1. ezeket.

1.d) suillus, mn. [sus]

disznóhoz tartozó, disznóból való, disznó-, grex. Innen fn. suilla, ae, nn. (érts: caro) disznóhús.

2.) szusz magy. '(hangos) légzés, (fel)lélegzés, sóhaj(tás)'

3.a) suus 3. lat. 'saját(ja, ~ tulajdona, birtoka), az övé'

3.b) sueo, ― ― 2. (Lucr. )

meg van szokva, szokott, dicere.

3.c) suetus lat.'suetus, mn. [r. suesco]

1) valamihez szokott, valamit megszokott, latrociniis, aliquid facere. 
2) a mihez valaki szokott, szokott, szokásos, proelia ss. alicui. Innen fn. sueta, orum, kn. szokások.

3.d) mansuetus, mn. kf. és ff. [manui suetus, «kézhez szoktatott» ]

1) állatról, szelid, szelidített, sus.

2) átv. ért. A) emberről, szelid, kegyes, nyájas, jó, homo. B) malum, nem oly veszélyes, ira, nem nagy, litora, nem viharos, melynél nem jár veszéllyel a kikötés. /Finály szótárában

3.e) svet szhv. '1. világ, 2. szent'

3.f) suo, sui, sutum, 3.
varr, összevarr, varrva v. más hasonló módon összeilleszt, tegumentum corporis; (költ.) aerea suta,ercz vert; átv. ért. (színk.) suo aliquid capiti s., a maga számára gondol ki valamit.

4.a) sub-, su- lat. 'al-, alatt-, alatti' - Finálynál: ...III. összetételben jelent e szócska A) mozgást jelentő igékkel, alólról felfelé való mozgást (subeo,succedo). B) más igékkel és melléknevekkel kicsinyítő értelme van, némileg, egy kissé vagy kevéssé, lassanként.

4.b) suspendo, pendi, pensum, 3.
1) felakaszt, -függeszt, felül valamire akaszt v. függeszt: s. nidum tigso, oscilla, ex pinu, columbam ab alto malo, se de ficu; s. vestes, suspensus reste, kötelen függő. Küln. A) megölés végett felakaszt, akasztással kivégez, s. se, aliquem. B) valami adományt valami isten tiszteletére templomban függeszt fel, szentel, donum Quirino, vestes votas. C) (költ.) s. vultum mentemque tabula, szemét és gondolatját, a képre függeszti.

2) támasztva v. hasonló módon fentart, lebegve tart; opus; duo tigna ss. contignationem,felcsavarják; s. pedem digitis, lábujjhegyen jár, éppen így suspenso gradu ire; (Lucr.) s. dentes, nem igen harap; s. balneas, boltozatokra épít, turris s. tectum, emel. Innen A) támaszt. B) átv. ért.függőben tart, a) tárgyat eldöntetlenül hagy, rem. b) bizonytalanná, ingadozóvá, habozóvá tesz,bizonytalanságban tart, animos judicum, senatum ambiguis responsis. c) félbeszakaszt, megakaszt,megállít, sermonem, fletum. C) (költ.) felporhanyít, terram. D) (Horat.) s. aliquem v. aliquid naso (adunco) valakire vagy valamire fintorgatja az orrát.suspicio 3. 'gyanú'

4.c) 1. suspicio, exi, ectum, 3. [subspecio]

1) k. fölfelé néz, in coelum: nec s. nec circumspicio

2) cs. valamire felnéz, coelum, astra, aliquem. Innen átv. ért. A) tisztelettel és csodálattal néz fel valakire, tisztel, csodál, aliquem, honores. B) lopva, alattomban néz valakire v. valamire, tehát a)gyanít, sejt valamit. b) gyanusít, -ra, -re gyanakodik, aliquem (innen r. suspectus mint mn.).

2. suspicio, onis, nn. [suspicio]

1) gyanakodás, gyanu: in hac re nulla s. subest: incidit mihi suspicio; venire (vocari) in suspicionem, gyanuba jőni, gyanussá lenni, vocare aliquid in s., valamire gyanakodni, gyanuba hozni valamit, movere s. alicui, valakinél gyanut ébreszteni, esse in suspicione alicui, valaki előtt gyanusnak lenni; tu habes s., gyanakodol, ellenben res habet s., gyanus, gyanut ébreszt; ss. et offensiones; crimen coargitur multis ss., sok gyanus körülménnyel.

2) átalán sejtelem, gyanítás, hit: s. deorum, istenekről való fogalom, eszme; attingere aliquid suspicione, valamit gyanítni.

4.d) suspectio, onis, nn. [1. suspicio]
1) nagyra becsülés, tisztelés.

2) (újk.) = 2. suspicio, gyanu.

4.e) suscipio, cepi, ceptum, 3. [subcapio]

1) fölvesz, magára vesz (hogy hordozza, támassza s több efféle), felkap, fog stb.: s. labentem; s. sanguinem; s. ignem foliis. Küln. A) támogatva fentart, megtámaszt, theatrum fulturis; átv. ért. s. reum, védelmez, támogat. B) gyermekről, a) sajátlag az atyáról, az újszülött gyermeket a földről felveszi, és avval azt mutatja, hogy fel akarja nevelni (nem pedig megölni v. kitenni): utinam die natali susceptus non essem, bárcsak ne vett volna fel apám születésem napján, bárcsak megöltek volna! simul atque in lucem editi et suscepti sumus. b) innen átalán gyermeket nemzeni, kapni, s. filium ex aliqua. C) befogad, elfogad, discipulos, aliquem in civitatem. Innen átalán: elfogad, elvesz,elvállal», kap, pecuniam; és képben igaznak elfogad, megenged (állitást s effélét). D) s. sermonem(költ. és újk.) felelni. E) s. personam viri boni, szerepét játszsza; s. sibi auctoritatem, tulajdonít magának. F) s. consolationem, hozzáférhető a vigasztalásnak, hagyja magát vigasztalni; s. crimen,a vádat meghallgatja.

2) elvállal, magára vesz, felvállal, onus, negotium, causam populi, legationem sibi. Innen A)valamiben vállalkozik kezd, -hoz, -hez fog, bellum, iter; s. scelus (in se), elkövet. B) s. odium,valakit meggyülöl, prodigia, a jósjelek megengesztelését magára veszi, talem cursum vitae, oly életpályat választ; s. consilium, elhatározza magát, votum, fogadást tesz, severitatem, használ,maculam, magára vesz, turpitudinem, valami gyalázatost követ el. C) s. poenam s több efféleszenved; s. invidiam, gyűlöletessé teszi magát, dolorem, fájdalomnak átengedi magát.

5.a) 1. super, era, erum, mn. = superus.

5.b) super(us) (hn. e. alanyesete nem biztos, e. átalán ritkán fordul elő), mn. [super]

I. af. felül levő, felső: limen s., szemöldökfa, mare s., az adriai tenger; dii ss. v. csak superi a) az istenek (ellentét az emberek); b) mennyei istenek (ellentét az alvilági istenek); c) a még elő emberek(ellentét a megholtak); így átalán s. minden a mi a földhöz vagy éghez tartozik, felvilági, superis ab oris, a felvilágról, superas ad auras, a felvilágra. Innen a) fn. de (ex) supero, felülről. b) ih. supera,supra, l. ezt. g) supera, orum, kn. a magas, fenső helyek, küln. supera alta, az ég magaslata, supera convexa, égboltozat. (...)

5.c) 2. super, I. ej.

1) tárgyesettel A) térben, -on, -en, felett, -ra, -re, felibe (úgy nyugvást mint mozgást jelentő igék mellett): a) sajátlag: s. aspidem sedere, ra, re; stans s. telum; concremare domos s. se ipsos; s. currum, szekeren: s. vallum praecipitare, a sánczon le, alii s. aliorum capita ruebant, egymás feje felett. b) fekvésről, felett, -on, -en felül: s. aliquem sedere; s. Numidiam Gaetuli erant; instruere aciem s. flumen. c) -on, -en tul: s. Sunium navigans. B) időről, (ritkán), -nál, -nél, alatt, «felett»,s. vinum et epulas. C) hozzátételt v. szaporítást jelölve, -on, -en kivül, «felett»: s. ceteros honores; s. morbum: vulnus s. vulnus, seb sebre. D) elsőséget, felülmulást jelölve, előtt, felett,invidia facti erat s. gloriam ejus, nagyobb volt, többet tett; s. omnia, mindenek előtt.

2) hat. esettel A) térről (költ.) -on, -en, felett: s. foco, s. fronde, s. cervice. B) (költ.) időről, -nál, -nél, felett, alatt, s. nocte, éjjel, s. coena. C) felől -ról, -ről, iránt, valamit illetőleg: s. hac re scribam ad te, multa s. Priamum rogitans; nimis s. re, már igen is sokat beszéltem a dologról; s. tali causa missi; s. qua re venisset, a miért jött volt.

II. ih.

1) fenn, felül, felülről: haec s. prospectant e vallo.

2) (költ.) azonkivül, e felett, még a mellett, még ehhez, azonfelül: s. poenas poscunt; adde s.,add még hozzá. Küln. s. quam quod, azonkivül még hogy.

3) hátra, fenn, felül: nihil mihi est s. (= superest); satis superque, többet mint eleget, igen is sokat.

P-, P-N-, P-R- kezdetű szavak és más megfelelőik

porca, ae, nn. [porcus]

1) nőstény disznó, kocza, gőnye, emse, eme vagy kocza-disznó.

2) két borozda közt levő ormó, barázda köze, szántóföldágy.

3) Hispaniában 30 láb széles és 180 láb hosszu terület, mint szántóföld-mérték.

porcus, i, hn.

1) hím disznó, ártány, küln. malacz, süldő (vesd ö. sus): p. femina, eme; átv. ért. tobzódó, eszem-iszom ember, bujálkodó ember.

2) népies nyelven, a serdülő leány szeméremteste.

3) így is: p. marinus, egy tengeri hal.

4) porci caput, hsz. ékalaku csatarend.

porcinus, mn. [porcus]

disznóhoz való, tartozó, disznó-, vox; innen fn. na, ae, nn. (sc. caro) disznóhús; átv. ért. porc. caput,«disznófő» egy bizonyos formája az ékalaku csatarendnek.

aper, pri, hn. [kapros]
vadkan, vaddisznó átalán; közm. uno in saltu duos apros capere, egy csapással két legyet ütni; apros immittere liquidis fontibus, meggondolatlan, fonák dolgot cselekedni; ― átv. ért. egy tengeri hal, a mely vadkanhoz hasonlít, l. apriculus. 

apra, ae, nn. [aper] 
vadkocza, nőstény vaddisznó (újk.).

kan ‘disznó s néhány nagyobb háziállat hímje’, ‘vadkan, vaddisznó’. Származékai: kanos, kanász. Ismeretlen eredetű szó, első jelentése talán ‘disznó’ volt, az igen koránról adatolt kanász jelentése is erre vall. (SzHSz)

koca ‘anyadisznó’, ‘valamiben gyakorlatlan, azt csak alkalmilag művelő’: kocavadász, kocadohányos. Az állathívogató koc-koc szóból ered. A tréfásan becsmérlő jelentés az állatnevek hasonló használatával kapcsolatos: szamár, liba, szuka. Lásd még coca. (SzHSz)

porc,  porcogó, ‘csontizületet borító kemény, rugalmas szövet’.  Nyelvújítási alkotás, elvonás a hangutánzó porcog szóból. Lásd még perc, percen, porcika, pörc.

porcika 'porcos csont’, ‘kicsi testrész’: fáj minden porcikája. A porcog ige tövének kicsinyítő képzős származéka. 

puer, eri, hn. 1) eredetileg gyermek átalán; így egyesben csak ősk.-nál, de gyakran többesben pueri gyermekek átalán (vesd ö. liberi). 2) fiu gyermek, fiu (a rómaiaknál rendesen 17 éves koráig, így nagyobbról is ifju, fiatal, ifju ember): a puero vagy (küln. többekről) a pueris,gyermekség óta. Innen A) (költ.) átalán fiu, p. alicuius. B) szolga, legény, rabszolga (többnyire csinos fiatal ficzkó, vesd ö. mancipium): pp. regii apródok. C) (költ.) nőtlen ember.

--
forrásmunkák:
a latin szavak részletes fordításai: Finály Henrik nagyszótára http://latin.oszk.hu/cgi-bin3/index.cgi?function=xml&xmlID=cimlap
a magyar szavak részletes értelmezése: SzHSz: Szókincsháló szótár http://www.szokincshalo.hu/szotar/